Zádorvár

Birtokvita

Egy 1374-es oklevél szerint a Himfy család épített várat a Pécsely feletti Zádor-hegy gerince alatti teraszra, de mivel nem a sajátja, hanem a veszprémi káptalané volt a területet, több évnyi pereskedés után el kellett hagynia a területet.

Nem sokkal később megjelennek a Vezsenyiek a környéken: egy 1384-es irat tanúsága szerint Vezsenyi László királyi étekfogónak Anjou Mária királynő engedélyt ad, hogy „várat avagy erősséget vagy más erődítményt létesítsen”. A család élt is a lehetőséggel, és felépítette a nagyjából 60x80 méteres alapterületű, magas falakkal körbevett épületegyüttest várkápolnával és toronnyal, valamint lakóépületekkel.

1386-ban azonban a káptalan sérelmezte, hogy Vezsenyi leromboltatta a határjeleket, hogy felépíthesse a várat (meglehet, hogy a korábbi, Himfy-féle várat építette tovább). Egészen 1394-ig tartott a vita, amelynek az országbíró vetett véget, kötelezve a Vezsenyieket a terület elhagyására. A család ezután a közeli Nagyvázsonyban építette fel családi várát, ami ma Kinizsi várként ismerünk.

A zádor-hegyi vár azonban nem kellett senkinek, elhagyatottá vált, hamarosan pusztavárként emlegetik. A várat a végvári rendszerbe sem sorolták be, ezért hadászati szerepe soha nem volt. Bár 1652-ben III. Ferdinánd az akkor már romos építményt Zichy Istvánnak adományozta, és az egészen 1945-ig a Zichy-birtok részét képezte, soha nem építették újjá vagy hasznosították bármily módon. Ezért a ma látható és a még feltáratlan falak az eredeti, 14. század végi állapotot tükrözik.

A romok megmentése

2016-ig kellett várni az újabb fejleményekre, amikor Pécsely önkormányzata a Történelmi Emlékekért Alapítvány használatába adta a Zádorvárat abból a célból, hogy feltárják és megóvják a várat és környezetét.

A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum szakembereinek vezetésével megindult ásatás egy nem várt eredményt is hozott: Zádorvár kaputornya alatt egy nagyméretű, őskori - a leletek alapján 6-7 ezer éves - műhelytelepet sikerült azonosítani, ahonnan nagy számban kerültek elő a kőpattintásos eszközkészítés maradványai. A feltárás eredményeként azt remélik, hogy eredeti formájában és méretében tudják majd helyreállítani az egykori épületrészleteket.

A terület szépítése 2020-ban is tart, felújított esőbeálló és virágzó levenduláskert is várja a látogatókat a várfal alatt. A várfalak túlnyomó részét adó mészkövet a várhoz közeli meredek sziklafal oldalából bányászták. Ez azonban rosszul faragható, így a sarkokat nagyméretű, bazalt kváderkövekből faragták. Ennek köszönhető, hogy a későbbi „építészek” először a sarkokat bontották el a saját házaik, pincéik, istállóik építőanyagának, és a várkápolna, valamint a kaputorony külső sarkai is ezért hiányoznak szinte teljesen. Az Alapítvány ezért a felújítás fontos lépéseként a sarkokat építi vissza, majd a falak állagmegóvása következik.

A rom környéke is folyamatosan szépül, a falak déli oldalán árnyas padról, levendulaültetvény mellől élvezhetjük a Balaton felé nyíló panorámát. Rálátunk az alattunk elterülő Pécselyre és a nevét viselő medencére, távolabb pedig, a tó irányában érdekes szemszögből láthatjuk a Tihanyi-félszigetet.

Az ásatás során egyszer azzal került be a hírekbe a zádorvári munka, hogy megkérték az arra kirándulókat, az ásatás során felhalmozott földkupacból mindenki vigyen át egy követ a másik kupacba, segítve ezzel a kövek szétválogatását. Sok lelkes civil és túrázó vett részt a munkában – ha egyszer megújul a vár, ők is magukénak érezhetik a dicsőséget.

A szerző tippje:

• A várrom alól kis kitérővel elérhető a Zádor-kút, a környék legnagyobb karsztforrása. A forrásra egy vízművet is telepítettek, a nem hasznosított vízmennyiség pedig az Örvényesi-sédet táplálva a Balatonba folyik Örvényesnél. 
• A romtól nyugatra, a K jelzésen láthatuk egy régi, több kilométeren át futó, tisztázatlan eredetű kősánc-vonulatot. Elképzelhető, hogy a vár védelmének része volt.

Nyitvatartás

Árak: