Pandúr-kő és Zsivány-barlang

Ha a Velencei-tó környékén járunk, érdemes túrázni egyet a Pákozd feletti Sár-hegyen, ugyanis - a szép panoráma mellett - itt találjuk a híres ingóköveket, és a tőlük néhány perces sétával elérhető Pandúr-követ. Ez utóbbi neve némileg megtévesztő, mert valójában számtalan kisebb-nagyobb gránittömbről van szó, amelyek úgy festenek a sűrű növényzetben, mintha csak egy óriás dobálta volna őket egymásra.

Ha nincs tériszonyunk, kapaszkodjunk fel rájuk bátran, de a környező fák miatt még a legmagasabb pontról se számítsunk lélegzetelállító kilátásra! Érdekesség, hogy a hatalmas sziklák között különböző méretű és hosszúságú üregeket, „barlangokat” találni. Ezek közül a mintegy 14 méter hosszú Zsivány-barlang a legnagyobb, a formációra egy információs tábla is felhívja a figyelmet a Pandúr-kő mellett.

Erről a tábláról tudhatjuk meg azt is, hogy a Velencei-hegység Magyarország legkisebb, de egyben legidősebb hegysége is, amely a földtörténeti ókorban, kb. 300 millió évvel ezelőtt keletkezett. Földrajzi értelemben valójában dombsággal van dolgunk, mivel legmagasabb pontja, a Meleg-hegy is csupán 351 méter magas. Ettől függetlenül érdemes megbecsülni ezt a helyet, mert Magyarországon mindössze két (a másik a Mórágyi-rög) olyan terület van, ahol a felszínre került a hegység kőzetét alkotó gránit, és amelyből az erózió „faragott” évezredek alatt köztéri szobrokat megszégyenítő formációkat.

Azok kedvéért, akik nagyon bele akarják ásni magukat az itt található gránittömbök előéletébe, idézzük a területileg illetékes Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság idevágó írását, mely szerint „a mélységi magmás kőzetként ismert gránit alapanyaga olvadt magmaként indult el a felszín felé, de nem jutott el odáig, hanem a mélyben megrekedt, és hosszú évmilliók alatt szép lassan kihűlt. A gránitot alkotó nagyméretű kristályos szemcsék is ez alatt a nagyon lassú kihűlés alatt kristályosodtak ki. Később, a már kihűlt és megszilárdult kőzet a hegységképződés során kiemelkedett a felszínre. Innentől kezdve az akkor már törésekkel, repedésekkel felszabdalt kőzettestet a föld külső erői – a víz, a szél, valamint a napsütés és fagy állandó váltakozása miatt kialakuló hőingadozás – vették kezelésbe. Romboló hatásukkal szép lassan legömbölyítették az éleket, lekerekítették a kőtömböket. A repedések között kipergő szemcséket a víz elmosta, így alakítva ki a 2-3 méteres, vagy még nagyobb méretű kerekded kőtömböket, melyeket a 19. századi földrajztudósok neveztek el gyapjúzsákoknak. Azokat a gyapjúzsákokat pedig, amelyek a fizika törvényeinek látszólag ellentmondva, csak néhány ponton támaszkodva szinte billegni látszanak, ingóköveknek nevezzük. Ahol a gránit tömbök, vagyis gyapjúzsákok között nagyobb méretű, ember számára is járható méretű üregek alakulnak ki, azokat nevezzük gyapjúzsák-barlangoknak. Ezek egyik leglátványosabb hazai példája az itt található Zsivány-barlang.”

Tipp: ha a S▲ jelzésen haladunk tovább, fokozott óvatossággal menjünk el a Pandúr-kő mellett, mert a meredek, apró kövekkel borított vízmosta ösvényen könnyű elcsúszni.

Nyitvatartás

Árak: