Szántódpuszta

Az 1055-ben kelt Tihanyi alapítólevélben említett Szántódpusztát I. András király adományozta a tihanyi apátságnak több más birtokkal és ménessel együtt. A török uralomig a puszta folyamatosan lakott hely volt. Egy 1609-ben kelt úrbéri összeírás azonban már lakatlannak említi. 1715-ben már 6 háztartást említenek az írásos emlékeink.

A 18. század első felében a tihanyi apátság magyar és idegen nyelvű telepesekkel népesítette be a majorságot. 1787-90 között a puszta bérlője volt a kor híres polihisztora, Pálóczi Horváth Ádám. Szántódpuszta ma is látható képe a 18. század végén és a 19. század elején alakult ki, épületeit is ez időben emelték. Ezek között megtaláljuk a kápolnát, a kúriát, a cselédlakásokat, a magtárat, pajtákat és több más, a gazdálkodásban használt kisebb-nagyobb épületet. A már említett kápolna Szent Kristóf tiszteletére lett felszentelve, mai alakját 1820-ban nyerte el.

Szántódpuszta 1945-ig maradt az apátság birtoka, ez után a helyi termelőszövetkezet kezelésébe, majd tulajdonába került. 1975-ben vált állami tulajdonná, és ekkor kezdődött meg épületeinek felújítása, muzeális és idegenforgalmi célokra való felhasználása. A hivatalos avatóünnepséget az utolsó felújított épület, az Öregcsárda elkészülte után, 1985-ben tartották. A puszta 1995-ben elnyerte az európai műemléki helyreállításokat díjazó Európa Nostra szervezet díját. A szántódpusztai épületegyüttes ma kulturális és turisztikai központként működik.

Nyitvatartás

Árak: