Szent Gellért-szobor

A Gellért-hegy kevésbé látogatott északi oldalán, az Erzsébet-híddal szemben elhelyezkedő vízesés, a tetején Szent Gellért püspök szobrával gyönyörű látványt nyújt a hídról. A hegyoldalban elhelyezett szobor magasságából szintén csodás panoráma nyílik a Dunára, ami miatt mindenképp érdemes megtekinteni a püspök tiszteletére állított emlékművet.

A Gellért-hegy oldalában kialakított mesterséges vízesés csak nyáron működik. A magasról lezúduló víztömeg egyedi atmoszférát teremt, és a vízesés közelében még a nyári melegben is kellemes hőmérséklet uralkodik. A vízesés fölött kapott helyet Szent Gellért püspök szobra, amelyhez egy lépcsősor vezet fel. Az emlékművet arra a helyre tervezték, ahonnan a legenda szerint a kereszténységet hirdető püspököt egy hordóba zárva a mélybe lökték a Vata-féle pogánylázadás résztvevői.

A negyven méter magasan lévő szoborkompozíció felavatására 1904-ben került sor. A magyar állam alapításának ezredik évfordulója alkalmából I. Ferenc József tíz köztéri szobor felállítását finanszírozta Budapesten, az egyik közülük Szent Gellért szobra volt. A szoborkompozíció két alakból áll: Jankovits Gyula készítette a Szent Gellért püspököt ábrázoló bronzszobrot, a mellékalak pedig egy megtérített pogány magyar vitéz mészkőszobra, amely Gárdos Aladár munkája. A kompozíciót a Francsek Imre építész által tervezett félköríves árkád veszi körül.

A szoborcsoport a talpazattal együtt összesen tizenegy méter magas: az eredetileg három méteresre tervezett szobor végül hét méter magas lett, ugyanis a méretének köszönhetően így jobban kiemelkedik a hegyoldalból, és ezáltal érvényesül a püspök alakjának monumentális nagysága. Szent Gellért alakja a jobb kezében egy, az ég felé emelt keresztet tart, a bal kezét pedig a szívén tartva szónokol. A püspök szobrának lábánál, a talpazattal egy szintben a megtért vitéz alakja látható, aki térdre borulva fordul a hittérítő felé. A szoborcsoporthoz vezető lépcsősor két oldalán szimmetrikusan elhelyezett sólyomszobrok találhatók, amelyek a Földet körbeérő kígyókkal harcolnak.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa néhány évvel korábban, 1900-ban meghirdetett egy pályázatot a leendő Szent Gellért-szobor környezetének kialakítására, emellett a hegyre vezető gyalogutak megtervezésére is. A pályázatra beadott tervek közül egyedül Lajtai Béla építészé volt az, amelyben a szobor természeti környezetben foglalt helyet. Lajtai nem tervezett neki monumentális építészeti keretet, hanem a hegy lábáig vezette le a parkosítást, és csobogó vízeséseket álmodott meg a szobor környezetében. A következő évben két új tervezet született, amelyeket a Fővárosi Közmunkák Tanácsának két saját mérnöke készített. A pályázat eredményét figyelembe véve a korábbi kiíráshoz képest változott a szobor környezetének kiépítési terve. Eredetileg tornyok és loggiák keretébe helyezték volna a szent alakját, és csak kisebb területre tervezték a parkot. Lajtai elképzelését átértékelve a következő szempont vált elfogadottá: „a szobor környékének rendezésére a parkszerű megoldás minden más megoldásnak feltétlenül felette áll”. A megvalósított terv végül  Bakos János pályázati munkája volt, amely Lajtai korábbi elképzeléseiből indult ki. Az építész tervében a két lépcsőkar szimmetrikusan vezetett fel a szoborhoz, így az a korábban elképzelt helyéhez képest a hegy magasabb pontjára került.

A vízesés tetejénél a lépcsősoron továbbhaladva a Citadellához is el lehet jutni.

Nyitvatartás

Árak: