Holdvilág-árok

A hegyek nehezen járható, zárt szurdokai sokáig feltáratlan, ismeretlen helyek voltak, ezért a sziklafolyosók misztikus légköre gyakorta vált néphitek és legendák ihletőjévé. Nincs ez másképp a Holdvilág-árokkal sem, mely nem csupán természetes adottságainak, hanem a köré szőtt kultusznak is köszönheti népszerűségét.

A P+ jelű turistaút Kiskovácsit elhagyva bevezet a szurdokba, majd kikerüli annak legnehezebben járható részét. De a jelzetlen ösvényen végigjárhatjuk a sziklavilág grandiózus katlanát és szűk árkát is.

A völgy manapság az év nagy részében közel száraz, leginkább csak hóolvadás és kiadós csapadék után jut víz a Holdvilág-árokba. De mivel a hegység déli szegélyét kiterjedt foltban dácittufa fedi, e puha anyagba még meglehetősen rövid, kis hozamú vízfolyások is mély árkokat tudtak fűrészelni (ilyen pl. a közeli Salabasina is, amit régen turistaút tárt fel).

A szurdokösvény

Az ösvény gázlókkal, hidakkal keresztezi a patakot, szerteszét kőrgörgetegek és kidőlt fatörzsek hevernek mindenfelé. (Mivel az erdészet ügyel a turistaút járhatóságára, a komolyabb akadályokat eltakarítják az útból.) A jelzés az egyre kövesebbé váló mederből balra, falépcsőkön kínál kijutási lehetőséget, ezzel a szurdokban álló létrát kerülheti ki, aki tart tőle. De mielőtt valaki a könnyebb utat választaná, mindenképpen érdemes előrébb sétálni az árok talpán, és legalább megtekinteni a roppant falakkal kerített zárlatot.

Amely egyébként a hegység történetének képeskönyve, a térben és időben is sokszínű vulkanizmus nagy amfiteátruma. Míg a szurdok kezdeti szakaszán kibukkantak azok a tengeralji üledékes rétegek is, melyeket a születő tűzhányó magmája áttört, itt már a tűzben fogant táj és annak lepusztulása a főszereplők. A finom ívben hajló sziklakaréjt vízszintes vonalak tagolják, kijelölve az egyes kitörési események során lerakódott rétegek határát. Legfeltűnőbbek a világos színű, puha tufasávok, melyek különböző robbanások után aláhullott vulkáni porból, hamuból, törmelékből keletkeztek. Rájuk tömörebb szerkezetű, komorabb megjelenésű réteg települt. E göcsörtös, lávakőzeteket is tartalmazó sáv könyörtelen erejű jelenség szülötte: a tűzhányó lejtőin forró gázfelhő és szilárd törmelék söpört végig, ami alant kemény (breccsa)kőzetté sült össze.

Természetesen a Holdvilág-árok rétegtani viszonyai jóval összetettebbek az imént vázolt skiccnél, de a keménységükben eltérő rétegek váltakozása alapvetően határozza meg a szurdok viszonyait: épp az előttünk álló katlan 10 méternél magasabb, időszakos vízesése az a pont, ahol a patak átvágta magát a masszív fedőn, és a kevésbé ellenálló, vastag tufába már késként szelt bele. Ebből következik, hogy a szédületes létrán felkapaszkodva alapvetően változik meg a szurdok képe, hiszen a kemény, tömörebb kőzet sokkal makacsabbul ellenszegül a vízzel.

A kiutat jelentő jelentő Meteor-létrát 1965-ben állították (amint arra egy mohával körített, vésett felirat is felhívja a figyelmet), de más emberi nyomokat is őriz a katlan. A sziklafal tövében tátongó üreg, az Y-barlang vélhetően mesterséges eredetű, de tisztázatlan, hogy milyen nyersanyag bányászatának reményében mélyíthették.

A létra fölött egy fahíd fekszik az árok alján (átkelve a Nagy-sziklát kereshetjük fel, vagy kerülhetünk a P+ jelzésen), mely teljesen új arcát mutatja: innentől szűk kanyon tekereg a sötét falak szorításában. A keskeny vájú kanyarjai finom görbületekkel, lépcsői szép ívű kőcsúszdákkal ellensúlyozzák a kőzet rideg, ormótlan felületét. A komorságában is igéző, vulkanikus sikátor néhány vadregényes fordulat után ismét világos, puha rétegbe ékelődik, amit a patak újfent könnyűszerrel hasított ketté, mígnem alatta a kemény breccsarétegbe ütközött. Ezért újra magas falak szorításában araszolunk előre, de nem sokáig: a szurdok rövidesen sekélyebbé válik, és lassan megszelídül, majd köves medrű vízmosássá lényegül. Itt újra rátérhetünk a balról csatlakozó P+ jelzésre, ami egy szélesebb teraszon kialakított, elaggott pihenőhelyhez vezet.

Eltűnt kultúrák és talányos barlangok

Akit érdekelnek a Holdvilág-árok köré szőtt legendák kultikus helyszínei, vagy visszatérne a kezdőpontra, annak érdemes hátrafordulnia a jelzésen. Nincs messze ugyanis a Nagy-szikla síkra faragott tufa fala, mely régészeti leleteivel, sziklafülkéivel és (egy hagyomány szerinti betyárról, Weiszlichről elnevezett) mesterséges barlangjával a terület köré szőtt elméletek és misztikum bölcsője. Röviden összefoglalva mindezek alapja „Ősbuda" feltételezett helyszíne, illetve Anonymus leírása, miszerint Árpád vezér egy kőmederben folyó patak forrása fölött van eltemetve. Pogány áldozati helyet és a fejedelem sírját is vélték már itt felfedezni. Bár különböző leletek valóban kerültek elő, a nagy horderejű, hangzatos téziseket nem sikerült igazolni.

Balesetveszély

A szurdokban a patakmederben, köves, akadályokkal teli környezetben vezet a turistaút. Kis odafigyeléssel ez nem jelenthet komolyabb kihívást. Viszont hóolvadás vagy csapadékos időszak után az ösvény nehezen járható, csúszós, balesetveszélyes, és a patakon sem mindig lehet átkelni. Amikor a létra vizes vagy jeges, ne kíséreljük meg a felkapaszkodást!

A létrát nem muszáj megmászni, a jelzett (P+) ösvény elkerüli a szurdok nehezen járható részét.

A falakra felmászni életveszélyes, ezért tilos! Szintúgy tilos elhagyni a szurdokból kikapaszkodó ösvényt, hiszen a növényzet elrejti a sziklafal peremét.

Nyitvatartás

• Egész évben szabadon látogatható.
• Hóolvadás vagy nagy esőzés után a patak megnövekedhet, ekkor a csúszós, nehezen járható szakaszok veszélyesekké válnak. Ha működik a vízesés, a létra fokai csúszósak, balesetveszélyesek. Ilyenkor ajánlott elhalasztani a túrát!
• Télen a jeges köveken balesetveszélyes a mozgás, és a létra fokait is bekérgezheti a jég. Ilyenkor a szurdokot nem ajánlott végigjárni.

Árak: