Tarnai-pihenő

Kilátás a hegyperemről

Tágas, feketefenyves keretezte, pázsitos tisztás a Tarnai-pihenő. A murvás, árkokkal szabdalt sziklagyepes placc előreugró bércorráról széles, de nem túl részletgazdag a kilátás: szemben a Kis-Kopasz fémjelezte erdős hátak gyönge hullámzása a Zsámbéki-medence felé rajzol kapcsolatot, balra a Széchenyi-hegy tömbje és a budaörsi kopárok sora mutatkozik, jobbra pedig a Gerecse felé nyílnak távlatok. Szemközt, a párába vesző távolban olykor felsejlenek a százhalombattai finomító kéményei. A helyszín Tarnai László túravezetőről kapta nevét, aki 1991-ben csoporttal utazva, egy ausztriai buszbalesetben vesztette életét.

A kissé mediterrán hangulatú helyszínt pusztuló feketefenyves szegélyezi, gyepéből elő-előbukkan a nyers dolomitfelszín. A jól aprózódó kőzet szőnyege nehezíti a talajképződést, így aztán fák csak elvétve telepedtek meg a lejtőn. Ezért a nyílt dolomitsziklagyepet a lágyszárúak túlsúlya határozza meg - miattuk fontos, hogy az ösvényt ne hagyjuk el, hiszen a laza, szikár talajhártyát lépéseinkkel könnyen elmozdítjuk, ezzel tönkretéve a növényzet élőhelyét. A mostoha helyszínen olyan ritkaságot is fellelhetünk még, mint például a jégkorszak óta kitartó István király szegfű. Mellette pl. tarka kosbor, henye boroszlán és kököricsnek színesítik a lejtőt.

A lejtő „kertészei"

A kis fantáziával Winnetou-filmeket idéző tájkép hangulatfelelősei egyértelműen a kecses megjelenésű feketefenyők, a hajdani dolomitkopárok „kertészei". A faj a mészkő- és dolomitbércek specialistája, kedveli a napfényt, tűri a szárazságot, és zord zugokban is feltalálja magát, ezért esett rá a választás, amikor felmerült, hogy az erdő letermelése után lemosódott, elenyészett talajt valahogyan meg kellene erősíteni. A gyorsan növekvő tűlevelűek szerepe a humuszképződés elősegítése volt, megerősítve a talajt az őshonos fajok számára, amiknek telepítése a következő fázisban indulhatott meg. Ennek eredményeképpen sokfelé a feketefenyő eredeti élőhelyi viszonyaihoz hasonlóan ligetes, lombhullatókkal elegyes pagony lakta be a lejtőket. Mára többnyire teljesen lecserélték az átmeneti állapotot, és a procedúra betetőzéseként az eredeti tölgyes társulások hódították vissza a terepet - máshol viszont a gazdasági haszon került előtérbe, és a sebesen felnövekvő fenyvesek „fellazítása", lecserélése nem történhetett meg.

A Fekete-hegyek nevéért is felelős tűlevelűek közül sok kidőlve hever a földön - az élővilág szempontjából kívánatos is a ritkulás, hiszen ha a feketefenyő túl sűrűn nő, talajszintje elsötétül, és az állatvilág képviselőinek menedéket nyújtó aljnövényzet megritkul, vagy akár el is tűnik. A Tarnai-pihenőt a jelzésen fölfelé elhagyva láthatjuk a csapadékvíz nyomában mélyült árkokat is, amik nem kímélik a dolomitmurvás felszínt. Ennek köszönhető a tönk peremének viszonylag élénk a mikrodomborzata itt, ahol a lapos hegyhát lejtőbe hajlik.

A Tarnai-pihenő kb. 30-45 perc séta a Hideg-völgyi pihenőtől (ami a budakeszi országút mentén található), és hozzávetőleg 20 perc alatt kereshetjük fel róla a Budai-hegység legmagasabb pontját, a kilátóval ékesített Nagy-Kopaszt.

Nyitvatartás

Egész évben szabadon látogatható.

Árak:

Ingyenes