Salamon-torony, Alsóvár (Visegrád)

A visegrádi kettős várrendszert a tatárjárás után, 1250-1260 körül építtette IV. Béla és felesége, Lascaris Mária királyné. A várat az évszázadok alatt az Anjou-királyoktól Hunyadi Mátyásig számos magyar uralkodó bővítette, alakítgatta, illetve tette a korszerű katonai elvárásoknak megfelelővé.

Az Alsóvár a kaputoronnyal és őrtornyokkal megerősített erődítésfalakból és egy nagy lakótoronyból állt, amely egyszerre volt uralkodói szálláshely, ispáni lakóhely és katonai feladatokat ellátó erődített épület. Az Alsóvár magja ez utóbbi, azaz a 31 méter magas, hatszögletű, több méter vastag falú Salamon-torony volt. 

Már nevének eredete is érdekes, hiszen tévesen nevezték el Salamonról a tornyot, de neve annyira megtapadt, hogy bár történetietlen, de már hivatalosan is így maradt. Nem messze innen, a Sibrik-dombon állt a 11. században épült ispáni vár, ahol (Szent) László király 1081-től két éven át tartotta fogva ellenfelét, a korábbi királyt, Salamont. A néphagyomány tévesen a később épült Alsóvár még nem is létezett Vízi tornyába helyezte a történetet, így keveredett össze az esemény a helyszínnel.

Az egyik legismertebb legenda úgy tartja, hogy Salamon fogvatartása idején az ispáni vár ablakait esténként töklámpásokkal világították meg, hogy az őrök ne tévesszék szem elől magas rangú rabjukat. A lámpások messziről is jól látható fénye komoly segítséget, tájékozódási pontot jelentett a dunai hajósok számára. Innen ered a „fénylik, mint a Salamon töke” szólásunk.

A toronyban a déli falsarokba épített lépcsőházon keresztül lehetett feljutni a felső négy emeleten kialakított lakótermekbe. A fényűző életmódról tanúskodik, hogy ezekben a termekben oszlopos kandallók biztosították a meleget, és bélletes, díszes ikerablakok a fényt. A torony falainak vastagsága néhol eléri a 8 métert is.

Az Alsóvárat a Fellegvárral egy tornyokkal megerősített völgyzárófal kötötte össze, mely egészen a Duna-parti őrtoronyig húzódott. Mivel erre vezetett a Budát és Esztergomot összekötő középkori országút, a vár egyik fontos feladata az országút és a dunai hajóforgalom ellenőrzése volt - a toronyból mindkettőt tökéletesen szemmel lehetett tartani.

Az Alsóvár számos tulajdonosváltást, viszályt és harcokat is túlélt, de 1544-ben egy erős török ostrom során teljesen rommá lőtték. Ezután katonai szerepe szinte teljesen megszűnt, bár a Fellegvár közelsége miatt még nem egy ostromot át kellett élnie. A 17. század végén a kivonuló törökök az Alsóvárat teljesen felégették. Később az újra benépesülő Visegrád lakosai a várromok köveinek nagy részét elvitték.

A műemlék megóvására először 1872-ben került sor. Az első elképzelések szerint Schulek Frigyes tervei alapján a Salamon-tornyot királyi vadászkastéllyá alakították volna át, de végül pénzhiány miatt ez a terv nem valósult meg. A 20. században kis lépésekben folytatódott a rekonstrukció, amit egy 1950-es tűzeset akasztott meg. Mai formáját Sedlmayr János építész alakította ki a '60-as évek közepére.

Napjainkban a Mátyás Király Múzeum kiállítótereként várja a látogatókat, legfőbb dísze a visegrádi királyi palotából származó, 14. századi díszkút. Állandó kiállításán Visegrád történetét ismerhetjük meg.

Az udvaron óriási sikerű, látványos középkori lovagi tornás bemutatókkal szórakoztatják az érdeklődőket, a Salamon-torony tetejéről pedig a Dunakanyar panorámájában lehet gyönyörködni.

Nyitvatartás

május 1. - szeptember 30.:

• hétfő-kedd: zárva (kivéve ünnepnapokon)
• szerda-vasárnap: 09:00 - 17:00

október 1. - április 30.:

A Salamon-torony zárva tart.

Árak:

• 26-62 éves kor között: 700 Ft
• 6-26 éves kor között: 350 Ft
• 62-70 éves kor között: 350 Ft
• legalább két, 18 év alatti személyt kísérő közeli hozzátartozó (legfeljebb 2 fő): 350 Ft/Fő
• kiskorúak 6. életévük betöltéséig,70. életévüket betöltött látogatók: ingyenes

Az adatok tájékoztató jellegűek, és a 2020 szeptemberi állapotot tükrözik. Érkezés előtt mindig tájékozódj a szolgáltató honlapján, és ha eltérést találsz, írd meg nekünk!