Csitári-kápolna és forrás (Kutyika)

A Csitári-patak völgyének lábánál feküdt egykor Csitár középkori falu, amelynek forrásához több csodás gyógyulástörténet is kapcsolódik. A palócok által csak Kutyikának (vagy Kutyinkának) nevezett „kutacska” valójában három forrás összefolyása, amelyre egy kutat építettek. 19. századi leírások jelenések helyszíneként említik, ahol többen is látták a „Boldogságos Szűz Máriát, és a kis Jézuskát a kútfenéken feküdni, több, a kúthoz járó személyek." A korabeli írásos források több csodát és gyógyulást is feljegyeztek a hellyel kapcsolatban. Gyógyító erejéről régóta meg voltak győződve a környékbeliek, vizét a 19. század közepe óta bizonyosan használták már különféle betegségek gyógyítására.

A Kutyika és a Csitári-kápolna (elterjedt a Tsitári-kápolna írásmód is) ma is népszerű Mária-kultusz- és búcsújáró hely. Rendszeresen tartanak miséket, a kihelyezett padok a szabadtéri szertartásokat is lehetővé teszik. Újabban a kápolna előtti kertben félkör alakban épült egy kálvária, amelynek kőből készült stációiban mozaikképeken láthatjuk Jézus szenvedéstörténetét. A legendákkal övezett, gyógyító erejűnek vélt forráshoz sokan járnak a környékről, de hűs vize az itt megpihenő turistáknak is nagy szolgálatot tehet.

Mesés gyógyulás

A víz gyógyító erejéhez kapcsolódik a helyi legenda is. Eszerint az uradalmi pásztor gyakran imádkozott itt vakon született fiával együtt, akinek szemét rendszeresen megmosta a Kutyika vizével. A fiú csodás módon meggyógyult, és innentől kezdve a környékbeliek a gyógyulás reményében keresték fel a „csodatévő” kutat. A földesúr azonban feldühödött az ide járó tömeg miatt, és kivágta a forrás mellett álló fakeresztet. A történet szerint néhány napra rá megvakult és megnyomorodott. Innentől kezdve még nagyobb csodavárás övezte a helyet, és messzebbről is zarándokoltak hozzá hívők és betegek egyaránt.

Hamarosan egy kápolnát építettek a kidöntött kereszt helyére, ez egészen a II. világháború utánig állt, azonban akkor annyira megrongálódott, hogy le kellett bontani. Helyén ma egy ún. Lourdes-i barlangot láthatunk, amelynek falát a gyógyultak hálatáblái díszítik.

A három Mária-szobor

1949-re elkészült az új kápolna, mellette a történetben szereplő pásztorfiú szobra látható. A főoltár felett egy faragott Mária-szobor áll a honti lányok népviseletébe öltöztetve – ezt a legenda szerint az egykor vak pásztorfiú faragta legénykorában, hálából a gyógyulásáért. Azonban nem ez az egyetlen Mária-szobor a kápolnában: az 1970-es években a plébános nem tartotta méltónak az ismeretlen művész naiv alkotását az oltárra helyezni, ezért készíttetett egy másikat Máriahegyi János budapesti szobrászművésszel, a római Tre Fontane-i Kinyilatkoztatásbeli Szűz mintájára. A Bibliás Szűzanyának nevezett szobor végül ugyan elnyerte a hívek tetszését, de ragaszkodtak a korábbi, többször elveszett és csodás módon előkerült Mária-szoborhoz, így azt mégis sikerült visszahelyeztetniük a fő helyre. Később egy harmadik, népi faragású, szintén Máriát ábrázoló szobor került a főoltár másik oldalára.

Szondi titkos alagútja

Még egy érdekes, történelmi szálú legenda is kapcsolódik a csitári kegyhelyhez. Nem messze a forrástól egy barlangszerű járatot találunk a hegyoldalban: a történet szerint ezen az alagúton keresztül jártak a drégelyi várvédők a közeli kereszthez imádkozni, és itt miséztek 1552-ben is, amikor a török túlerővel néztek farkasszemet. Bár valós alapja nincs a történetnek (Drégely vára innen nagyjából 4-5 km-re található), valójában nem tudni, kik és miért építették az alagutat, amelybe néhány méter mélyen akár be is mehetünk. A térképeken Szondi-alagút vagy Szondi-barlang néven találjuk meg.

Nyitvatartás

Árak: