Szarvaskő vára (Döbrönte)

Az államalapítás utáni időkben a Bakonyalja a Csák nemzetséghez tartozott, tőlük került Döbrönte környéke 1330-ban – egy rövid áttéttel – az Anjouk korában nagy tekintélynek örvendő, majd később hírhedtté vált Himfy család birtokába. A család tekintélyét megalapozó Himfy Benedek pozsonyi ispán Nagy Lajos király hű embere volt, szinte mindegyik hadjáratára elkísérte a királyt. 1367-ben engedélyt kapott a királytól, hogy döbröntei uradalmán várat építhessen, ami 1374-re készült el. A vár legkorábbi említése “Zarwaskw castrum” (Szarvaskő vára) alakban maradt fenn: feltehetően a Himfyek címerállatáról, a szarvasról kapta a nevét.

Benedek 1380-ban meghalt, ezután a család hosszas pereskedésbe kezdett a szomszédos földesurakkal, aminek következtében jelentős területeket – és befolyást – vesztettek. Szégyenszemre az is megtörtént velük 1401-ben, hogy a Rátóti Gyulaffiak (a későbbi csobánci várkapitány felmenői) kirabolták Döbrönte falut. Ekkoriban az elszegényedő Himfy család már leginkább egy rablóbandára emlékeztetett, akikről a korabeli krónikák is mint rablólovagokról emlékeztek meg. 1464-ben például arra vetemedtek, hogy cseh zsoldosokkal megrohanták és kirabolták az akkor még Szent Márton-hegyi apátság névre hallgató Pannonhalmi Bencés Főapátságot. Ezt már Mátyás király sem tűrhette, büntetésül elvette tőlük megmaradt birtokaikat, amelyeket csak évek múlva kaptak vissza. Innentől egymással pereskedtek a Himfyek, a várat hol elzálogosították, hol erővel elfoglalták. 1499-ben Himfy Imre, az ág utolsó férfi örököse feleségül adta Orsolya lányát Essegvári Ferenc pápai és somlói várnagyhoz, így a szomszédos Essegvár és Szarvaskő várának története összefonódott.

A vár eredetileg egy belső, többszintes palotaépületből, toronyból és a hozzá illeszkedő épületből állt. A keletről kapcsolódó külső vár és az azt kerítő rondella már később, a 16. század elején, valószínűleg az 1526-os mohácsi csata után épülhetett, megerősítve az eredetileg reprezentatív célra épült, a kényelmet előtérbe helyező palota katonai funkcióját. Veszprém 1552-es eleste után még megmenekült a vár, amely nem tartozott az első élvonalbeli végvárak sorába, őrsége is igen csekély számú volt, 5-6 lovasból és 10-15 gyalogosból állt. 1586-ban az Essegvári család fiúága is kihalt, a vár pusztulása ezután indulhatott meg. A tizenöt éves háború idején, az 1594-1598 közötti években néptelenedhetett el végleg, amikor már Pápa és Győr is török uralom alatt állt.

Az épület a következő évszázadokban vált rommá, köveit a 18. században építkezésekhez hordták el. Műemléki „újrafelfedezését” Rómer Flórisnak köszönhetjük, aki a 19. század második felében mérte fel és örökítette meg Szarvaskő várát. A hagyatékában fennmaradt rajzából kitűnik, hogy lényeges változás nem történt az azóta eltelt több mint száz évben.

Ma az egykori palota északi és nyugati falának maradványai, a rondella és a védfal kisebb szakaszai láthatóak a település feletti dombon. A hangulatos, szépen rendben tartott várrom mellől szép panorámát is élvezhetünk: körülöttünk a Bakonyalja kisebb-nagyobb kiemelkedései hullámoznak, ha pedig az alattunk fekvő településen túl a távolba nézünk, a Kisalföld síkjából kiemelkedő, jellegzetes formájú Somlót is beazonosíthatjuk.

A romok állagmegóvására többször is sor került, legutóbb 2001-ben, de még sok felfedezetlen és újra betemetett részlet vár a kutatókra.

Érdekesség:

2018-ban a döbröntei Szarvaskő vára testvérvári szerződést kötött a névrokon, de az ország másik végében álló Szarvaskői várral.

Nyitvatartás

Árak: