Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ MTSZ térképportál Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Galyatető Turistacentrum Gerecse50 A kéktúrázás napja
Choose a language
Plan a route here Copy route
Mountain Bike recommended route

Tekergés a Bakonyalja kopár lankáin

Mountain Bike · Mezőföld
Responsible for this content
Magyar Természetjáró Szövetség Verified partner  Explorers Choice 
  • Utcakép Székesfehérvár belvárosában
    / Utcakép Székesfehérvár belvárosában
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Szent Anna-kápolna Székesfehárvár egyetlen megmaradt gótikus épülete
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Utcakép országalmával (Székesfehérvár)
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A ferencesek templomának impozáns belsője Székesfehérváron
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Macskaköves utca a székesfehérvári Rácvárosban
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Installáció a székesfehérvári Csónakázó-tó partján
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Iszkaszentgyörgy mellett már látszanak a Bakonyalja lankái
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Iszkaszentgyörgy, Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastély
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Iszkaszentgyörgy, Csillaghegyi-kilátó
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az ország egyetlen kőpiramisa Iszkaszentgyörgyön
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A távolban a Vértes kéklik
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Valahol Iszkaszentgyörgy határában a Bakonyalja füves lankáin
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Várpalota a Baglyas-hegyről nézve
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Bakonyalját behálózzák a bringázásra teremtett utak
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Inota kis templomának alapjai az Árpád-korból származnak
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Pétfürdő egyedi temploma a negyvenes évek elején épült
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Geodéziai mérőtorony a Péti-hegyen
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kilátás a Péti-hegyről Veszprém felé
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az ösküi körtemplom messze földön híres
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Érkezés Sólyra a tájra jellemző széles földúton
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Katonai temető Hajmáskér határában - a háttérben az egykori tüzérségi laktanya parancsnoki épülete magasodik
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az egykori tüzérlaktanya egyik szépen felújított épülete
    Photo: Tamás Abelovszky, Magyar Természetjáró Szövetség
m 400 300 200 100 50 40 30 20 10 km Ösküi kerektemplom
A 8-as úton autózva Székesfehérvár és Veszprém között mindkét oldalon füves-kopár, bár néhol kisebb-nagyobb erdőrészletekkel borított lankás táj terül el, számos ösvénnyel, szélesebb úttal tarkítva, amelyek egyértelműen felfedezésre csábítanak.
moderate
Distance 59.2 km
4:10 h
851 m
789 m
356 m
105 m
A Bakonyalja dimbes-dombos lankái között megbújó utakon kalandozva sok érdekesség fedezhető fel. A túra kiindulópontjaként szolgáló Székesfehérvárt biztosan senkinek nem kell megmutatni, de azt biztosan kevesen tudják, hogy Iszkaszentgyörgy kastélyát egy finn lovag lakja, vagy hogy a falu melletti dombon egy kőpiramis áll. Inotát biztosan mindenki ismeri az egykori hőerőmű és az alumíniumkohó komor tömbjéről, de hogy a felettük álló dombról milyen kilátás nyílik, azt csak az tudhatja meg, aki felmászik az adótorony tövébe. Várpalota vára, Pétfürdő ipari létesítményei mellett a Péti-hegy alatti lankák, Öskü piciny rotundája és a hajmáskéri egykori tüzérlaktanya is mind a felfedezésre váró érdekességek listáján szerepelnek ezen a túrán.

Author’s recommendation

  • Ha még bírod szusszal, érdemes a túra végén akár Veszprémig is továbbtekerni.
  • Ha nem sietsz nagyon, akkor a Várpalota és Sóly közötti részen rengeteg ösvényt, utat felfedezhetsz azon kívül is, amit az útvonal követésével bejárhatsz.
Profile picture of Tamás Abelovszky
Author
Tamás Abelovszky
Update: September 20, 2021
Difficulty
moderate
Technique
Stamina
Experience
Landscape
Highest point
356 m
Lowest point
105 m
Best time of year
Jan
Feb
Mar
Apr
May
Jun
Jul
Aug
Sep
Oct
Nov
Dec

Start

Székesfehérvár, vasútállomás (108 m)
Coordinates:
DD
47.183621, 18.424640
DMS
47°11'01.0"N 18°25'28.7"E
UTM
34T 304883 5228787
w3w 
///ship.spines.laying

Destination

Hajmáskér, vasútállomás

Turn-by-turn directions

Itiner

  • Székesfehérváron a vasútállomástól a Prohászka Ottokár úton elindulva a legegyszerűbb megközelíteni a belvárost, ahova a Petőfi utcára balra kanyarodva érdemes betérni. A belváros sokféle útvonalon felfedezhető – a lényeg, hogy a Palotai kapu térre kell kilyukadni (a buszvégállomáshoz).
  • A forgalmas Palotai úton a zebra melletti kerékpáros átvezetésen kelj át, majd fordulj jobbra, a gyalog- és kerékpárútra, haladj azon a következő kereszteződésig, ott térj balra (Halász utca), majd rögtön jobbra (Csapó utca), ezt követően ismét balra (Bátky Zsigmond utca) majd a Rác utcán jobbra.
  • A Rác utca végén kövesd a jobbra kanyarodó Tobak utcát, majd az első lehetőségnél térj balra. A rövidke utca végén fordulj balra, majd rögtön jobbra (Bőrgyár utca). A Bőrgyár utca végén fordulj balra, a kerékpárútra.
  • A következő kereszteződésnél fordulj jobbra, a Mészöly Géza utcára, majd a következő lehetőségnél balra, a Ligetsorra, melynek szélén kerékpársávon haladhatsz tovább. A Ligetsor végén a körforgalomban térj balra (Bregyó köz), majd az utca végén jobbra (Szeder utca), a következő lehetőségnél balra (Szeder köz).
  • A Palotai utat elérve fordulj jobbra, a kerékpárútra, és kövesd azt végéig, a körforgalomig, majd ott haladj tovább a Régi Csóri úton az Új Csóri útig, ahol a kerékpárúton tudod folytatni az utad.
  • Az iszkaszentgyörgyi elágazásnál kelj át a főúton, és folytasd a túrát a kerékpárúton, ami Iszkaszentgyörgyig vezet. A kerékpárút végén a körforgalomban a Petőfi Sándor utcán haladj tovább a „Centrum” felé. Egy Y elágazáshoz érve a szemben látható lépcsőt válaszd, ez elvezet a kastélyhoz.
  • A kastélyt a parkon keresztül déli irányban hagyd magad mögött, majd a parkból kiérve fordulj jobbra (József Attila utca), két sarokkal arrébb pedig ismét jobbra (Iszkai utca). A második lehetőségnél fordulj jobbra – itt már ki is van írva a piramis iránya, ráadásul a fákra szögezett kis szürke műanyag háromszögek is mutatják a helyes utat.
  • A földúton rögtön az első lehetőségnél térj balra, majd a következőnél jobbra, a következő nagyobb elágazásnál balra – ez az út vezet a kilátóhoz. A kilátótól a másik széles úton gurulj vissza, majd fordulj balra, a következő elágazásnál pedig jobbra; ez az út már a piramishoz vezet.
  • A piramistól az ismert úton indulj visszafelé, és haladj rajta egyenesen anélkül, hogy bármilyen irányba letérnél róla. Ahol egy nagyobb, többágú útkereszteződéshez érsz, tarts jobbra, majd kb. 20 méterrel arrébb ismét jobbra, a jól járt kavicsos úton.
  • Körülbelül 500 méter megtételét követően a kavicsos út jobbra fordul, ott tartsd az egyenes irányt egy ritkábban járt, füves, de jól kivehető nyomvonalú úton délnyugati irányban. Ez az út egy széles, fehér kaviccsal szórt útba torkollik, erre rátérve folytasd az utat. Egy jellegzetes nagyobb kereszteződést követően balra tekintve feltűnik a Baglyas-hegy kopasz csúcsa, ezt a második, srégen balra térő útra fordulva célozd meg, majd tartsd az irányt egészen a csúcsig.
  • A Baglyas-hegy csúcsáról az északkeleti irányba tartó utat válaszd, majd tarts balra a soron következő lehetőségeknél, így ismét eléred a széles, fehér murvával borított utat – itt fordulj balra, és kövesd az utat lefelé, majd 3 kilométeren át.
  • Ahol az út jobbra fordul, ott fordulj balra, egy hasonlóan széles útra, amely Inota felé vezet – a sziklafalak előtt jobbra tartva. A horgásztavat elhagyva térj jobbra; a Bercsényi Miklós utcán éred el a településrész főutcáját, itt fordulj jobbra.
  • A Várpalotára vezető úton haladj egyenesen, majd kövesd a kerékpárutat. Ahol a kerékpárút keresztezi az úttestet, haladj tovább egyenesen a Szent István úton a várig.
  • A vártól kövesd a Mandulás lakótelep utca-Kis köz-Forrás utca-Bimbó utca útvonalat, majd a Veszprémi utcát keresztezve menj tovább egyenesen a Péti úton.
  • Pétfürdőn a Berhidai út-Bocskai utca-Ösküi utca útvonalon érsz ismét terepre: az Ösküi utca végén haladj tovább egyenesen a földúton, majd térj jobbra, a Péti-hegy tetején álló kis kilátót megcélozva.
  • A kilátótól gurulj le a köves, meredek ösvényen délnyugati irányban, a völgyben térj jobbra, és haladj előbb az ösvényen, majd egyre szélesebb, jobban járt utakon északnyugati, majd nyugati irányba. A földút a 8-as út ösküi lehajtójánál ér véget.
  • Ösküre gurulj be a 8-as út felüljárója alatt, majd fordulj balra, és a Fő utca-József Attila utca-Mecset utca-Jókai utca útvonalon tegyél egy kört, és térj vissza a lehajtóhoz. Válaszd az aszfaltutat, ami visszavezet a 8-as úttól délre eső területre, haladj annak a végéig, majd folytasd az utadat Sólyig anélkül, hogy bármerre letérnél.
  • Sólyon a Vasút utcán gurulj be a faluba, majd fordulj jobbra – a Kossuth Lajos utca a 8-as út hajmáskéri lehajtójához vezet. Fordulj jobbra, Hajmáskér felé, majd a 8-as út felett átgurulva ismét jobbra. Hajmáskérre érve a két vasúti átjárót elhagyva fordulj jobbra (Tábori út), majd a laktanya megtekintése után ugyanezen az úton térj vissza, és kövesd a településen átvezető utat (Kossuth Lajos utca) egészen a vasútállomásig.

A túra részletes leírása

Igaz, hogy egy hegyikerékpár túráról van szó, de a hegyek közé, a terepre is el kell indulni valahonnan, és akkor már megéri legalább egy kacskaringós gurulást beiktatni az egykori koronázóvárosban. A túra kiindulópontjaként megjelölt székesfehérvári vasútállomás épületét is érdemes alaposabban megnézni: a műemlék épületről már kívülről is látszik első ránézésre, hogy a szocialista realizmus egyik jeles reprezentánsa, a váróterembe lépve a bejárat mindkét oldalán hatalmas freskók láthatók a pénztárak felett. A belváros felé tartva rögtön szembeötlik a Vasútvidék városrészen átgurulva a Prohászka Ottokár emléktemplom, amely egy monumentális körtemplom, Székesfehérvár egyik – nem belvárosi – jelképe. „Tökéletes körtemplom, négy keresztszárnnyal” – mondta róla tervezője. A tökéletességről mélyebb építészi ismertek híján nehéz érdemben nyilatkozni, de az biztos, hogy impozáns épületről van szó.

Időutazás a koronázóvárosban

A belvárosban számos más épületre is ráaggatható a fenti jelző. A főként barokk jegyeket mutató belváros megőrizte középkori városszerkezetét, ami leginkább annak köszönhető, hogy sokáig – a 19. század első feléig – álltak a városmagot körülvevő falak. Minden utca, minden tér tartogat valamilyen látnivalót, érdekességet. A város szívében érdemes kezdeni a kis utcák felfedezését, az egykori koronázótemplom romjainál (a bazilika a város 1601-es ostromakor leégett, a vár nagy részével egyetemben, amikor felrobbant az egyik tornyában tárolt lőpor). Bár a templom egykor a középkori Európa egyik legnagyobb bazilikája lehetett, ma a Romkert elnevezés teljesen helytálló, valóban csak romokat láthatunk a Koronázó téren, amelyek azonban sejtetni engedik az egykori méreteket. A szomszédban találjuk a püspöki palotát, amelynek egyik legnagyobb értéke a több mint 40 000 kötetet számláló könyvtár. A Városház tér másik oldalán – micsoda meglepetés! – a városházát találjuk, amelyet egykorú említés szerint 1689-ben már biztosan erre a célra használtak, és még a Szent Korona hiteles másolatát is meg lehet tekinteni az épületben. A következő sarkon a Hiemer-ház áll, az utca másik oldalán a ferencesek temploma – csak a város főterén el lehet tölteni egy-két órát, mielőtt a középkori városszerkezetet tükröző utcákon indulnánk felfedezőútra.

A kis városi túra állomásai lehetnek a Fekete Sas Patikamúzeum (melynek több száz éves faragott bútorai mindenképp említést érdemelnek), a ciszterciek temploma, vagy a csodálatos szecessziós épületben működő Árpád fürdő. Kedves és üde színfoltja a városnak Kati néni, a fertályos asszony szobra a Liszt Ferenc utcában. A fehérvári piac egykori jellegzetes alakja még 93 éves korában is kitolta portékáját (tejet, tejfölt, kacsa- és libafertályokat, azaz négy részre vágott, saját zsírjukban sült szárnyasokat) a vásártérre. Említésre méltó még a Szent Anna-kápolna is, amely a város egyetlen, teljes épségben megmaradt középkori épülete. A gótikus épület 1470 körül épülhetett, a török hódoltság idején dzsámiként használták.

A klasszikus belvárosi utcákat magunk mögött hagyva átkelünk a forgalmas Palotai úton, és bevetjük magunkat a panelházak közötti betondzsungelbe, hogy egy meglepő felfedezést tegyünk: a palotavárosi skanzen egy száz évvel ezelőtti világot idéz a tízemeletesek lábánál a Rác utcában.  A szerb ortodox templom körül néhány, az egykori Rácváros hangulatát megőrző házat találunk egy hangulatos, macskaköves utcában. Akár a helyi tájházba is betérhetünk, hogy többet megtudjunk a kis utca történetéről, ahol főleg mesteremberek (elsősorban csapók, vargák, tobakosok, tímárok), zöldségtermesztéssel foglalkozó agrárnépesség és rác kereskedők éltek. A Rácváros meglátogatása után magunk mögött hagyjuk a belvárost, és a Csónakázó-tó felé vesszük az irányt. Az egykori vidámparki csónakázótó az 1960-as, 70-es években jött létre mesterséges tóként – ma valószínűleg minden fehérvári kedvelt pihenőhelye lehet a kellemes kis vízfelület, amelyben még egy kis sziget is található, rajta a Deák Dénes-szökőkúttal. A Csónakázó-tótól visszatérünk a városból kifelé vezető kerékpárútra, majd egy kis kanyargást követően az Új Csóri út mellett kialakított bringás útvonalon haladunk tovább.

A forgalmas Új Csóri utat az iszkaszentgyörgyi elágazásnál hagyjuk el, és a Bakony délkeleti nyúlványainak lábánál elhelyezkedő faluig egy igazi bringasztrádán haladunk tovább. A kellőképpen széles, jó minőségű kerékpárút a majdnem egyenesen vezető közúthoz képest tesz egy kis kitérőt, de ez tulajdonképpen előnyére is válik: igazán hangulatos a szántóföldek között húzódó aszfaltcsíkon tekerni, miközben egyre közelebb kerülünk a lankás dombokhoz, ahol az igazi montis túra kezdődik.

Piramis a dombtetőn, finn lovag a kastélyban

Előbb azonban érdemes kicsit körülnézni Iszkaszentgyörgyön, az Iszka, Szentgyörgy és Atya falvak helyén kialakult településen. A falu kétségkívül legismertebb, legérdekesebb látnivalója a kastély, amely jelenlegi kopottas állapotában is figyelemre méltó épület. Az Amadé-Bajzáth-Pappenheim-kastély nevében benne van a története: az úri lak legrégebbi részét Amadé Antal építtette 1735-ben, majd Amadé Tádé harminc évvel később megtoldotta azt a keleti mellékszárnnyal és a kapuval, megteremtve egy évszázadokon keresztül alakuló épület alapját. Bajzáth József veszprémi püspök az 1820-as években, míg a Pappenheimek a 20. század első évtizedében alakították át komolyabban a kastélyt. Utóbbi család egészen a II. világháború végéig tulajdonolta az épületet, utána azonban mindenféle célra használták, amit csak el lehet képzelni: működött itt kórház, menekültszállás, üdülő és munkásszálló is az ötvenes évekig. Az azonban merőben szokatlan, hogy egy kvázi városközpontot alakítottak ki a hatalmas épületben a hatvanas években: itt kapott helyet a hivatal, a helyi rendőrőrs, egy vegyesbolt, gyógyszertár és a posta is, majd a művelődési ház, a könyvtár, a mozi és az általános iskola, valamint szolgálati és bérlakásokat is kialakítottak benne. 1985-ben azonban megkezdődött a kastély műemléki helyreállítása, ami szemmel láthatóan elakadt. Ami azonban nem látható, de mindenképp említésre méltó: jelenleg egy finn úriember bérli a kastélyt az államtól, és igyekszik belül csinosítgatni és rendben tartani, a fellelhető fotók alapján maximálisan tiszteletben tartva az épület múltját.

Sanyarúbb sorsra jutott a Duzzogó, amely nem más volt, mint egy melegvizű forrás fölé épített kétmedencés fürdő az egykori Atya falu felé vezető út mentén. A fürdőházat – mely a leírások szerint meglehetősen kellemes környezetet teremthetett a fürdőzéshez – Pappenheim Siegfried gróf építtette a 28 fokos vizet adó Duzzogó-forrásra. A második világháború után az épület az enyészeté lett, és a bauxitbányászat miatt a forrás vize is elapadt.

Iszkaszentgyörgy határában, egy dolomitbánya zajától kísérve bevetjük magunkat az erdőbe, hogy Hajmáskérig többnyire jól járt, széles, kavicsos utakon tekerjünk a Bakonyalja lankáin. Sem igazán hosszú és meredek emelkedőkre, sem technikás lejtőkre nem kell számítani a hátralévő kilométereken, mégis van egy megfoghatatlan varázsa a túrának. Iszkaszentgyörgy utolsó házait elhagyva egy dombtetőre kaptatunk fel elsőként, ahol – részben fenyőkkel körülvéve – egy kilátó áll. A legfelső szintre felmászva sem lehet részünk igazi körpanorámában, mert a fák csúcsai egyre magasabbra törnek, ezzel együtt érdemes megállni itt pár percre. Délkeleti irányban Székesfehérvár és a Mezőföld látszik a távolban, míg keleti irányba tekintve a Vértes látszik a fák között.

A kilátótól az iszkaszentgyörgyi piramist vesszük célba. A helyi legendárium szerint Pappenheim Szigfrid gróf építette a 10 méteres magasságú négyzet alapú gúlát a falu fölé magasodó dombtetőn, feltehetően az 1920-as évek végén vagy az 1930-as évek elején. Tette mindezt egy, a rokonságba tartozó férfiú emlékére, aki ezen a helyen vetett végett életének egy szerelmi bánat következményeként. Az eredeti piramist az 1960-as évekre széthordták, a jelenleg láthatót a helyi erdőgazdálkodó építtette 2014-ben. Ugyanennek a cégnek köszönhetik az erre járó kirándulók a közeli Kőasztalt is, ahol tűzrakóhely is található, így ideális terep egy szalonnasütéshez.

A sütögetést másokra hagyva Iszkaszentgyörgy határából nekiindulunk a Bakonyalja lankáinak. Egy kavicsos út vezet le a Piramita-hegy északi oldalán, melyről érdemes vetni egy pillantást a Bakony legkeletibb dombjai mögött magasló Vértes kéklő tömbjére. A gyors és rövid lejtőzést egy kis emelkedő, majd egy hangulatos, kétnyomos út követi, amely körülbelül szintben halad – ezt követően egy ritkán járt és ezért halványabban látható nyomot követünk, majd széles kavicsos útra érünk. Nyáron arra érdemes készülni (és ez a teljes útvonalra igaz), hogy árnyékot ritkán lehet találni, így talán a meleg a legnagyobb kihívás a túra teljesítése során.

Bár a széles dózerutat egy időre magunk mögött hagyjuk a Baglyas-hegy csúcsára vezető nyílegyenes, hol szélesebb, jobban járt, hol egynyomosra szűkülő csapás kedvéért, ennek a kitérőnek is csak a vége meredek, amely a dombtetőre vezet. Az Inota fölötti magaslatról kiváló kilátás nyílik a szélrózsa minden irányába. Dél felé az inotai erőmű és az alumíniumkohó uralják a látványt, nyugati irányban Várpalota látszik, észak felé a Bakony magasabb tömbjei, kelet felé pedig a túra során már érintett kisebb-nagyobb dombokat, és az azokat behálózó utakat lehet alaposabban szemügyre venni.

Indusztriális táj vonzza a tekintetet

Az alumíniumkohó és a mellette található hőerőmű az első ötéves terv egyik nagyberuházása volt: az áramtermelés az 1950 és 1954 között épült erőműben 1951. november 7-én indult meg, az első csapolás a kohóban a következő év augusztus 20-án történt. A rendszerváltást 10-15 évvel élte túl a két üzem, és bár alumíniumipari cégek még ma is találhatóak a területen, a kohó már rég bezárt. A Baglyas-hegyről a közeli Inota felé indulunk, a már ismert kavicsos utakon. Közép-Európa legnagyobb lőterének szélén járunk: a Várpalotától Veszprémig (sőt, a megyeszékhelyen túl) húzódó sáv már több mint száz éve szolgál katonai célokat. Már a Monarchia csapatai is gyakorlatoztak itt, majd a király nélküli Magyar Királyi Honvédséget a szovjet katonák követték, ma pedig sokszor feltűnnek a magyar hadsereg mellett a NATO katonái is. Ez azonban – meglepő módon – segítette abban a vidéket, hogy a sziklagyepes, kopár, sziklás-karsztos táj szinte eredeti formájában megmaradjon.

Inotára észak felől gurulunk be, egy kisebb sziklaszoroson a horgásztavat magunk mögött hagyva egészen Pétfürdőig az aszfaltot fogjuk koptatni. Persze nem öncélú gurulás ez: egyrészt az a cél, hogy átjussunk a 8-as út déli oldalára, másrészt pedig hogy Várpalotát is felfedezzük kicsit. A környék alaposabb feltérképezését a városhoz tartozó Inota temetőjében kezdjük, ahol egy Árpád-kori alapokon épült templom áll. Szentélye datálható legkorábbra, a hajó valószínűleg későbbi, 14. századi építésű lehet. Ma kívülről kora klasszicista forma jellemzi, de azért a déli homlokzaton található kapu kőkerete hamar elárulja, hogy melyik korból is származik az épület.

Inotáról Várpalotára egy új bringaúton gurulhatunk be, amelyet nem sokkal az autóbuszállomás után hagyunk magunk mögött, hogy a vár felé guruljunk tovább. Menet közben említésre érdemes a Jó Szerencsét Művelődési Központ épülete, amely 1958-es átadásakor a visszaemlékezések szerint kifejezetten jól felszerelt „művházat” rejtett, sztálinbarokk stílusú köntösben. Innen csak egy saroknyira találjuk a város legismertebb nevezetességét. Az impozáns Thury-vár és közvetlen környezete sokat elárul a város múltjáról. Maga az erősség a 14. században épült, tulajdonképpen elődjét, Bátorkő várát felváltva – az Újlaky Konth család ugyanis egy komfortosabb, könnyebben megközelíthető udvarházat emelt magának az erdő mélyén fekvő régebbi erődítmény helyett. Igazi jelentőségét a török hódoltság idején jegyezték fel a krónikák: végvárként – Fehérvár és Veszprém elestét követően is – évtizedekig dacolt a török támadásokkal, legendás várkapitánya, Thury György is ebben az időben szolgált itt. Végül 1593-ban került idegen kézre, ettől kezdve az oszmán csapatok 1687-ig birtokolták a várat, ezt követően a Zichy család birtoka lett, és folyamatosan veszített katonai jelentőségéből. Ma vártörténeti kiállítás, helytörténeti tárlat és bányászattörténeti gyűjtemény is működik az ódon falak között, amelyeknek hátterét az 1950-es, 60-as évek városrendezése nyomán kialakult városkép adja.

Kis utcákon haladunk tovább, előbb a Nagyboldogasszony-templom oldalában, majd a Trianon Múzeumnak helyet adó Zichy-palota előtt. A barokk stílusú kastélyt 1721 és 1725 között építtette Zichy II. Imre, azonban az eredeti épületből nem sok maradt, 1860-ban ugyanis leégett, az újjáépítés pedig – Ybl Miklós vezetésével – már romantikus külsőt és belsőt eredményezett. 1945 után az épület különböző funkciókat töltött be, a talán legérdekesebb időszak 1977-ben köszöntött be, ugyanis ettől az évtől Tüzérségi Fegyvernemi Múzeum működött itt negyedszázadon keresztül. 2004 óta a Trianon Múzeum működik a kastélyban.

Pétisóval fűszerezett dombok

Pétfürdő felé folytatjuk az utat, végre átkerülve a 8-as főút déli oldalára, azonban egy darabig továbbra is aszfalton gurulunk. A település neve arra utal, hogy találunk a községben valamilyen fürdőt, azonban ma már ez nincs így. A 18. században fedezték fel a melegvizű forrásokat, az 1830-as évektől valamiféle fürdő biztosan üzemelt itt a korabeli források szerint, azonban ma már a vegyiparé a főszerep errefelé. A Péti Nitrogénművek építése 1929-ben kezdődött, és két évvel később megindult a pétisó gyártása, ami nem más, mint egy ammónium-nitrát és dolomitliszt alapú műtrágya, amelyet elsősorban a magnéziumigényes növényi kultúrák termesztése során használnak. A Pét-patak vizére és a várpalotai lignitre épülő beruházás igazi fordulatot hozott: „Az azelőtt jelentéktelen Pétfürdőn valóban amerikai stílusú gyárépítés folyik. A tavasszal még hepehupás legelők helyén öt-hatemeletes gyárépületek, lakóházak, desztillációs tornyok emelkednek az ég felé” – írta a Technika című újság 1931 novemberi száma. Uszoda és kultúrház épült, sportegylet létesült, igazi város jött létre szinte a semmiből. „Péten felnőni klassz volt: amellett, hogy teljesen városias volt az élet, egy ugrásra volt az erdő, pezsgő kulturális és sportélet folyt, nyáron koncertek, operaelőadások és kertmozi volt, az Ifjúsági-tavon csónakázni, télen korizni lehetett, és természetesen a strand is működött” – emlékezik vissza egy lelkes pétfürdői lakos. Ennek a kornak a lenyomata az 1941-ben épült erdélyi neogót stílusú templom is, amely mellett természetesen a túra útvonala is elvezet.

Pétfürdőtől Hajmáskérig szinte végig ismét földutakon haladunk, csak az ösküi körtemplom kedvéért választjuk rövid időre az aszfaltot. Addig viszont érintjük a Péti-hegyen (205 m) található geodéziai mérőtornyot, amelynek tetejéről megcsodálhatjuk a körpanorámát. Körös-körül kisebb-nagyobb kopár dombok látszanak, a 8-as úton túl pedig a Bakony tömbje magasodik. A tájat keresztülszelik a keskeny ösvények és a szélesebb – és a már ismert fehér kaviccsal borított – utak. A betonhenger tövéből egy meredek, köves ösvényen ereszkedünk alá egy kis völgybe (ez a 100 méter mondható a legtechnikásabbnak az egész túra során), majd jobbra térve követjük az ösvényt, ami előbb egy szélesebb szekérútba torkollik, majd egy még szélesebb kavicsos utat érünk el, amely egészen Öskü határáig vezet, ahol begurulunk a faluba a körtemplom kedvéért. A messze földön híres kis rotunda megtekintését követően visszatérünk a 8-as út déli oldalára, ahol egy rövid aszfaltos rész után széles földútra térünk, amely a szomszédos Sólyig vezet. A falu határában ez egykori vasúti megállóhelynél keresztezzük a ma már csak teherforgalomra használt, egykor Veszprémet Lepsényen és Tamásin át Dombóvárral összekötő vasútvonalat. Rögtön ezután áthaladunk egy olyan kőhídon, amelynek alapjait a helyi legenda szerint a rómaiak építették. Sólyon megmásszuk a falu főutcáját képező emelkedőt, majd átgurulunk a 8-as út felett Hajmáskér felé közeledve.

Hajmáskért egy katonai temető mellett elhaladva érjük el, ahol az I. világháború idején itt kialakított hadifogolytábor halottai nyugszanak: magyar, cseh, lengyel, olasz, orosz, osztrák, román és szerb katonák földi maradványait rejti a föld. A vasúti síneket keresztezve a vasútállomást keresve a településen átvezető főutat kell követni, azonban az első elágazásnál még teszünk egy kitérőt az egykori tüzérségi laktanya irányába. A császári és királyi tüzérlaktanya 1901 és 1910 között épült: a hatvan épületből álló komplexum Közép-Európa legnagyobb lőterével rendelkezett, így kiemelkedő jelentőségre tett szert első éveiben a Monarchia szolgálatában, majd a király nélküli királyság időszakában, és a szovjet csapatoknak is jó szolgálatot tett. Bár a lőtér még működik, a hajmáskéri laktanyát kiürítették, hátramaradt épületei pedig változatos állapotban és funkciókkal várják a kíváncsi turistákat. A szerencsésebb épületekből iskola, tornacsarnok, művelődési ház vagy éppen raktár lett, a kevésbé szerencsések csendben pusztulva várják további sorsukat. A hajmáskéri érkezést követően vonattal indulhatunk vissza Székesfehérvárra, vagy két keréken lehet folytatni az utat Veszprém felé, ha nem lett volna elég a 60 kilométernyi tekerés.

Note


all notes on protected areas

Public transport

Public-transport-friendly

  • Székesfehérvár vasúti csomópont: a Budapest-Nagykanizsa, Budapest-Veszprém-Szombathely/Zalaegerszeg és a Budapest-Balatonfüred-Tapolca vonalak mellett Komárom, Pusztaszabolcs és Sárbogárd felől is érkeznek ide vonatok.
  • Hajmáskér állomás a Budapest-Székesfehérvár-Veszprém-Szombathely/Zalaegerszeg vonalon található.

Getting there

  • A túra a vasútállomásról indul.

Parking

  • A vasútállomás melletti parkolóban lehet megállni. Hajmáskérről a Budapest-Székesfehérvár-Veszprém-Szombathely/Zalaegerszeg vonalon közlekedő vonatokkal lehet visszatérni.

Coordinates

DD
47.183621, 18.424640
DMS
47°11'01.0"N 18°25'28.7"E
UTM
34T 304883 5228787
w3w 
///ship.spines.laying
Arrival by train, car, foot or bike

Equipment

Basic Equipment for Mountain Biking

  • Cycling helmet
  • Cycling gloves
  • Sturdy, comfortable and preferably waterproof footwear
  • Layered, moisture wicking clothing
  • Rucksack (with rain cover)
  • Protection against sun, rain and wind (hat, sunscreen, water- and windproof jacket)
  • Sunglasses
  • Ample supply of drinking water and snacks
  • Cell phone
  • Cash
  • Navigation equipment / map and compass

Technical Equipment for Mountain Biking

  • Air pump or CO2 pump including cartridges
  • Puncture repair kit
  • Replacement inner tube
  • Tire levers
  • Chain tool
  • Hex keys
  • Phone / device holder as required  
  • Bike lock as required
  • Where applicable, the bike must meet requirements for road use by having a bell, front and rear lamps and spoke reflectors
  • The 'basic' and 'technical' equipment lists are generated based on the selected activity. They are not exhaustive and only serve as suggestions for what you should consider packing.
  • For your safety, you should carefully read all instructions on how to properly use and maintain your equipment.
  • Please ensure that the equipment you bring complies with local laws and does not include restricted items.

Questions and answers

Ask the first question

Would you like to the ask the author a question?


Rating

Write your first review

Help others by being the first to add a review.


Photos from others


Difficulty
moderate
Distance
59.2 km
Duration
4:10 h
Ascent
851 m
Descent
789 m
Highest point
356 m
Lowest point
105 m
Public-transport-friendly Linear route Scenic Cultural/historical interest

Statistics

  • Content
  • Show images Hide images
Features
2D 3D
Maps and trails
Distance  km
Duration : h
Ascent  m
Descent  m
Highest point  m
Lowest point  m
Push the arrows to change the view
Logo emmi Logo agrar Logo bethlen Logo mol Logo otp