Mátraverebély-Szentkút

Akár Hollókő felől, az Országos Kéktúrát járva, akár Pásztó irányából, autóval érkezünk, a Cserhát keleti peremén, a Meszes-tető lábánál fekvő mátraverebély-szentkúti kegyhelyre különösen békés, csendes völgyben bukkanunk rá. A lankás, árnyas domboldalon egy kálvária stációi sorakoznak; szemben velük, a sétány terméskő fala alatt az öltöztethető kegyszobrot rejtő, basilica minor rangú kegytemplom két tornya feszül szerényen az égboltnak, alig túlnyúlva a környező fák lombkoronáján. A templom mellett tágas szabadtéri misézőhely fegyelmezett rendben álló padsorait találjuk, amelyek a szlovén jezsuita teológus, Marko Ivan Rupnik által készített mozaikokkal borított oltár felé néznek. Maga a Szentkút, egy nyolcszögletű kőépítmény a kisdedet a karjában tartó Szent Szűz szobrával a tetején, a fal tövében húzódik meg, nem messze a lourdes-i barlangtól.

A legenda Szent Lászlóhoz köti a zarándokhely eredetét. A király 1091-ben, a kunok ellen harcolva kutyaszorítóba került, mert az ellenség bekerítette, és amikor átugratott egy szakadékot, ahol a lova első patája földet ért, víz buggyant ki a földből. Szent László a bárdjával kiszélesítette a nyílást, forrást fakasztva ezzel. Később több csodát is feljegyeztek a helyen. Az 1100-as években például a Szűzanya állítólag megjelent egy néma pásztornak, aki, miután ivott a vízből, újra képes lett beszélni. A 13. században ezért a közeli Verebély templomától rendszeressé váltak a körmenetek a Szentkúthoz, amely rövidesen már Magyarország egyik legnagyobb búcsújáró helyének számított, ennek megfelelő egyházi kiváltságokkal.

2015-ben újították fel

1700-ban az akkori pápa, XI. Kelemen kivizsgáltatta a csodálatos gyógyulásokat, és valódinak találta azokat. A jelenlegi, barokk stílusú templomot Almásy János építtette hálából 1758 és 1763 között, amiért a betegségéből a Szentkút vizének segítségével gyógyult ki. Az épületkomplexumnak része a 20. század második felében, a szocializmus évei alatt elhanyagolt, szociális otthonként üzemeltetett ferences kolostor is. Mára visszanyerte eredeti funkcióját: a 2015-ben befejeződött, átfogó felújítás során Nemzeti Kegyhelyet hoztak létre a területen, zarándokházat, zarándokszállásokat, rendezvénytermet és egy éttermet is kialakítva. Mátraverebély-Szentkút honlapja szerint „a felújítási és kapacitásbővítési munkálatok elsődlegesen azt a célt szolgálták, hogy nemzetközi színvonalú, látogatóbarát vallásturisztikai komplexummá alakuljon a búcsújáróhely, ugyanakkor a lelkisége és békés hangulata sértetlen maradjon.” Ez sikerült, az egész létesítmény valóban megnyugtatóan rendezett benyomást kelt.

Ha nem a búcsúra érkezünk, a Mátraverebély felől felvezető út végén található parkoló meglepően tágasnak tűnhet, de a nagy rendezvények idején megtelik a hely, az év során összesen 200 ezer látogató fordul meg itt. Közvetlenül a bejáratnál a félköríves információs központ fogadja őket, benne kegytárgybolttal és a Ferences Galériával.

Légvonalban alig pár száz méterre, a Meszes-tető oldalában a Remetebarlangok homlokzata tűnik elő a fák közül. Már a 13. századtól éltek itt remeték, akik kis fülkéket vájtak a sziklafalba, némelyiket kápolnaként, másokat lakásként használva. Közülük az utolsó, Dobát Jozafát 1767-ben halt meg, a bazilikában temették el. A barlangokat rövid kapaszkodással közelíthetjük meg a szabadtéri oltár mellől induló ZΩ jelzésen.

Még ha csak fél óránk is van, érdemes felsétálnunk a K jelzés mentén északi irányba. A kegyhelyet alig pár száz lépéssel magunk mögött hagyva felfedezhetjük a szintén Szent Lászlóról elnevezett szurdokot és forrást is - az utóbbiból több is van a patak mentén, de a foglalásuk sajnos nem túl esztétikus, jobban emlékeztet háborús bunkerre, semmint víznyerő helyre.

Nyitvatartás

A kegyhely szabadtéri része egész évben szabadon látogatható.

A bazilika napkeltétől napnyugtáig tart nyitva.

Árak:

A templom és a szabadtéri létesítmények látogatása ingyenes.