Szépalmapuszta

Szépalmapusztára érkezni olyan, mintha hirtelen egy kissé giccses angol kosztümös sorozat jelenetébe csöppentünk volna. A hegyek alatt legelésző ménes és gulya, a Kőris-hegy erdő fedte lejtői, a karámok közt kanyargó köves út szokatlanul rendezett látványt nyújtanak. Az embernek könnyen az az érzése támadhat, hogy a tájhasználat olyan képe mutatkozik itt meg, mely máshol is „elvárható lenne".

Szépalmapusztának persze volt miből ilyenné fejlődnie: 1622-től az Esterházyak birtoka volt, egy századdal később ménesgazdasággá is vált. A majorságban a XI. század során még egy kénes forrás fakadt, mely azonban később kiszáradt. A terület a középkorban a Nagy Förtés nevet viselte, és sokáig királyi birtok volt. Mátyás király 1483-ban Szapolyai Istvánnak adományozta, később lett az Esterházy-családé. 

A 16. század elejétől az Enyingről származó Török család vette kezelésébe, ők telepítették a névadó almáskerteket. 1862-ben fontos esemény helyszíne volt Szépalma: Eszterházy Móric, Apponyi György, Majláth György és Deák Ferenc itt tanácskozott Ausztria és a Magyar Királyság jövőjéről, a kiegyezés lehetőségeiről.

A II. világháborút követő államosítások során a ménes a Bábolnai Állami Gazdaság tulajdonába került. 1994-ben már svájci magántulajdonban volt - az erősen leromlott állapotú épületek rekonstrukciója ekkor történt meg. A fasorok közt az igényes Hotel Szépalma bújik meg szintén rendben tartott gazdasági épületekkel. Az utóbbi években lovas gyermekfaluval bővült az épületegyüttes.

1919 és 1940 közt fenyőarborétumot hoztak létre a lankás lejtőkön. Benne sétálva ráakadhatunk a legnevezetesebb szépalmai lovak síremlékeire. A szálloda mellett megtalálható az utolsó grófnak, az arborétum létestítőjének, Pejacsevich Mikónak a sírkertje.

Nyitvatartás

Árak: