Szádvár

A Szádvár története

A vár a 13. században, a tatárjárást követő „várépítési láz" idején épülhetett, először 1268-ban említi oklevél. Régészeti ásatások során a Várhegyen előkerültek olyan tárgyak is, melyek arra utalnak, hogy már az 1200-as években is állhatott valamilyen erődítmény a későbbi Szádvár helyén.

Az eredeti erősséget birtokosai, a Bebekek a mohácsi csatát követően, a 16-17. században bővítették ki - körbesétálva még romjaiban is feltűnnek a vár impozáns méretei. Volt huszitákkal szövetséges cseh kapitány és Szapolyai tulajdona is, ahogy Aba Amádé nádor serege is megszállta, majd Werbőczi István után ismét a Bebek családhoz került. Történetének legfontosabb eseménye 1567 januárjában érkezett el, amikor a császári erők Schwendi Lázár felső-magyarországi főkapitány vezetésével 4 napon keresztül ostromolták. A folyamatos ágyúzás eredményeképpen sikerült lyukakat ütni a falon, ezért a védő Patócsy Zsófia (Bebek György felesége) feladta a várat cserébe a szabad elvonulásért.

Rövid ideig az Esterházy család, majd Thököly kuruc seregei is birtokolták, végül a szabadságharc után megpecsételődött sorsa, amikor 1686-ban a bécsi udvar lerombolását utasításba adta. 1688-ban valószínűleg felgyújtották. A rom a 20. század nagy részében túl közel került a határhoz, ezért látogatása tiltott volt. Ma a Szádvárért Baráti Kör végez itt rendszeresen feltáró és állagmegóvó munkálatokat. Nem sok fal áll már, de ami igen, az - különösen a déli oldalon - messzire tündököl.

A hegy

A mészkőből épült vár romjai hatalmas területet borítanak be a kis platón. Maga a hegy egy meredek falú, sziklaletörésekkel határolt magaslat, melyen piciny fennsík terül el. Jócskán és markánsan környezete fölé szökik, ezért elsőrangú a panoráma! Különösen jó a rálátás Szögliget medencéjére és a Bódva völgyére. De kelet felé fordulva is a távolba révedhetünk: egészen a Zemplénig zavartalan a látvány. A vár délnyugati szegélyéről pedig a Ménes-völgyet, és az Aggteleki-karszt jókora szeletét szemlélhetjük. Távcsővel kiszúrhatjuk a fák közt a szelcepusztai kastélyhotelt, és azonosíthatjuk a mögötte emelkedő Nagy-oldalt. A vár egy pontjáról pedig a Szlovák-karszt mélyére nézhetünk be egy szűk folyosón. Déli irányban - hasonlóan az Aggteleki-karszt legtöbb panorámájához - a Bükk-fennsík zárja a látóhatárt. Üdítő élmény olyan erdőségeket látni, ahol tarvágásnak (egy kisebb kivágott fenyvesfolton kívül) nyomát sem látjuk.

A várrom északi oldalán régen különösen meredek, sziklás turistaút ereszkedett le a Vár-kert tisztása felé. A veszélyes útszakaszon ma már sajnos nem találunk jelzéseket, de a déli, napsütötte oldalon szép sziklagyepek és karsztbokorerdő-foltok közt felkanyargó ösvény is vadregényes látvány. Nevét a hegy a kopár, sziklás lejtőiről kaphatta: a szárd szó jelentése „kopár, kopasz".

Nyitvatartás

Árak: