Csobánc (kilátóhely és várrom)

A Balaton-felvidék nyugati szegletének tanúhegyei bástyákként emelkednek ki a Tapolcai- és a Káli-medence síkjából. Szőlőskertekkel fedett oldaluk, erdős hegyhátaik mellett sajátságos alakjuk látványa teszi őket magával ragadó jelenséggé. Némelyikük csúcsos, szabályos háromszög alakú, de a turisták körében legnépszerűbb tagjaik - mint amilyen a Badacsony, a Szent György-hegy vagy éppen a Csobánc - lapos hátat hordoznak.

A Csobánc fennsíkja egészen kicsi, mégis megfér rajta egy várrom. A kilátás pazar: hosszában szemlélhetjük a Káli-medencét, az összes környező tanúhegyet, és természetesen feltárul előttünk a Balaton víztükre is. A távolban, a Tapolcáig nyújtózó lapály mögött a Keszthelyi-hegység fennsíkja zöldell. Északi irányban a Bakony alacsony magaslatai hullámoznak. A felfelé vezető nagy szerpentin a keleti hegyoldalban parádés kilátást enged a környező területekre, ezért már a feljutás is élményszámba megy.

A vár építését a 13. század közepén kezdték a diszeli nemesek kívánságára. A következő század során a Rátót nembe tartozó Gyulaffy családban már dél-itáliai eredetű gazdákra talált. Amikor Habsburg Miksa Mátyás király halálát követően betört az országba, Csobánc várát Kinizsi Pál utasítására megerősítették. Miután Buda török kézre jutott, Csobánc végvárként a Balaton mentén húzódó határt őrizte, mely elválasztotta egymástól a Habsburg Birodalmat és az oszmán-török fennhatóságú területeket. Ekkoriban Gyulaffy László volt a várkapitány, aki a veszprémi vár ostroma során szerzett magának hírnevet.

1561-ben a szomszédos Hegyesd vára elesett, de Csobáncot többszöri próbálkozásra sem tudták bevenni a következő években. Így aztán az Esterházy család 1669-ben - néhány nyugalmas évtized után - egy büszke, jó állapotú várat tudott uralni nem kevés ráncfelvarrás után. Az 1690-es években pedig nem akárki katonáskodott itt, hanem Béri Balogh Ádám, II. Rákóczi Ferenc híres brigadérosa.

Miután a törököt kiűzték, a bécsi vezetés a vár lerombolása mellett döntött, a terveket azonban keresztülhúzta a Rákóczi-szabadságharc kitörése. 1705-ig Csobánc a császári katonaság kezén volt, akiktől a kuruc csapatok szerezték meg. 1707. február 25-én a Bécs felé visszavonuló haderő közel ezer főt számláló serege megpróbálta bevenni Csobánc várát, de mint oly sok elődje, kudarcot vallott. Pedig jelentős túlerőben voltak: a kuruc Szász Márton vezetésével 30 gyalogos, puskás hajdú, 30 bemenekült fegyveres nemes, illetve az ő lányaik és asszonyaik tartózkodtak csupán a falakon belül. Az ostromló haderő közel 400 főt vesztett, és elbukott. A védők neveit domborműves emléktáblán olvashatjuk el a romok közt.

Végül 1709-ben ismét császári kézre került a vár, és történetének robbantások vetettek véget. Az egykor díszes, reneszánsz faragványokkal ékesített épületegyüttesből mára nem sok maradt. 1953-ban régészeti ásatásokat és állagmegóvási munkálatokat végeztek a területen, megmentettek néhány reneszánsz ajtó- és ablakkeretdarabot, de jelentős változás nem történt. Egészen 2003-ig kellett várnia a pusztuló romoknak, hogy a sorsuk jobbra forduljon: Gyulakeszi lakosai ekkor hozták létre a vár megmentésének céljából a Csobánc Váráért Alapítványt és a Gyulaffy László Hagyományőrző Bandériumot. Ettől fogva a lelkes helyi civileknek köszönhetően évről évre változik, szépül a Csobánc környezete. 2017 óta a Csobánc tetején már OKT pecsételőhely is található.

Nyitvatartás

Árak: