Római kori őrtorony rom (Verőce)

Az egyre terjeszkedő Római Birodalomnak erős határvédelemre volt szüksége a támadásokkal szemben. Ebből a célból hozták létre a limest, melyet a táj adottságának megfelelően legtöbbször természetes akadályokra alapozva építettek ki. Hazánkban a védvonal alapját a Duna jelentette. A vízpart mellett sáncot emeltek, melynek tetejére kezdetben hegyes facölöpökből álló kerítés, később fal került. A védelem fokozásához a sánc mindkét oldalára mély árkot húztak, valamint szakaszonként őrtornyokat építettek, hogy belássák a környéket.

A verőcei őrtoronynak kiemelt szerep jutott: a védelmi funkciókon kívül a hadsereg átkelését segítette, és kialakításának köszönhetően a vízi járművek kikötőjéül is szolgált. Róla nevezték el az úgynevezett "nógrádverőcei" erődtípust, amiből számosat találunk a határvonal kiemelten fontos stratégiai pontjain (például Szobon az Ipoly torkolatánál, Szentendrén a Dera-pataknál, Dunakeszin, Bölcskén, Dunaszekcsőn, Bácson - hazánkon kívül pedig számos helyen a Dunán kívül a Rajna és a Neckar völgyében is). Felépítésük közös jellemzője, hogy a parton egy nagy központi épület helyezkedik el, melyhez két oldalról egymás felé záródó L alakban a vízbe nyúló oldalfalak csatlakoznak, melyeken kisebb őrtornyok állnak. A folyó szemben lévő partján egy ugyanilyen erődítmény emelésével létrejött komplexumnak számos előnye volt. A vízbe nyúló falak által közrezárt terület egyrészt a hajóflotta stratégiai pontja lett, másrészt kompkikötőként funkcionált; sőt lehetőséget adott úgynevezett pontonhíd kialakítására is, mely a vízen úsztatva gyors gyalogos átkelést biztosított a hadseregnek az egyik partról a másikra. 

A Verőce határában kialakított őrtorony a Duna bal partjának egyetlen feltárt és konzervált alapfala. Az itteni szakaszt a IV. században emeltette Valentinianus császár időszámításunk szerint 361 és 375 között.

Nyitvatartás

Egész évben szabadon látogatható.

Árak:

Ingyenes