Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Galyatető Turistacentrum Gerecse50 A kéktúrázás napja
nyelv kiválasztása
Túra tervezése ide A túra másolása
Gyalogtúra

A barlangok hátán

Gyalogtúra · Aggteleki Nemzeti Park · nyitva
A tartalmat készítette:
Magyar Természetjáró Szövetség igazolt partner  A felfedezők választása 
  • Úton Aggtelek peremén - szemben a Tó-hegy karrja
    / Úton Aggtelek peremén - szemben a Tó-hegy karrja
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A jósvafői Tengerszem
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A vörös-tói barlangbejárat
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Lent a turistaház (Baradla-szikla)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Jósva-forrás
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A jósvafői ófalu a Pap pallónál
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Vörös-tó
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Baradla sziklája és a barlangbejárat
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Esőbeálló és pihenőhely a jósvafői út mellett
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Naplemente a Baradla-tetőről
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Erdei út Jósvafő felé
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Sétány a Tengerszem mellett
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Sétány a barlangbejárat fölötti falon (Aggtelek)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Úton Jósvafő kertjei mögött
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Kis ház és a templomtorony (Jósvafő)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Úton a karszton
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Becserjésedő egykori legelőkön
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Terelgetett patak a Jósva-forrás alatt
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kővé dermedt medvecsalád (Medve-sziklák)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Napozóhely a Tengerszem végében
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Tó-hegy karros oldala
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A turbinaház és a Tengerszem lezubogó vize
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Bükk a Baradla-szikla tetejéről
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Szent Ferenc-kápolna valaha buszmegálló volt
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A jósvafői Tengerszem
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A jósvafői barlangbejáratnál (szemben a Tengerszem Szálló)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Nadrágszíjparcellák Aggtelek határában
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Táró- és a Medence-forrás, azaz a Jósva-forrás
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Aggteleki-tó maradványa a Tó-hegy oldalából
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Vízparti pajta Jósvafőn
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
m 500 400 300 200 8 7 6 5 4 3 2 1 km Jósvafői ófalu Vörös-tó és a Medve-sziklák Tengerszem (Jósvafő) Baradla-szikla (kilátóhely) Jósva-forrás

Rövid, könnyű túránk az Aggteleki-karszt gyomrában tekergőző járatok fölött vezet, és mintegy geosétaként mutatja be a mészkő területek fejlődésének jelenségeit. Mivel a karsztvidék mélyének képződményei szoros kapcsolatban állnak a felszínnel, ezért a barlangok számos nyomát, „tartozékát" nézhetjük meg testközelből a Jósvafőig tartó útvonalon.

nyitva
könnyű
8,7 km
2:30 óra
259 m
379 m

Még a Kárpátokon belül is kivételesen sűrű karsztjelenségek jellemzik a Gömör-Tornai-karsztvidéket, melynek zömében a magyarországi oldalán (kisebb részt Szlovákiában) található a hírneves Baradla-Domica-barlangrendszer. Ennek ellenére nem csak a föld alatt látványos a hegyvidék: a víz és mészkő „birkózásából" születő formakincs (a karszt) a felszínen is szembetűnő, és tulajdonképpen bármit látunk ezen a változatos tájon, az valamilyen úton-módon összefüggésben áll a hatalmas járatrendszerekkel.

A lapos fennsíkoktól a mészkősziklák apró barázdáiig, a legnagyobb formaegyüttesektől az egészen apró mikroalakzatokig minden a víz mészkövet oldó szénsavtartalmának a következménye. Mivel az eső, illetve a hólé a kőzet repedésein és nyílásain át utat talál magának a mélybe, és a talajból felvett szénsavval oldja, valamint hordalékával csiszolja is a mészkőt, tekintélyes „hiányokat" idéz elő, barlangokat váj a hegyek gyomrában. Így lényegében a felszíni vízhálózat a föld alá költözik, és kisebb-nagyobb „lefolyókon", pontosabban apró repedéseken és tágasabb víznyelőkön keresztül táplálkozik.

A mélybe vezetett csapadék az Aggteleki-karsztvidéken gigászi barlangrendszert alakított ki, míg odafönt patakok hiányában táblákra tagolódott fennsíkok magasodnak - ezeket többnyire tektonikai vonalak mentén bevágódott, nagyobb vízfolyások határolják el egymástól.

Túránk 3 barlangbejáratot köt össze, ezért érdemes valamelyik vezetett barlangi sétával kiegészíteni, de a legjobb ötlet egyértelműen több napot a karszton tölteni, és az összes lehetséges opciót kipróbálni. A (javarészt) erdei útvonal az aggteleki lépcsősort leszámítva nagyobb kihívásokat nem támaszt, viszont a számos természeti látványosság miatt gyerekekkel is bátran bevállalható.

A világörökségi védettségű Baradla aggteleki bejáratától elstartolva a hegy hátára kapaszkodunk, és a föld alatti folyórendszer tápláló területén sétálva olyan szembeötlő karsztjelenségeket keresünk fel, mint az Aggteleki-tó, a tó-hegyi karrmező vagy a Vörös-tó. A járatok „kifolyója", Jósvafő völgykatlana pedig ékes forrásaival, a smaragdzöldben tündöklő Tengerszemmel és a patakok köré épült ófaluval kétségkívül a kirándulás csúcspontja. A rövid táv ellenére közel minden fontos felszíni karsztformával megismerkedhetünk, és átfogó képet, valamint személyes élményt nyerhetünk e nagyszerű természetes rendszer működéséről.

A szerző tippje

  • A túrát mindenképpen tanácsos barlanglátogatással kiegészíteni, az útvonal mentén 3 lejárat is található. Mindegyikben különféle vezetett túrák indulnak a mélybe.
  • A túra majdnem végig tanösvényt követ, ennek tájékoztató kiadványai letölthetők az Aggteleki Nemzeti Park honlapjáról.
Dömsödi Áron profilképe
Szerző
Dömsödi Áron
frissítve: 2020-04-29
Nehézség
könnyű
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
393 m
Legalacsonyabb pont
207 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Pihenő

Tengerszem Hotel és Étterem
NOMÁD Baradla Turistaszálló

Javaslatok és linkek

Kezdés

Aggtelek, Baradla-barlang buszmegálló (326 m)
Koordináták:
DD (Tizedes fokok)
48.469595, 20.495937
DMS (Fokok, fokpercek és fokmásodpercek)
48°28'10.5"N 20°29'45.4"E
UTM (Univerzális Transzverzális Mercator)
34U 462741 5368618
w3w (what3words) 
///kereslet.csobogás.porszem

Végpont

Jósvafő, autóbusz-váróterem buszmegálló

Útleírás

Itiner

  • A buszmegállótól a K◼ jelzésen sétálunk a turistaszállóhoz.
  • Megkerüljük a turistaszállót, és mögötte a lépcsősornak nekivágó K jelzést követjük.
  • Egy réten, elágazásban jobbra fordulunk a S jelzésre, amin a Szent Ferenc-kápolnáig maradunk.
  • A kápolnától egészen a Vörös-tó utáni autóút-keresztezésig a S jelzést követjük.
  • Egy elágazásnál balra váltunk a Z+ jelzésre, ami csatlakozik a Z jelzésbe.
  • Z jelzés előre felé a Tengerszem Szállóhoz vezet.
  • A szálló előtt jobbra fordulunk a P jelzésre, amit a fogadóig (avagy a Pap-pallóig) követünk.
  • Jobbra fordulunk, majd egyből balra a Dózsa György utcán.
  • Utcánk csatlakozik a Petőfi Sándor utcába, amin egyenesen gyalogolva megtaláljuk a buszmegállót.

A túráról részletesen

Az elnyelt folyórendszer

A buszmegálló mellett retro hangulatú büfésor szegélyezi a parkolót, utunk azonban nem a bódék felé, hanem ellenkező irányba, a parkosított barlangbejárathoz vezet. Az útmenti fasor túloldalán azonnal feltűnik a Baradla hatalmas sziklája, aminek az egész barlang a nevét köszönheti: a szlovák „bradlo", többes számban „bradla" szó szirtet vagy meredek, sziklás hegyet jelent. Ebből aztán gyanítható, hogy az erdőtájban távolra fehérlő bércnek előbb volt ez a neve, mint a barlangnak. A szirt valóban tekintélyes, élesen felszökő, 51 méteres fala uralja a látványt - tövében eltörpül a kemping fogadóépülete, ami étterem és turistaszálló is egyben. Az 1937-ben emelt ház kiváló bázisa a környékbeli túráknak, akárcsak a különböző komfortfokozatú fakunyhók. Mellette található a látogatóközpont, illetve a jegypénztár, a szikla tövében pedig a barlanglejárat.

Érdekes módon a Baradla természetesen nyitott járat volt mindig is, hiszen bizonyított, hogy már az újkőkor embere is menedéket lelt odabent. A kb. 25 kilométeres összhosszúságú barlangrendszert a 18. században megkísérelték feltárni, de a kor technikai arzenáljával jóval nehezebb volt előrehaladni, mint manapság. Az első műtárgyakat József nádor látogatása miatt, 1806-ban építették, a turisztikai hasznosítás a 19. században viszonylag intenzív mértéket öltött, ám ugyanez az időszak megmásíthatatlan károkat is okozott: a fényforrásként használt fáklyák bekormozták a járatok egyes részeit, a cseppköveket pedig ezrével törték le, hogy jó pénzért eladják a szuvenírre áhítozó látogatóknak. Vass Imre, a Baradla egyik korszakalkotó kutatója akkori beszámolójában „a megfulladásig sűrű füstöt" emleget.

A tarthatatlan állapotoknak az vetett véget, amikor 1881-ben a barlang kezelését a Magyarországi Kárpát Egyesület vette át, és elkezdődött a járdák, hidak kiépítése - a villanyvilágításra azonban még 1935-ig várni kellett. A járatrendszer gyakorlatilag egy föld alatti folyórendszer, ami jól karsztosodó triász mészkőben alakult ki, és híres cseppköveit, zegzugos folyosóit a felszínről leszivárgó csapadékvíz alakítja. Igaz, a főágban csak ritkán látni nagy mennyiségű vizet, hiszen alatta két másik szint húzódik, ahová víznyelőkön keresztül szivárog el a patak. Aki barlangtúrára indul, magas páratartalomra, és többnyire 10-11 fokos hőmérsékletre készüljön! Az Aggtelektől Jósvafőig húzódó fő folyosó nagyrészt kényelmesen járható (vezetéssel), hossza nagyjából hét kilométer.

Túránk azonban a magasba hív: a bejárattól balra induló (K jelű) lépcsősor nagy kanyarokkal, eleinte a sziklateraszokból kihajtott fák árnyékában, majd csenevész bozótban tart a sziklatetőre. A meredély korláttal biztosított, és a fárasztó kaptató végén pad kínál pihenési lehetőséget. Messze ellátni: a szlovák oldal kárpáti hegyei mellett feltűnik a Bükk fennsíkban tetőző tömege is, máskülönben dombvidéki terep jellemzi a tájat.

Továbbindulva már csak enyhén emelkedik az ösvény, de a lépéseket megnehezítik a talajból szüntelen kitüremkedő mészkőbarázdák. A növényzet gyökereiben termelődő savak és a víz oldó hatása szabdalja fel így a kőzetet, a talajnak pedig sekély váza marad meg a barátságtalan felszínen, így aztán csupán vékony, alacsony fák, és lazán záródó bozót (karsztbokorerdő) éldegél a magaslaton. A turistaút alatt roppant darabka hiányzik a hegyből, éppen barlang hátát tapossuk ugyanis. De nem sokáig: perceken belül elágazik a S jelzés, amit jobb felé követünk. Vaskosabb fák, zárt erdőség von kordont a csapás mentén, helyenként sziklák szegélyezik a tanösvényt, aminek táblái először a növényzetről, előrébb az állatvilágról mesélnek. Apró rétre jutunk, ahol jelzésünk jobbra fordít, átvág a fák között, és a faluszéli irtványokra kalauzol.

Lefolyók között

Valamikor káposztáskertek állták volna utunkat, helyükön most vízi növényzet utal az alig észlelhető tóra: a kitermelt erdő helyén lefolyó víz hordaléka tömítette el azt a víznyelőt, ami korábban a Baradla-barlang egyik ágát táplálta, most pedig zsombékos élőhely tölti ki. Kopáros, szikkadt lejtőnek rugaszkodunk neki, de az emelkedő nem tart sokáig, szintben megkerüljük az Aggteleki-tavat. A sziklás hegyoldalt karrmező, vagy találó népies nevén ördögszántás fedi: az egykor itt élt fák gyökerei által termelt szerves savak és a talajjal érintkező víz oldó hatása szabdalta fel a mészkőfelszínt. A tanösvény szomszédos állomásáról teljes, nyers szépségében tárul fel a Tó-hegy karros lejtője. Továbbindulva az út túlfelén, a S jelzés mentén, kicsi, keskeny (nadrágszíj)parcellákra látunk rá: ezek a hagyományos méretű földterületek igen fontosak egyes állat- és növényfajok számára, melyeket a nagy mezőgazdasági táblák egyveretűsége eltüntetne a területről.

Elhaladunk a növényzet szorításában alig detektálható Zombor-lyuk víznyelő mellett (tábla hívja fel rá a figyelmet). Fontos határt jelöl: a nyílt, fedetlen karsztterület (azaz a mészkőtérszín) és a felszínen elterülő agyagos üledék mezsgyéjét, ahol az utóbbiról érkező csapadékvíz a mészkő gyomrába, egész pontosan a Baradla Vörös-ágába fejeződik. Egyelőre a közeli hegyekből nem sokat érzékelve tapossuk a szűk, növényes ösvényt, mígnem földútra lépünk. Egy ponton tábla emlékeztet a közeli Ravasz-lyuk víznyelőre, mely újabb bizonyítéka annak, hogy itt, a fedetlen karszt peremén a vízzáró agyagról érkező patakoknak nem sok esélye van a napvilágon maradni. Útjuk ezeken a természetes „lefolyókon" át a szivacsként viselkedő mészkőtest mélyébe vezet, ahol nagyszerű járatokat, gigászi üregrendszert építenek, és egy hatalmas, szerteágazó barlangi folyórendszer részévé válnak.

Barlangok hátán

A turistaút lankásan hullámzó területen vezet keresztül, ami a régebben használt legelők és kaszálók felhagyása után ma becserjésedőben van. A jelzés egyesül a forgalmas autóúttal, de szerencsére nem kell hosszan követnünk az aszfaltot, kisvártatva ugyanis jobbra feltűnik a Szent Ferenc-kápolna, ahol újra a talajra váltunk. Belül a ferences rend alapítója és a természet védőszentje, Assisi Szent Ferenc élete és Naphimnusza olvasható. Az épület a közeli Béke-barlang megnyitásakor, az '50-es években épült buszmegállónak, majd az évtizedek alatt magára hagyták, és lepusztult. A '90-es években újították fel nemzeti parki kezdeményezésre, ekkor nyerte el mai formáját.

A jelzés a kápolna mögé kanyarodik, és cserjés, hepehupás térszínre érkezünk. Az egykori irtásrétet néhány évtized alatt bekebelezi majd az erdő, mai formájában pedig a karsztokon elterjedt társulás lakja. A mindent ellepő fűfélék jól tűrik a taposást és rágást, ezért tudták meghódítani az egykori legelőt, a mélyedések oldalaiban pedig kellemes illatú fenyőféle, a boróka zöldell. Ha figyelmesen szétnézünk, észlelhetjük, hogy kör alakú mélyedések, azaz töbrök tagolják a felszínt: ezek a mészkő oldódása révén jönnek létre, és olyannyira jellemzőek a karszton, hogy még nevük is a gömöri nyelvjárásból származik.

A S jelzés balra fordul, és a záródó rétet hátrahagyva gyertyános-tölgyes oltalmát élvezhetjük. Nem sokáig, hiszen perceken belül kiérkezünk a Baradla-barlang vörös-tói bejáratához, a parkosított környezetben felépített, íves terméskő épülethez. Ez a lejárat teljes mértékben mesterséges, 1890-ben nyitották a Magyarországi Kárpát Egyesület megbízásából, de az akkori turistaforgalom még nem igényelt fogadóépületet - ráadásul a víz és az elektromosság sem volt egyszerűen biztosítható. Ugyanakkor a Baradla leglátványosabb szakaszának látogatottsága a 20. század második felében növekedésnek indult, és elkerülhetetlenné vált valamilyen nagyobb infrastruktúra felhúzása: a tájba simuló, ízléses látogatóközpont a 21. század elején készült, aláereszkedve pedig a jósvafői kijárat felé a világ leghosszabb (2,3 km-es) villanyvilágítással, járdával, hidakkal kiépített barlangi túrája járható be (vezetéssel).

Az őskarszt kitüremkedése

A turistaút keresztezi a parkolót, és a fák mentén lefelé tekeredik. Kisvártatva vízfelület csillan meg a domb alján: a Vörös-tóhoz érkeztünk. A töbör, melyben felgyűlt, korábban nyitott volt a hegy gyomra felé, de a hordalék eltömítette, így aztán a víz már a felszínen marad. Földtörténeti mércével nem lenne hosszú életű, és hamar teljesen feltöltődne, de az Aggteleki Nemzeti Park a 2000-es évek elején kikotortatta - nagy érték, hiszen az országnak ez az egyetlen állandó vizű tava, mely töbröt tölt ki. Nevét annak köszönheti, hogy a régebben itt legeltetett állatok gyakorta felkavarták, így a bemosódott, vas-oxidos talaj (a terra rossa) vörösesre festette. Ez a szín a parton ácsorgó, magányos sziklatömbök körül is megjelenik, és persze a természet logikája szerint nem is véletlenül.

A Medve-sziklák anyaga még évmilliókkal ezelőtt karsztosodott: a talajjal érintkező víz szénsavassá válva oldotta a mészkőfelszínt, ennek nyomait vájatok és lyukak, kicsiny üregek formájában detektálhatjuk a köveken. Aztán a más kőzetek mállásából keletkezett, vas-oxidtól vöröses színű, agyagos hordalék hosszú időre betemette őket, mígnem a napjainkban is dolgozó erózió lepusztította a fedő réteget, és kihámozta belőle a sziklaegyüttest. A Medve-sziklák tehát egy régebbi földtörténeti korban született karszt maradványai, az őket övező vöröses talaj pedig szintén az akkori viszonyok lenyomata.

Ahogy továbblendülünk, visszatekintve a kicsiny tömbök formáiban tényleg felfedezhető némi mackós beütés. A dermedt medvecsaládot és a tavat végképp elhagyva immár zártabb, erősebb erdőben vezet utunk, majd egy fedett pihenőhelynél elérjük az országutat. Nem sokáig követjük, mert balra levágjuk egy kanyarját. Mellőzünk egy kőzetfeltárást, aminek lenyomatai a mészkő tengeri eredetéről mesélnek, kisvártatva pedig ismét az aszfalton találjuk magunkat. Újfent balra hagyjuk azt el, és azonnal egy elágazással állunk szemben: a Z+ jelzés baloldali ágát kell követnünk. Jósvafő közelében hirtelen hegyvidékivé válnak az eddig dombsági jellegű viszonyok, meredek hegyoldal, menedékes erdő kíséri lépteinket. (Jobbra, a lejtő alján a Béke-barlang kijárata nyílik, mely egy Baradlától független barlangrendszer.) Nem sokáig tapossuk a talajt, mert megint beton keresztez: fölfelé, a völgyzárlat irányába tartunk, és mivel ez a Baradla jósvafői kijáratának bekötőútja, szerencsére csekély a forgalom.

A kifolyó

A Z jelzések kalauzolnak, mígnem fölbukkan a fogadóépület és a Tengerszem Szálló hatalmas háromszöge. A színes zsalugáterekkel ékesített, terméskő és fa elemekből álló épületegyüttes nagyszerűen illeszkedik a dús erdei környezetbe. A barlanglejárat a vörös-tóihoz hasonlóan mesterséges: 1928 karácsonyára készült el az alagút, ami látogathatóvá tette a Baradla korábban turisták által nem bolygatott, be nem kormozott részét. A mind több és több látogató fogadása érdekében 1944-re készült el a Tengerszem Szálló, amelynek étterme az egyik potenciális étkezési lehetőségünk Jósvafőn (a másik lent, a faluban található).

A pénztár előtt jobbra, lefelé fordít új társunk, a P jelzés, és az erdőbe fúródva hűs klímájú, szűk katlanba vezet, melynek alján mindenfelé terméskőből rakott patakmedrekben szalad a víz. Az egész Baradla-Domica-rendszer kifolyója a jósvafői völgytalp, tehát ide csapolódik le az aggteleki mészkőfennsíkon elnyelődő vizek jelentős része, és a tőle délre terpeszkedő agyagos-kavicsos térszínről érkező patakok hozománya.

A kis park fölső végében működik a Jósva-forrás, az ország legnagyobb vízhozamú hideg vizű fakadása. Belőle valójában két helyen tör elő a víz: a vaskapuval elzárt terméskő táróból a Rövid-Alsó-barlang patakja lép ki (Táró-forrás), mellette a Medence-forrásban pedig a Hosszú-Alsó-barlang vize zubog. A Baradlát megcsapoló járatok dupla kifolyóját sokáig egynek hitték, ám amikor 1955-ben egy tekintélyes árvíz elmosta a föntebb húzódó út rézsűjét, feltárult az addig azonos helyen kilépő föld alatti patakok két különböző forrása. Ezt követően a kutatók hosszadalmas munkával felfedezték a kb. egy kilométeres Rövid-Alsó-barlangot, míg a vélhetően a Domicáig tartó (legalsó) Hosszú nehéz viszonyai közt egyelőre alig haladtak előre. A vaskapuval védett forrás előtti lépcsőn megfigyelhető, ahogy a felszínre jutva szénsavtartalmát vesztő vízből kiválik a mész, és termetes édesvízi mészkőlerakódást épít.

A vizek faluja

Nincs már sok hátra, de itt, az utolsó kilométeren sorakoznak a túra legbájosabb látnivalói. Egy rövid szakaszra érdemes elhagyni a turistautat, és a park alsó végében smaragdzöldben pompázó Tengerszem tó bal oldalán futó sétányra térni (ez lejjebb visszavezet a jelzésre). A víztükörre hajló fák, a gáton lecsobogó vízesés és a parkos környezet varázslatos összhangban forr össze a Tengerszem körül. Kezdetben tó nem, csak a forrásra épített malom volt itt az 1840-es évektől, majd villanytelepet is felhúztak a vízfolyásra, mely 1917-től a falu házainak biztosított áramot. A völgyzáró gát 1935-ben épült, ekkor létesült a Tengerszem tó és a turbina is, mely a barlangnak megtermelte a világításhoz nélkülözhetetlen elektromosságot. A megvalósítást Kessler Hubert, a Baradla-barlang akkori igazgatója, jelentős barlangász és karszthidrológus felügyelte - neki köszönhetjük egyébként sok egyéb mellett a barlang villanyvilágítását, a Tengerszem Szállót és a mai nemzeti parki igazgatósági épületet is (emlékháza a jósvafői barlangkijárat mellett tekinthető meg).

A sétány végül kikerüli az egykori turbinaházat, és alant egyesül a turistaúttal. A P jelzés balra kanyarodik, enyhén emelkedik a hegyoldallal, és már az ófalu kertjei mögött, sziklakibúvásos ösvényen halad. A turistaút végül utcára ér, és jobbra fordít, a patak felé. Érdemes körbetekinteni: gyönyörű, évszázados házak állnak az apró köz minden oldalán. Jobbra a vendéglő, mely a régi malmok utolsó, de már „nyugdíjazott" képviselője, hátrapillantva pedig a Kis ház nevű vendéglátóhely muskátlikkal ékesített, tornácos népi épülete. Mögötte a templomtorony tör az ég felé, a szomszédos telken a tájház várja a vendégeket. Lent, az utca alján a Pap palló nyújt átkelési lehetőséget a patakon (mellette szimbolikus malomkereket forgat a víz), a túloldalon árnyas pihenőhely épült a Szablyár-kút köré.

Az ófalu pazar látványát kínáló park túránk végének idilli megállóhelye, ahonnan már csak egy röpke (4-5 perces) séta a faluközpont és a buszmegálló: a jelzést elhagyva, a Pap-pallótól jobbra indulunk, majd az első utcán balra térünk. A híd túloldalán csatlakozunk a főutcába, amin előrébb, a kocsma és a bolt magasságában lelünk rá a buszmegállóra.

Tipp


Minden tájékoztatás a védett területekről

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

  • A túra az Aggtelek, Baradla-barlang megállóból indul.
  • Nem mindegyik busz megy el a barlangbejárathoz, ezek valamelyikével érkezve a túrát az Aggtelek, barlang bejárati út megállóból indíthatjuk.
  • A túra végén a Jósvafő, autóbusz-váróterem megállóból hagyhatjuk el a területet.

Megközelítés

  • A túra kezdő- és végpontja is buszmegálló.
  • Az Aggtelek, barlang bejárati út megállóhelytől kb. 10 perc séta a Baradla-barlang bejárata, a túra kezdőpontja a kiágazó utcán.

Autóval

  • A Baradla-barlang mellett nagy parkolót találni, ott érdemes lerakni a kocsit, és a túra végeztével busszal vissza lehet térni hozzá.

Koordináták

DD (Tizedes fokok)
48.469595, 20.495937
DMS (Fokok, fokpercek és fokmásodpercek)
48°28'10.5"N 20°29'45.4"E
UTM (Univerzális Transzverzális Mercator)
34U 462741 5368618
w3w (what3words) 
///kereslet.csobogás.porszem
Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

  • Gömör-Tornai-karszt turistakalauz

A szerző által javasolt térképek:

  • Bármely turistatérkép az Aggteleki-karsztról vagy a Gömör-Tornai-karsztról

Felszerelés

Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz TERMÉSZETJÁRÓ app.


Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Erről a tartalomról még senki nem kérdezett.


értékelések száma

Írd meg az első hozzászólást!

Még nem szólt hozzá eddig senki.


A többiek fényképei


Állapot
nyitva
Nehézség
könnyű
Hossz
8,7 km
Időtartam
2:30óra
Szintemelkedés
259 m
Szintcsökkenés
379 m
Tömegközlekedéssel elérhető Egyirányú túra Evés-ivás lehetőség Család- és gyerekbarát Kulturális/történelmi értékek Földtani érdekességek Növénytani érdekességek Állattani érdekességek Tipp Egészséges környezet

Statisztika

  • 2D 3D
  • Tartalmak
  • mutasd a képeket képek elrejtése
: óra
 km
 m
 m
 m
 m
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!
Logo emmi Logo agrar Logo mol Logo otp