Szádvár

A Szádvár története

A vár a 13. században, a tatárjárást követő „várépítési láz" idején épülhetett, először 1268-ban említi oklevél. Régészeti ásatások során a Várhegyen előkerültek olyan tárgyak is, melyek arra utalnak, hogy már az 1200-as években is állhatott valamilyen erődítmény a későbbi Szádvár helyén.

Az eredeti erősséget birtokosai, a Bebekek a mohácsi csatát követően, a 16-17. században bővítették ki – körbesétálva még romjaiban is feltűnnek a vár impozáns méretei. Volt huszitákkal szövetséges cseh kapitány és Szapolyai tulajdona is, ahogy Aba Amádé nádor serege is megszállta, majd Werbőczi István után ismét a Bebek családhoz került. Történetének legfontosabb eseménye 1567 januárjában érkezett el, amikor a császári erők Schwendi Lázár felső-magyarországi főkapitány vezetésével 4 napon keresztül ostromolták. A folyamatos ágyúzás eredményeképpen sikerült lyukakat ütni a falon, ezért a védő Patócsy Zsófia (Bebek György felesége) feladta a várat a szabad elvonulásért cserébe.

Rövid ideig az Esterházy család, majd Thököly kuruc seregei is birtokolták, végül a szabadságharc után megpecsételődött sorsa, amikor 1686-ban a bécsi udvar utasításba adta a lerombolását. 1688-ban valószínűleg felgyújtották. A rom a 20. század nagy részében túl közel került a határhoz, ezért látogatása tiltott volt. Ma a Szádvárért Baráti Kör végez itt rendszeresen feltáró és állagmegóvó munkálatokat. Nem sok fal áll már, de ami igen, az messzire tündököl.

2021-re a várromot a Nemzeti Várprogram keretében alaposan felújították: a meglévő falakat megerősítették, a hegy tetejét kitisztították, és elkészült a faragott kőanyagot bemutató, fedett kőtár. A kilátópontokra padok épültek, a hajdani ágyúbástyákat, védett zugokat faburkolatú padlóval, helyenként lépcsőkkel tették járhatóvá, és információs táblákat szereltek fel. Az északi meredélyre hosszú lépcsőt fektettek, amely az alsóvár csonkjait kapcsolja a fellegvárhoz: az erősség fénykorában ebben az alsó, védett udvarban fogadták a szállítmányokat, a jobbágyok szekereit, de innen húzták fel a fát és a vizet is egy lóval hajtott, köteles felvonóval. 2021 tavasza óta a tekintélyes falcsonkokat tölgyfa gyilokjárón járhatjuk körbe, a fölfelé vezető lépcső pedig a sziklaszoros legszűkebb pontján az alsóvár falazata alatt bújik át.

A hegy

A mészkőből épült vár romjai hatalmas területet borítanak be a kis platón. Maga a hegy az Aggteleki-karszton ritka, meredek falú, sziklaletörésekkel határolt magaslat, amelyen piciny fennsík terül el. Jócskán és markánsan környezete fölé szökik, ezért elsőrangú az általa kínált panoráma. Különösen jó a rálátás Szögliget medencéjére és a Bódva völgyére, de kelet felé fordulva is a távolba révedhetünk: egészen a Tokaji-hegységig zavartalan a látvány. A vár délnyugati szegélyéről pedig a Ménes-völgyet és az Aggteleki-karszt jókora szeletét szemlélhetjük. Távcsővel kiszúrhatjuk a fák közt a szelcepusztai kastélyhotelt, és azonosíthatjuk a mögötte emelkedő Nagy-oldalt is. A vár északi pereméről pedig a Szlovák-karszt mélyére nézhetünk be, ám a fák valamelyest takarják a kilátást. Déli irányban – hasonlóan az Aggteleki-karszt legtöbb panorámájához – a Bükk-fennsík zárja a látóhatárt. Tarvágásoknak (egy kisebb kivágott fenyvesfolton kívül) nyomát sem látni.

Nem csak az északi lejtő lépcsője érdekes: a déli, napsütötte oldalon szép sziklagyepek és karsztbokorerdő-foltok közt felkanyargó ösvény is vadregényes látvány. Nevét a hegy a kopár, sziklás lejtőiről kaphatta, hiszen a szárd szó jelentése „kopár, kopasz".

Nyitvatartás

Árak: