Kopasz-dombi kilátóhely és panorámaút

A Vértes délnyugati peremén méretes sziklakibúvásokban bukkan a felszínre a hegység alapkőzete, a tornyos formáiról nevezetes dolomit. A sekély talajrétegen alacsony lomboserdő, illetve kiterjedt sziklagyepek, valamint ezek keveredéseként szép ligetek figyelhetők meg.

A gyepes sziklahátról szép a panoráma a szélesen nyújtózó Móri-árokra, amely egy vetődések között létrejött árkos süllyedék. Ez választja el egymástól a tájképileg itt még igencsak hasonlatos Bakonyt és Vértest. A síkon erősen iparosított településeket és szántóktól foltos kultúrtájat láthatunk. Mivel a bortermelés adottságai a napsütötte, meleg mikroklímájú lejtőkön kiválóak, ezért régi hagyományokra nyúlik vissza a térségben. Ennek lenyomata a közvetlenül alattunk húzódó pincesor, a Móri Ezerjó Borút, valamint az azt szegélyező szőlők összessége.

A Bakony innen inkább csak alacsony magasságú, hosszúkás dombsornak látszik, de azért a távolban felfedezhetjük a fennsíkszerű hegység magasabb csúcsait is. A legközelebbi látszó település Csókakó, melynek várát kitakarják a Vértes szomszédos bércei.

A Vértes szélső dombjait apró völgyek szabdalják, a hegység felszíne azonban a vizet elnyelő dolomit miatt vízfolyásokban szegény. Patakot nem, sokkal inkább száraz, a nyár nagyobb részében szikkadt tájképet találunk errefelé. A Vértesnek ez a szeglete (a fátlanság következtében) növényfajokban igen gazdag, ezért a Kopasz-dombon szokatlanul változatos színkavalkád fogad októberben. A különböző színekben pompázó növények rikító tónusait a hófehér dolomitsziklák keretezik, talán az évnek ebben a szakaszában a legszerencsésebb felkeresni a kilátóhelyet.