Töki templomrom (Töki Rossztemplom)

A magányos falak a szántóföld közepén, a Nagy-Kopasz távolabbi előterében, a Rossztemplom-dűlőn dacolnak az elemekkel immár nyolcszáz éve. A keletelt, félköríves záródású szentéllyel épült, 14 m hosszú és 8 m széles, hossznégyszöges hajójú épület eredetéről írásos emlék nem maradt fenn, de valószínűleg az oklevélben 1278-ban említett Tök (Tek/Thewk) falu plébániatemploma lehetett. Igaz, más források egy, a török időkben elnéptelenedett, szomszédos településhez kapcsolják. Hovatartozása azért nem állapítható meg egyértelműen, mert a mai Tökről 1467 előtt nincs adat, míg a templom körül fellelt kerámiatöredékek legalább száz évvel korábbiak. A község jelenleg is használatos református templomát sokkal később, a 18. században emelték.

Annyi biztos, hogy szerkezete alapján a „Rossztemplom” építése az Árpád-korra, konkrétan a késői 13. századra keltezhető. A romot elsőként, 1874-ben Arányi János, majd pár évtizeddel később Foerk Ernő mérte fel, de részletes régészeti feltárására csak 2000-ben került sor. Már akkoriban is csupán az oldalfalai álltak 5-6 méteres magasságban, az apszis félköríves falazata részben kiomlott, a homlokzatából pedig nem látszott semmi. Az ásatásokkal együtt végzett rekonstrukció során megtalálták az épület alapjait, és beazonosították az egykori járószintet is. Megállapították, hogy a kapuja a déli oldalon lehetett, a hajó szentély felőli két végében pedig egy-egy negyedköríves záródású, kis fülke, két mellékoltár nyomaira bukkantak. Bár az északi maradt meg épebben, a délit állították helyre; ezt a részt a szemközti mintájára visszafalazták, és egy négyszögletes oltárkövet helyeztek el a fülke délkeleti sarkában. A szentély déli falsíkjában is megfigyelhetünk egy kicsiny fülkét, ez a régészek szerint szentségtartó lehetett.

A falak mesélnek

A kis templom történetéről ugyan kevés információnk van, építésének technikájáról azonban a romjai is sokat elárulnak. Sekély alapozása mészhabarcsba rakott kövekből állt, a sarkoknál szép kváderköveket rejtő falait főként durva és tömött mészkőből, valamint homokkőből emelték. A falazat megmaradt részeiben sok helyütt kb. 20x20 cm-es, teljes mélységű, négyzet alapú lyukakat vehetünk észre; ezek a templom építéséhez használt eredeti állványzat nyomai, a gerendákra ugyanis ráfalaztak, majd a fal síkjában lefűrészelték azokat, és a bent maradt, mára elkorhadt faanyagot vakolattal fedték be. A szentélyt és a hajót diadalív választotta el egymástól, amelynek a pillérei most is láthatóak. Az ezeket alul összekötő, egyetlen lépcsőt a 2000-es rekonstrukció során helyezték el az alatta feltárt alapozás mentén, bár a szentély megemelt padlószintjéből arra következtettek, hogy eredetileg inkább két lépcsőfok lehetett itt.

A tetőnek egyetlen része sem vészelte át a hosszú évszázadokat, de a templomot feltehetően a korra jellemző egyszerű famennyezet fedte, tornya nem volt. A falazatban itt-ott látható kiégett mészkődarabok arra engednek következtetni, hogy az épületben valaha tűz pusztított, és a faszerkezete is ekkor semmisülhetett meg.

Mivel a templom állapota a 2000-ben történt helyreállítást követő húsz évben újra leromlott, 2022-re a Market Építő Zrt. társadalmi felelősségvállalási tevékenységének részeként, a ROM Vándor program keretében 50 millió Ft-ból felújították. A falak megerősítéséhez a közelben fellelt eredeti köveket használták fel, a korábban fűvel borított padlót kaviccsal szórták le, és rendezték a maradványok környezetét is. A magántulajdonban lévő szántóföld közepén álló rom szabályos megközelítése eddig nem volt megoldott, de most két irányból is keskeny ösvényt alakítottak ki hozzá, köré pedig sövényt ültettek.

A templomtól körbenézve aligha fogunk csodálkozni azon, hogy a környék évezredek óta lakott: a medence közepéről kiválóan belátható a vidék a Budai-hegység csúcsaitól a Gerecse magaslataiig, míg északnyugat felé a töki szőlőhegy keretezi a láthatárt. A közelben, az 1920-as évekig működött vízimalom és a mára eltűnt Rossz-tó duzzasztógátjának romjai alatt ível át a Békás-patakon a szájhagyomány szerint eredetileg a rómaiak által emelt kétlyukú híd, amelyen át vezethetett a római „Nagy út”. Ha meglátogatjuk a romokat, érdemes tennünk egy rövid sétát Tök hangulatos pincéi között is.

Nyitvatartás

Egész évben szabadon látogatható.

Árak:

Ingyenes.