A Balatontól a Csillagvárhoz
A Marcali-hát vonulatán, a somogyi tájra jellemző, tölgyessel borított hátak között keressük az erdészeti utakat követő P jelzést, melyen nyugodt erdei élményben lehet részünk a Balaton-parti nyüzsgés után.
A Marcali-hát szigetszerű vidéke a somogyi erdők egykor kiterjedt rengetegét képviseli. Bár főként telepített fákkal találkozunk, a sűrű erdő gazdag vadállománynak ad otthont. A vadmalactól a gímszarvasig vagy az éppen hódító útján lévő sakálig számos állattal találkozhatunk utunk során. A területen keveredik a magyar tájakra jellemző kontinentális, a nyugat felől beköszönő szelesebb, csapadékosabb atlanti és a dél felől egyre meghatározóbb mediterrán klímahatás.
A hátság kialakulását a vidék közeli geológiai múltjában kell keresnünk. A hazánkat pár millió éve elborító tenger és a születőben lévő Alpokból érkező folyók homokja adja a homokhátak alapját. Ezeket a jégkorszakok alatt északról betörő jeges szelek több tíz kilométer hosszú hátakba rendezték, kialakítva a Dél-Dunántúlra jellemző észak-déli irányú morfológiát. Zárásképp Észak-Európa olvadó gleccsereiből finom porszemcséket hozott ide az északi szél, ami a hátak szélárnyékos vidékén lösztakaróval borította a dombokat.
A morfológiának megfelelően a vízfolyások is az észak-déli irányú völgyekben érkeztek a Balatonba, melynek körvonala egészen a 20. század elejéig sokkal nagyobb és változatosabb volt. A Somogyból érkező patakok kiterjedt mocsárvilágot tápláltak a tó déli szegélyén, ahol gazdag természeti környezet honolt, melyből a környező lakosság is szerezte kenyerét, azaz halát, és amivel kereskedhetett az önellátáson túl.
Ennek ellenére a földterület-nyerés és a közlekedési útvonalak végett lecsapolták a mocsarakat. Az 1830-as évek végén komoly aszály miatt szárazra kerültek a Balaton-parti területek. Így készülhetett el a Fenékpuszta és Balatonszentgyörgy közötti mocsárvilág feltöltése, melyen a Keszthely felé tartó útnak a több kilométeres rév helyett már csak a Zala-hidat kellett kereszteznie. A régi rév hagyatékaként a révházban szedték a hídpénzt még majdnem egy évszázadig, az első világháborúig.
A töltéssel egy időben készült el a Csillagvár, a Festeticsek különleges vadászlakja itt, a somogyi erdők szélénél. Az egyedülálló, csillagot formázó épület kialakítása nagyban emlékeztet a középkori várak szerkezetére, ahol a kiugró bástyákból védhető a bejárat, csakhogy mindez egy kisebb kastély méreteiben. Eredetileg egy torony is állt az épület közepén, de ezt a tetőszerkezet cseréjekor elbontották, így már csak az alapokból következtethetünk rá. Az épület közepén egy 30 méter mély kút is található, amihez számos legenda kapcsolódik, főként a kútba veszett kútásókkal és helyiekkel kapcsolatban. Berendezései az eredeti puritán, népi jellegű életformát reprezentálják, ahol a középkori végvári katonák hétköznapjait megörökítő jeleneteket mutatnak be a látogatóknak. A Csillagvár pincéje is különleges, kettős keresztet formáz, és a honfoglalástól az I. világháborúig terjedő időszak nemzetvédőinek viseletét bemutató kiállításnak ad otthont.
A szerző tippje
- Érdemes kihasználni a Balaton közelségét, és a túra előtt vagy még inkább a gyaloglás végén fürdeni egyet a vízben, ha megfelelő hőmérsékletű. Ha tömegközlekedéssel vagyunk, akkor érdemes ehhez a megadott iránnyal ellentétesen bejárni a túrát, így a Balaton partjára érkezünk, és lehűthetjük magunkat a "magyar tengerben".
- Szánjunk időt a Csillagvár és a körülötte lévő bemutatóhelyek bejárására. Mindenképp érdemes itt megállni: történelmi és kulturális szempontból érdekes kiállítást láthatunk a somogyi végvárak és a hagyományos paraszti élet bemutatásával. A csárdában pedig felfrissülhetünk, ehetünk, ihatunk kedvünkre.
Úttípusok
Biztonsági előírások
- A túra nyomvonala sajnos pár száz méteren keresztül a forgalmas 76-os főutat követi, így nagy odafigyeléssel, lehetőség szerint távol az úttesttől és a forgalomtól haladjunk a P jelzésen.
- Vizet feltétlenül vigyünk magunkkal, mert a Csillagvár csárdáján kívül nem lesz lehetőségünk a beszerzésére.
- Figyelmesen kövessük a kanyarodásoknál, útelágazásoknál a jelzést, mert többször a kevésbé járt és karbantartott úton kell továbbhaladnunk.
Kezdés
Végpont
Útleírás
Itiner :
Az úton végig a P jelzést követjük.
- A balatonberényi vasútállomásról a Kossuth Lajos utcán indulunk el.
- A Balatonberény vége táblánál a bal oldali utat válasszuk!
- A 76-os utat elérve egy rövid szakaszon azon megyünk jobbra, majd balra hagyjuk el azt.
- Rövid kitérőt teszünk jelzetlen úton a kilátóhelyhez.
- Az erdőben kanyargunk a Csillagvárig.
- A téglagyárnál levághatjuk az utat a Csillagvár utcán, ez ugyanúgy kivezet a P jelzésre.
- Egyenesen beérkezünk Balatonszentgyörgyre.
A túra részletes leírása :
Balatonberény határában
Balatonberény központjából, a vasúti átjárótól indulunk a P jelzésen déli irányba. Az egykor tevékenyebb napokat látott település már az ősi időktől lakott volt. Bronzkori leletek mellett a Balatonból előkerült római kori kút és épületmaradványok mutatják a település korát. Ahogy a vidék egésze, úgy a falu is megsínylette a török időket, de kedvező vízparti fekvése miatt feléledt romjaiból. Bél Mátyás földrajztudós-utazó a 18. század elején már virágzó közösségként említi Balatonberényt, mely szőlészetből és halászatból élt. A 19. század végére kiépülő vasúttal pedig ismert fürdőhellyé vált a település.
Ezt az előnyét nekünk is érdemes kihasználni, de legalább a vasútállomás mögötti parkig érdemes lemenni a vízparti kilátásért. Szembe velünk a Keszthelyi-hegység déli, zegzugos vidéke hullámzik a Balaton vizén, míg északnyugatra a Tapolcai-medence tanúhegyeinek mozaikja tűnik fel a víztükör felett.
A Kossuth Lajos utcán keresztül délnyugat felé jutunk ki a településről, majd szántóföld és cserjés erdő határán kapaszkodunk a falu feletti dombra. Ha nem épp betakarítás előtt vagyunk, innen egyre jobban rálátunk a Balaton vizére, az északi part megkapó vidékére. A dombtetőn elérjük a 76-os főutat, amit sajnos kénytelenek vagyunk egy darabon jobb kéz felé követni és keresztezni.
A somogyi erdőkben
A túloldalon egy erdészeti úton beérünk a Marcali-hátat takaró tölgyerdőbe. A híres és egykoron kiterjedt somogyi erdőknek egy kicsiny szelete itt, a Balaton mellett is megmaradt, bár szinte kivétel nélkül telepített fák között járunk. A tölgyesek napfényes erdeje gazdag cserjeszintnek és az ott előszeretettel rejtőzködő rőtvad állománynak ad otthont. Széles szekérutak szövevényén kanyargunk az erdő mélye felé. Egy kilométer után érdemes rövid kitérőt tenni a hegy teteje felé, ahol a 76-os út is az erdő mellett halad. Egy ligetben hangulatos pihenőt alakított ki az erdészet, ami kilátóhelyként is funkcionál. A közeljövőben kilátótorony építését is tervezik, hogy az elbontott egykori kilátó helyén új toronyból élvezhessük a Keszthelyi-öbölre és a Balatonra nyíló panorámát.
A tanúhegyek látványa innen, a somogyi magaslatokról a legmegkapóbb. A két szélső, lapos tetejű vulkán, a Szent György-hegy és a Badacsony között sorakozó kúpok minden szögből más képet mutatnak. A Gulács egyébként kecses kúpja innen aszimmetrikusan előre bukó púpot formál csupán, míg a szigligeti dombok alig elkülöníthetően simulnak össze a Balaton vizével.
A P jelzéshez visszatérve nyugat felé leereszkedünk a dombtetőről. Először egy sűrű tölgyesben haladunk, majd jobbról hosszan irtást és vadvédelmi kerítés követünk. Az irtás felett átlátni a Kis-Balaton irányába, bár inkább csak facsoportokat és a Zalai-dombságot lehet kivenni. A domb aljánál egy széles, vízfolyás nélküli völgybe érünk, akol ligetek között bekanyarodunk a szűkülő és lankásan emelkedő völgytorokba. Öreg tölgyek állnak őrt a völgy felett, melynek végén jobbra kikapaszkodunk a meredek rézsűn.
A túloldalon egy magasfeszültségű távvezeték alatt haladunk el, ahonnan sajnos már értékelhető erdők nem lesznek. A vegyesen tölgyesekkel és akácossal fedett domboldalak lankásan hullámzanak, így sem kilátás, sem földtani érdekesség nem akad utunkba. A fiatal erdőkből bő kilométer után érkezünk ki egy erdőszéli szántóra; nyugatra az M7-esről lekanyarodó autópálya-szakaszt látjuk. Ha természeti értéket nem is, de történelmi, kultúrtörténeti nevezetességet azért találunk a Marcali-hát északnyugati lankáin: a szántóföldet megkerülve ugyanis elérkezünk a Csillagvár bejáratához.
A Csillagvárnál
A Csillagvárat 1839-ben Festetics László építette, feltehetően vadászlaknak, bár szembetűnően erődszerű kivitelben. Keletkezésének évében kötötték össze szárazföldi úton a Balaton nyugati végének két partját, a Keszthely melletti Fenékpusztát és Balatonszentgyörgyöt, így a keszthelyi központból is könnyen megközelíthetővé vált a terület.
A Csillagvár mellett az egykori istállóból hangulatos csárdát alakítottak ki, melyben megpihenhetünk, és élvezhetjük a vidék gasztronómiai értékeit. A csárda falán hagyományos népi eszközökből látható kiállítás, eredeti tárgyakkal a gerebentől a koloncig, míg előtte a helyi szőlészet egyik korszakos emléktárgya, egy eredeti bálványos prés látható. A Csillagvárral szemben egy különleges összefoglaló gyűjteményt is megtekinthetünk a világszinten elismert magyar feltalálók, illetve hírességek életéről és munkásságáról.
A pihenő után már csak egy rövid szakasz maradt hátra kirándulásunkból, mellyel a Csillagvárat rejtő kis erdőrészletből kiérkezve, a téglagyárat megkerülve észak felé egy bekötőúton hamarosan beérkezünk Balatonszentgyörgyre.
Balatonszentgyörgy, az egykori balatoni révhely
A Balaton-közeli település egykor forgalmas révnek adott helyet, hiszen a Balaton körvonala a középkorban jelentősen különbözött a maitól - különösen itt, a nyugati végen -, kiterjedt mocsarak szegélyezték a szabad vízfelületet. Ennek megfelelően a tó déli partjáról átevezni Keszthely irányába még itt lehetett a legkisebb nehézség nélkül, így a révház forgalmas központja volt a vidéknek, ahol rossz idő esetén napokig vesztegeltek az utazók és áruikat Keszthelyre szállítók.
Ebből az időből maradt meg néhány tornácos vályogház, amit a központ felé sétálva láthatunk is az utcáról. A hagyományos népi építészet mementóit tájházzá alakították a múlt század eleji életforma eszközeit, használati tárgyait bemutatva. A fő utcára a katolikus templom előtt érkezünk, ahonnan már csak pár száz méter a faluközpont. A helyközi buszjárattal 10 perc alatt visszaérünk a túra indulópontjára, de továbbsétálhatunk egy kilométert a vasútállomásig is, ahonnan egy megállót kell utaznunk Balatonberényig.
Tipp
Tömegközlekedéssel
Tömegközlekedéssel elérhető
- Vonattal érkezve a Balatonberény vasútállomáson szálljunk le.
- Ha busszal jönnénk, a Balatonberény, vasútállomás nevű buszmegállóig utazzunk.
- A Balatonszentgyörgy, Berzsenyi utca buszmegállónál végződik túránk.
- Némi többletsétával Balatonszentgyörgy vasútállomásáról is hazautazhatunk.
Megközelítés
- A túra a balatonberényi vasútállomásról indul.
- A balatonberényi buszmegállóból nyugati irányba indulva 100 méteren belül megtaláljuk a vasútállomást és a mellette induló P jelzést.
- A túra a Balatonszentgyörgy, Berzsenyi utca 57. buszmegállóban végződik. Busszal (a menetrendet mindenképpen nézzük meg előtte!) 10 perc alatt érünk vissza a Balaton partjára.
- A buszmegállótól még egy kilométert kell sétálnunk a P jelzésen Balatonszentgyörgy vasútállomásig. Onnan néhány perc, egy megálló múlva érhetünk vissza Balatonberénybe, ha az autónkat ott parkoltuk le.
Parkolás
- Mindkét falu vasútállomásán tudunk parkolni; vasúttal a legkézenfekvőbb a túra végén a kocsihoz visszajutni.
Koordináták
A szerző által javasolt térképek:
A régióról szóló kiadványok:
Statisztika
- 6 Útpontok
- 6 Útpontok
Kérdések és válaszok
Kérdeznél a szerzőtől?
Értékelések
A közösség fényképei