Nagy-Szénás

A kilátás

Szokatlan élmény az olyan csúcs Magyarországon, aminek hiányzik az erdő a tetejéről, és még csak nem is sziklás. Ugyan nem egy gyephavas, de hangulatában és látványvilágában a Nagy-Szénás mégis arra hasonlít: az illúziót segítik a hegyoldalban megbújó, csúcsukat mutató fenyvesek. 360 fokos a panoráma, és valószínűleg az egyik legjobb Budapest szomszédságában, de ha csak rövid délutáni kiruccanásra vágyunk, akkor mindenképpen verhetetlen.

A hegy szabdalt lejtőit tölgyesek, máshol fenyők lakják, fölöttük azonban selyemzöld kupolaként domborul a Nagy-Szénás. Alant Nagykovácsi medencéje fekszik, mögötte a Budai-hegyek legmagasabb pontja, a Nagy-Kopasz háta emelkedik, jobbra fordulva pedig a vele azonos magasságú Kutya-hegy sötét csúcsa tornyosul. Észak felé feltűnik a gerecsei Hegyes-kő és Nagy-Gete, valamint a Pilis teljes vonulata. Felismerhető a sziklabordás Kétágú-hegy, a Pilis-tető monstruma, a Hosszú-hegy laposa és a Kevélyek két bérce. Mögöttük a Visegrádi-hegység emelkedik, északkeleten pedig (tiszta időben) a Mátra halmai jegecesednek. Természetesen a legközelebbi magaslatok sem maradnak rejtve: a Hármashatár-hegy és csoportja már Budapest felé irányítja a tekinteteket, és könnyű felismerni a kilátóval ékesített János-hegyet, előtte pedig a szögletes Hárs-hegyet.

A csúcson egyébként kereszt áll, egyik oldalában pedig a panoráma nyugodt élvezetét kínáló padot találni.

Az élőhely

Az irdatlan faéhségű mészégetés oltárán letermelt erdők helyén ugyanis legeltetésbe fogott a helyi lakosság, így a hegytető előbb gyepessé alakult, majd az is maradt. A Nagy-Szénás neve a 18-19. századi térképeken Weingarten Berg, jelezvén, hogy főként déli lejtőin meghatározó volt a szőlőtermesztés (vélhetően a 19. század végi filoxéravészig).

A fedetlenül egyre jobban lemosódó talaj nem tudott regenerálódni, hiszen a hegyet felépítő dolomit jól aprózódik (murvásodik), de mállása lassú, így a talajképződés is körülményesen, lassan történik. Ezért a növényzet csak komótosan tud megtelepedni rajta - jellemzően csak a lágyszárúak, hiszen a vaskosabb gyökérzet nincs mibe kapaszkodjon. E dolomitsziklagyepek ráadásul igazi növényritkaságoknak adnak otthont: a világon ez a terület a pilisi len egyetlen élőhelye, de hazánkban a Kitaibel-varfű is csak itt fordul elő. A Szénások hegycsoportja miattuk is fokozottan védett terület, melynek európai jelentőségét bizonyítja, hogy 1995-ben elnyerte az Európa Diplomát.

A védelem

A Szénásokra irányuló természetvédelmi figyelem nem újkeletű, hiszen Kaán Károly már a '30-as évek elején javasolta egy „rezerváció" létrehozását, Pilisszentiván birtokosa, Karátsonyi Imre gróf pedig intézkedett is a pilisi len védelméért. (A fajt egyébként jóval korábban, az 1890-es években leírta Borbás Vince, a Budapest környéki flóra neves botanikusa.) A hivatalos oltalmat végül csak 1951-ben kapta meg a terület. Érdekesség, és a korai védelem okainak értelmezéséhez hasznos adalékkal szolgál, hogy a Nagy-Szénástól északra eső, turisták elől ma is elzárt hegységrészről apró betűs említést tesz az 1934. évi turistakalauz (szerk.: Dr. Vigyázó János), miszerint az ott található Ördög-torony és Kis-Ördög-torony „tilos terület, melyet vasár- és ünnepnapokon különös szigorúsággal őriznek. Részben ültetvény, részben pedig vadászterület." A leírás szerint a látogatás engedélyhez kötött, melyet néha megadnak, ha azt legalább egy héttel előre kérelmezi a turista a budapesti Karátsonyi-palotában.

Míg a meredekebb, ezért az eróziónak kitettebb déli lejtőkön nyílt dolomitsziklagyepek fordulnak elő (azaz a kőzet is kibújik a növényzet takarójából), addig a lankásabb északi oldalakon zárt sziklagyepek jellemzőek. A csúcspontok körül hangulatos megjelenésű, árvalányhajas sztyepprétek is fellelhetők, a látványt felrázó, de tájidegen fenyvesek pedig a korábbi kopárfásítások maradványai.

Nyitvatartás

Árak: