Váci székesegyház

A város első székesegyházát a 11. században I. Géza király építtette, akinek később temetkezési helyéül is szolgált. Ez a mai Géza király téren állt, azonban a tatárjárás során leégett. Később reneszánsz stílusban egy újabb bazilika épült, amit viszont a törökök pusztítottak el. A török kiűzése után új helyen, a mai Március 15. tér déli részén álló, nagyon rossz állapotban lévő Szent Mihály-templomot használták székesegyháznak.

Végül Eszterházy Károly püspök elhatározta, hogy az állandóan javításra szoruló templom helyett új székesegyházat építtet. A tervek elkészítésével Franz Anton Pilgram osztrák építészt bízta meg. Pilgram tervei szerint egy gazdagon díszített templom épült volna, a római Szent Péter bazilika kicsinyített mása. Ahhoz hasonlóan íves, oszlopos kolonnád kötötte volna össze a szemközt álló püspöki palotával. Azonban Eszterházyt áthelyezték az egri püspökség élére, a vácit pedig Migazzi Kristóf bécsi hercegérseknek adták, aki a terveket túl drágának találta. Ezért egy másik építészt, a Bécsben élő francia Isidor Canavalét bízta meg - aki később a váci diadalívet is tervezte -, hogy a már meglévő alapokra új katedrálist tervezzen. Így épült meg a mai, klasszicizáló, későbarokk ízlésű székesegyház.

Az építkezést 1761-ben kezdték el, 1772-ben szentelték fel a templomot, de a belső munkálatokat csak 1777-ben fejezték be. A székesegyház méreteivel is kiemelkedik a magyar műemlékek közül: külső hossza 72 méter, belső hossza 60 méter, magassága pedig 55 méter, és ezzel Magyarország harmadik legnagyobb látogatható székesegyháza az esztergomi és az egri után.

A Szűz Mária és Szent Mihály tiszteletére szentelt nagytemplom főhomlokzatán a tornyok közötti hat korinthoszi oszloppáros előcsarnok dominál. A választó párkány felett Bechert József váci szobrász alkotásai láthatók: Péter, Pál, Szűz Mária, József, János és Jakab figurái. Az előcsarnok falán stukkó domborművek láthatók, amelyek Migazzi címerét és evangéliumi jeleneteket ábrázolnak. Az egyhajós templom belseje későbarokk stílusú, a főoltár és a kupola freskóját a 18. század legjelentősebb osztrák festője, Franz Anton Maulbertsch készítette.

A főoltárkép Szűz Máriának Szent Erzsébetnél tett látogatását ábrázolja, a kupolafreskó pedig a menyország lakóit, köztük a magyar szenteket. A főoltár falképét elkészülte után két évvel Migazzi püspök Johann Martin Schmidt Keresztre feszítést ábrázoló vászonképével letakartatta - teológiai okokból. A freskót 170 év múlva 1944-ben szabadították ki és restaurálták.

A főoltárt a hajótól reneszánsz korlát választja el, amelynek érdekessége, hogy a törökök által elpusztított reneszánsz bazilikából maradt ránk. A kereszthajóban álló oltárok vászonképei olasz templomokban lévő festmények másolatai, a másik két mellékoltár képeit Johann Martin Schmidt készítette. Az 1940-es évekig a két Maulbertsch freskón kívül más falfestmény nem volt a katedrálisban. Ekkor azonban a kereszthajó négy hatalmas falfelületére kerültek a mezőkövesdi Takács István freskói, a szentély félkupolájába Kontuly Béla falképe.

A helyiek tévedésből sokszor csak dómnak hívják a székesegyházat, mivel a homlokzaton hatalmas betűkkel a latin "Deo Optimo Maximo" kifejezés rövidítése látható (D.O.M.). A volt váci püspökről elnevezett, hatalmas és szellős Schuszter Konstantin tér kellő teret ad a Duna irányába néző, monumentális épület befogadására.

A székesegyházban rendszeresen tartanak Istentiszteletet, szívesen választják házasságkötés vagy keresztelő színhelyéül, és ünnepnapokon, kivételes akusztikája miatt hangversenyeknek is otthont ad.

Nyitvatartás

Miserend

• naponta: 18:00
• vasárnap: 10:00, 11:30, 18:00

Az egyedi időpontokat a honlapon találod.

Az adatok tájékoztató jellegűek, és a 2020 júniusi állapotot tükrözik. Érkezés előtt mindig tájékozódj a szolgáltató honlapján, és ha eltérést találsz, írd meg nekünk!

Árak: