A Mátra legszebb ösvényein

Itiner

• A S jelzésen induljuk neki a futásnak.
• Rózsaszállás után az aszfaltra érve térjünk át a S●  jelzésre.
• A pisztrángos tó mellett a K+ jelzést keressük, innen ezen a jelen futunk tovább. 
• A Sötét-lápa nyeregnél becsatlakozunk a K jelzésbe, és a gerincen ezt a jelzést követjük. 
• Markazi-kapunál a földútról a Z jelzés mentén térünk le. 
• Pár száz méter múlva jobbra a Z● ösvényen folytatjuk a futást. 
• A vízesés után rövidesen becsatlakozik a Z jelzésbe az ösvényünk, amely a kezdőpontra vezet vissza minket. 

A futás részletes leírása

A Szent István-csevicekút melletti parkolóból indítjuk futásunkat. Az oldott szénsavat tartalmazó ásványvizet, amelyet már a régi időktől kezdve használtak a helyiek gyógyító hatása miatt, egy fakalodás kútból, tekerővel húzhatjuk fel a majd' 10 méteres mélységéből. A S jelzésen elindulva 300 méter után figyelmesen haladjunk, mivel ösvényünk jobbra letér az aszfaltútról, és átvezet az Ilona-patakon. Bükkerdőben kapaszkodunk felfelé, gyűjtjük a szinteket az óvatos léptekkel kifutható, de nem könnyű emelkedőkön. Szűk ösvényen és kétnyomtávos földúton vegyesen haladunk. Az egyre nedvesebb talaj jelzi a környék patakokban és forrásokban gazdag jellegét. A hegyoldalban csorgadozó Pál-Bükki-patakot kétszer is keresztezzük, majd a felettünk feltűnő Rózsaszállás épületének magasságában kiérünk a kopottas erdei aszfaltútra, majd két km hosszan maradunk is a műúton. Ez lesz a futásunk emelkedős felének legjobban futható, legkönnyebb szakasza. 

Idővel a különleges hangulatú Pisztrángos-tó kiépített pihenőhelyéhez érünk, ahol búcsút intünk az aszfaltnak és az eddig követett jelzésnek. Balra a K+ jelzésen folytatjuk a futást. Előbb elhaladunk a tavakat tápláló forrás mellett, majd a nap legkeményebb emelkedőjének leküzdésébe kezdünk. Nagyjából másfél kilométeren keresztünk nagy eséllyel erőltetett gyaloglás lesz a fő mozgásformánk. Az emelkedő harmadánál érünk a Gabi-halála emlékhelyhez, majd a kifejezetten sziklás terep leküzdése után a Sötét-lápa nyeregnél a Mátra főgerincén találjuk magunkat, aho ráfordulunk a K jelzésre. 

Innen különlegesen vadregényes ösvényeken haladunk tovább. Az egynyomtávos, sziklás, kanyargós csapásról tiszta időben minden irányban csodálatos kilátásban lehet részünk. Az elkeskenyedő gerinc egy pontján, a Sas-kő kilátóhelyen érdemes megállni: néhány méteren belül mind észak, mind dél felé csodálatos panoráma tárul fel. A majd' 900 méteres magasságból folyamatosan vesztítünk szintet, és hamarosan meg is érkezünk a Markazi-kapuhoz, ahonnan már megszelídül a táj. A Z jelzésre váltva kétnyomtávos földúton kocogunk, majd a már érintett aszfaltút másik szakaszán vendégeskedünk nagyon rövid ideig, hiszen a Z● jelzésű ösvény felé vesszük az irányt.

Az Ilona-patak mellé kanyarodva megfigyelhetjük azokat az elképesztő formákat, amelyeket az itt csobogó víz faragott a sziklába az elmúlt évezredek során. Kis idő múltán meredek ösvényen kapaszkodunk le, sziklákon mászva jutunk el a környék legszebb természeti csodájához, az Ilona-vízeséshez. Nehéz betelni a látvánnyal, de idővel tovább kell indulnunk a patak mentén. Előbb a Z jelzés csatlakozik be hozzánk, majd pedig mi tesszük ugyanezt a völgybe vezető aszfaltútra. Festői gesztenyefasor árnyékában kocogunk vissza nyílegyenesen a kiindulási pontként szolgáló parkolóhoz.