Sas-kő

A kilátás

A 898 méter magasan elhelyezkedő Sas-kő hátán először egy kőből rakott építmény tűnik fel: az I. világháborúban elesett turisták emlékét őrzi, és 1930 júniusában, a Kékesalja menedékház átadásának napján avatták fel. Mellvédjét elhagyva kisétálhatunk a sziklafal kiszögellésére, ahonnan a teljes északi panoráma is feltárul: a Mátra lábához tapadt falvak mögött élénk dombvidék hullámzik, felismerhetjük a Karancs tömbjét, a Medves fennsíkját, a Heves-Borsodi-dombság magaslatait, és keleten, a lealacsonyodó Mátra-gerinc mögött a Bükk terjedelmes platója húz kontúrt a horizontra (világos foltja a Bél-kő mészkőbányája). Távcsővel vagy teleobjektívvel megkereshetjük a Bálvány kilátóját vagy éppen a kövek vonulatának fehérlő sziklahomlokait is.

Tiszta időben az Aggteleki-karszt is hullámot vet a kéklő távolban, egészen szerencsés esetben pedig a Felvidék jelentős szeletét is feltérképezhetjük. A Magas-Tátra sziklacsipkéi rögtön szemet szúrnak a nagy távolság ellenére is, de az Alacsony-Tátrát keletről záró Király-hegy gyephavasa is vonzza a tekintetet, ahogy a Gyömbérben tetőző nyugati folytatása is (kivételesen tiszta időjárás idején még a Nagy-Fátra is megmutatkozik). De az alacsonyabb hegyvidékek is méltók a figyelemre: a Polyánától a Gömör-Szepesi-érchegység keleti széléig sorakozik föl előttünk a Felvidék erdőbirodalma.

A Mátra főgerincének egy egészen elkeskenyedő pontján állunk, ezért mindössze néhány méter sétával, a kicsit alacsonyabb túloldali sziklaoromról az Alföld felé is kitekinthetünk. A Kékes tömbjét keletről határoló Vár-patak mély, üdítően tömött erdőkkel bélelt völgye kanyarodik a síkság irányába, fölötte a markazi várromot hordozó mellékgerinc áll őrt. A mélyben a Mátrai Hőerőmű pöfékel vízpárát a hűtőtó tükrén túl.

A Sas-kő sziklája

A Kékes felől közeledve a Sas-kőhöz elkeskenyedik az ösvény, majd a talajt impozáns andezitpadok törik át. A sziklaréteg szemmel láthatóan félrebillent állapotban hever előttünk: a vulkanikus eredetű hegység a földtörténet korábbi szakaszában dél felé dőlt, északi oldala megemelkedett. Ezért a Mátra túlnyomó részén az északi lejtők meredekebbek, itt pedig, a Sas-kőnél egy függőleges sziklafal hátán járunk. Az utolsó jégkorszak idején a fagypont körül ingadozó hőmérséklet formálta a bércet: a korábban felszínre került kőzet repedéseibe befolyó víz jéggé szilárdulva szétfeszítette a kemény andezitet, és lassan, fokozatosan, apró darabonként szétpattintva annak testét „hátrálásra kényszerítette" a tömböt (ezt a folyamatot nevezik krioplanációnak). Ezáltal a fagyaprózódás szabályos falat faragott ki, melynek lábánál törmeléklejtő gyűlt fel.

Nyitvatartás

Árak: