Szent Jakab-forrás és Forrás-tó, Vászoly

Terebélyes fák a zöld gyepen, szépen kiépített forrás, bájos tavacska, vízi színpad – ez fogadja a látogatót a vászolyi Nemesdombon. Az 1690-es években, a török dúlás utáni újratelepítés során  szőlőművelő nemes magyar családok telepedtek meg a Séd bal partján, innen a falurész elnevezése. A tavat érdemes körbesétálni: láthatunk gyíknapozót, békapihenőt, a tólefolyó fölött kis fahídon kelhetünk át, de megnézhetjük közelről a forrás-befolyásokat is. A tó egy részére vízi színpadot építettek, a szemközti domboldalban álló padsorok alkotják a nézőteret. Mellette külön padok-asztalok és tűzrakó hely biztosítja egy tökéletes piknik természeti kellékeit. A tavat tápláló legnagyobb forrás, a Szent Jakab-forrás szépen kiépített foglalata a vízfelület északi csücskében található, érdemes közelről is megnézni a helyi mesterek által mészkőből épített kőfal szép kidolgozását. A nyugati oldalon, picit távolabb a víztől egy kukollát – 1806-ban épült pálinkafőző helyiséget – és egy kemencét találunk, amelyeket falunapok alkalmával nyitnak meg, illetve használnak. Felette játszótér teszi még teljesebbé az élményt.

A Forrás-tó és az innen induló patak gazdag állatvilágnak nyújt otthont: itt él a szerves növényi maradványok lebontásában nagy szerepet vállaló közönséges bolharák, a folyami rák, a tavi molnárpoloska, valamint a levegő és a vizek tisztaságára különösen érzékeny, sötétkék színű kisasszony-szitakötő is. A különböző békafajok is jól megférnek egymás mellett. A kis tó nagy előnye, hogy bővizű források táplálják, így az aszályos időszakokban sem szárad ki, valamint télen nem fagy be, ezért a vízi madarak előszeretettel látogatják a hideg hónapokban.

A tó és a forrás története

A tiszta és bővizű Séd patak mentén már az ókorban is laktak, ahogy az előkerült római leletek mutatják. A mai falu a korai Árpád-kor óta létezik, nevét Szent István király unokaöccséről, Vazulról kapta. A sok forrás táplálta patak mentén évszázadokon keresztül működtettek vízimalmokat, nem véletlen, hogy a településről fennmaradt iratok többségében is ezekről, illetve az itt lakó molnárokról esik szó. Ez utóbbiak az 1700-as évek végén terelték össze a vízkifolyásokat egy mederbe, majd gátat építve aprócska tavat duzzasztottak fel, amely a kisebb buzgárokat is magába foglalta.

A mai forrásfő 2008-ban készült, Márffy István grafikus tervei alapján, két helyi iparos, Nász Antal kőfaragó és Grim Attila kőműves munkájával. Idősebb Szent Jakabról, Jézus egyik apostoláról kapta nevét, akit a falu védőszentjének tartanak, az ő nevét viseli a templom is. A foglaláson látható két kagyló is a zarándokok szentjére utal: a középkorban terjedt el Jakab fésűskagylóval való ábrázolása, amely a Szent Jakab-út (El Camino) zarándokainak jelképévé is vált – a mai napig ennek a szimbolikus ábrája jelöli a zarándokutat. Vászolyon ugyanis áthalad a magyarországi Szent Jakab-zarándokút bencés kolostorokat összekötő ága, amely a tihanyi bencés apátságtól indul, és a lébényi Szent Jakab-templomnál ér véget.

Nyitvatartás

Árak: