Sólyom-kő

A kb. 700 méteren elhelyezkedő sziklatornyok magassága 20-27 méter között változik. A sötét, andezites sziklák tetejéről jobbra nézve a Hernád síkját, az azt pöttyöző apró falvakat, illetve a folyó túloldalán már a Cserehát erdőfoltos hátait láthatjuk. Alattunk a Szerencs-patak völgye mélyül, szemben a szabályos kúp alakú Gergely-hegy erdős oldala, illetve a hasonló magasságú Bán-hegy magasodik. A hegyvidék belseje felé tekintve láthatjuk, hogy egyre növekszik a domborzat magassága, ezért a Zemplén nagyobb részét ki is takarja szemünk elől. Így is hatalmas erdőséget, emberi jelenléttől mentes kis vadont vehetünk szemügyre a sziklabástyáról. Több torony tetejére is kimehetünk egyébként. A Gergely-hegy mögött feltűnnek a Huta-völgyet szegélyező vonulatok is.

Már az erdőből nézve is izgalmas látvány a Sólyom-kő együttese: a fák közt sötét sziklafalakat, alattuk kisebb-nagyobb darabokból álló kőtörmeléket látunk. A jelenség nem véletlen: a szirt egy úgynevezett krioplanációs szikla. A krioplanáció a fagy okozta elegyengetés egyik formája. A pleisztocénban, azaz a 10 ezer éve véget ért jégkorban hidegebb és magasabb hőmérsékletű időszakok váltották egymást. A hideg periódusokban a hegység magasabb részein fagykörnyéki (periglaciális) felszínformálás folyt. A fagy körüli hőmérsékleten folyamatos volt a fagyás-olvadás okozta aprózódás: a lemezes szerkezetű kőzet repedéseibe befolyó víz megfagy, jéggé alakul, ezáltal térfogata megnő, és tágítja a repedést, így apró darabokra szabdalja a kőzetet. Emiatt a hegyoldalakon sziklafalak és -tornyok keletkeztek, lábuknál pedig az aláhulló darabokból felgyűlt kiterjedt törmeléklejtőket fedezhetünk fel. A folyamat ma is tart, csak éppen jóval kisebb intenzitás jellemzi a magasabb hőmérséklet miatt.

Nyitvatartás

Árak: