Farkasmályi pincesor

A Mátraalján található hazánk kiterjedését tekintve második legnagyobb borvidéke: a Mátra déli lejtőin a Zagyvától a Tarnáig húzódik 15-20 kilométer szélességben. Gyöngyös környékén egyes források szerint már a XIII. században foglalkoztak szőlőtermesztéssel – a „farkas földjén” (ezt jelenti Farkasmály) öt évszázaddal később jelentek meg a szőlővesszők. A Sár-hegy lábánál lévő, andezittufából álló falak kiválóan alkalmasak voltak pincék mélyítésére, ráadásul egyedülálló módon nem lefelé, hanem felfelé vájták azokat, így kifelé lejtenek. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy a mustgáz és a folyadékok könnyen kiutat találnak a pincékből, ezért az itteni pincék megfelelő szellőztetés mellett biztonságosak és könnyen takaríthatóak voltak.

Az 1800-es évek elején helyi (gyöngyösi) potentátok voltak az első pincetulajdonosok a környéken, akik közül több leírás is megemlíti Balla Antalt. Antus bácsi a város főadószedője volt, borházát 1834-ben építtette, és négy platánfát ültetett elé, amiből három ma is áll. Ahogy a 26 pince mindegyike megvan még, igaz, nincs akkora élet itt, mint fénykorában. A XIX. században szüreti mulatságokat, diákmajálisokat tartottak itt, a helyiek kedvelt szórakozóhelyévé vált. A II. világháború idején több ezer gyöngyösi menekült a hegy gyomrába, ennek emlékére emelték az egyik hídnál lévő Máriácska szobrot. Bár nem minden pince működik napjainkban, most is sok látogatót vonzanak a működő borászatok. A Mérges-patak partján kellemes hangulat fogadja a betérőt, a pincék előtt, illetve odabent is meg lehet kóstolni a hegy nedűjét.

Nyitvatartás

Árak: