Hollókő, Ófalu

Minden kort más településkép jellemez. Ahogy az idővel változnak egy-egy térség aktuális gazdasági kihívásai és igényei, úgy válnak fölöslegessé korábbi építészeti megoldások, melyek helyébe újabbak lépnek. Hollókő gyönyörű Ófaluja a tájjal szoros kapcsolatban élő, mezőgazdasági termelésre támaszkodó aprófalu képét őrzi az autók előtti időkből. Érdekes módon éppen e változatlanság jelenti a falu jelenét és jövőjét is: az évszázados házsor turisták tömegeit vonzza a Cserhát lankái közé, munkát és bevételt biztosítva a helyieknek.

Hollókő története a 13. században kezdődött, ekkor épült ugyanis vár a település melletti Szár-hegyen. A falu házait fából építették és zsúptetővel fedték, ráadásul szabad tűzhelyeket használtak, melyek felett füstlyukakon kellett távozzon az égéstermék, ezért a települést többször sújtotta tűzvész. 1783-ban ugyan rendelet tiltotta meg a fa építkezési célzatú használatát, Hollókőn nem vették figyelembe a rendelkezést. Az utolsó nagy tűzvész 1909-ben söpört végig a falun, amikor az épületek jelentős része leégett.

A megsemmisült házakat két év alatt építették újjá, a tűzvész után a vályogfalú házakat már kőalapra helyezték, és az eredeti látványvilág megőrzése mellett szarufás, cserépzsindelyes tetőszerkezettel fedték. A ma is eredeti formájában megcsodálható településkép ekkor jött létre. Az épületek utcafront felőli oldalán faoszlopos tornácokat, túlnyúló tetőt láthatunk. Az udvar irányából is tornác vet árnyékot a házak falaira. A völgyben megülő, egyutcás, fésűs szerkezetű Ófalu két oldalán nadrágszíjtelkek sorakoznak: a szűk, hosszú telkek végében épültek a későbbi generációk házai. A pajtákat a mezőgazdasági földek szélére építették régi palóc hagyomány szerint. A 19. századi térképeken már egy második utca is látszik a főutcától keletre. A környező lankákon az egykori fás legelő maradékát is felfedezhetjük. A házak utcafront felőli részén lakott a ház ura és családja a tisztaszobában. Hátul volt az éléskamra és az idősek hálóhelye. Sok épülethez pincét is vájtak. 

A Világörökséghez tartozó falurész 55 épületből áll, illetve a középtájon található templomból. Az 1889-ben, közadakozásból épített, zsindellyel fedett, fatornyos épületet éppen egyszerűsége teszi különlegessé.

A hírneves település napjainkban jelentős idegenforgalmat generál, az Ófalu házsora elsősorban szolgáltatási funkciót lát el. Az épületekben számos kiállítást, és még több szálláshelyet lelhetünk. A térség néprajzi értékeinek bemutatása és a település turisztikai vonzerejének növelése végett - különösen ünnepek, rendezvények alkalmával - a helyiek gyakran öltenek díszes népviseletet. A falu a „palóc hagyományok" köré szőtt marketingjével, az Ófalu mesebeli főutcájával és a pazar kilátást nyújtó, zegzugos várrommal viszonylag nehéz megközelíthetősége ellenére is népszerű a turisták körében. A helyiek főként az Újfaluban élnek.

A nagy turistatömegeket kiszolgálandó az Ófalu közelében parkolót alakítottak ki. Tanösvényeket végigjárva is ismerkedhetünk a természeti környezettel, és annak korábbi hasznosítási módjaival. A falu honlapján a szabad szálláshelyek közül is válogathatunk.

Nyitvatartás

Árak:

Ingyenes.