Könnyed kör Velencéről egy csipetnyi tereppel

Itiner:

• A vasútállomásról induljunk el tó partján vezetett kerékpárúton egészen a Drótszamár Kemping végéig!
• Fő utcán keresztül érünk el az M7 autópálya felett átítvelő hídra, majd a Panoráma úton haladunk tovább keletre.
• A kék kerékpáros jelre becsatlakozva kövessük azt, majd Nadapon forduljunk a Kossuth Lajos utcába!
• Innen az Auckar dűlő - Csikar dűlő - Kabar dűlő - 8117 - Dózsa utca - Gárdonyi út - Széchenyi utca útvonalon jutunk vissza a Korzóhoz.

A túráról részletesen:

A vasútállomásról északkeleti irányba, a hajdani Ifi Kemping felé indulunk. Néhány pedálfordulat múlva az impozáns Velence Korzón találjuk magunkat. Balra, a tó felé kanyarodva a tengerpartot idéző homokos strand mentén kerekezhetünk. A felújított terület 2014 óta várja a pihenni vágyókat bevásárlóközponttal, óriási parkolóval, fásított partszakasszal, kerékpárutakkal.

Virágos Velence

A település már az ókorban is virágzott, hiszen a budai Aquincum és az Adria között hosszan elnyúló hadi és kereskedelmi út itt futott mellette; ám a fenti címet csak 2000-ben nyerte el, mint Magyarország „legvirágosabb” települése. A halászat és a borászat egykori központja az 1930-as évektől fokozatosan üdülőterületté alakult át. 

Érdemes felkeresnünk a Weckheim-kastély 1890 körüli neoreneszánsz épületét, ami napjainkban könyvtárként és közösségi térként funkcionál. Egy másik pompás építészeti emlék a Hauszmann-Gschwind-kastély historizáló neobarokk épülete az 1920-as évekből – ez most üdülőként működik. A Meszleny-kastély sajnos igen romos állapotban van – pedig a Meszleny család évszázadokon át meghatározta a település életét. Velence 1690 körül épült református temploma szintén megér egy kitérőt.

A Korzót elhagyva töredezett úton tekerünk tovább, majd hamarosan a Drótszamár Kempinghez érünk. A  túlsó végén legyünk résen: itt kell búcsút inteni a part menti biciklisávnak. A Fő utcán haladva kiérünk az Ország útra, majd a VelenceBike kerékpárboltnál bal-jobb kanyarkombinációval már az autópálya pihenőben találjuk magunkat. A gyalogos kishídon áttekerve és az újabb parkolót elhagyva jobbra fordulunk a Panoráma úton.

Kitérő a kilátásért

Habár a túra útvonala nem érinti, a Panoráma út elágazásában balra térve tekerhetünk fel a Bence-hegyi kilátóhoz. A környék napsütötte dombjait régóta szőlőtermő területként hasznosítják, elsősorban fehér fajtákat telepítettek ide. A hegyoldalban sorakozó épületek között Vörösmarty Mihály présházára is rábukkanhatunk, mielőtt felérnénk a 2018 márciusában átadott, modern formájú,  20 méteres toronyhoz.

 Kaptatás a szintezési ősjegy közelében

Az eredeti útvonalon Nadapi útra kiérve lapos, de annál alattomosabb emelkedőn tekerünk Nadap irányába. Közben jobbra már láthatjuk azokat a szőlődombokat, ahova éppen tartunk. A települést elérve erősödik az emelkedő, de szerencsére a kanyarban letérünk a még meredekebb rész előtt. Kétszer jobbra fordulva követjük a kék kerékpáros jelet. A Nadapot Pázmánddal összekötő út pár évvel ezelőtt újult meg, így igazán minőségi burkolaton tekerhetünk, ahol a forgalom is elég gyér szerencsére. A szőlők és mezők között néha érdemes visszanézni a Bence-hegyre és a Velencei tóra, igazán szép látványt nyújtanak.

Ha szeretnénk feltekerni a szintezési ősjegyhez, a településre érve az első utcán balra kell térnünk a buszmegállónál a Rákóczi utcára (a tájékoztató táblák is segítenek). Közben fejtsük meg, mit is takar ez a furcsa elnevezés: a tengerszint feletti magasságmérést hazánkban a II. világháború végéig ehhez az alapponthoz képest határozták meg. A pontos helyszín hazánk egyik legkevésbé mozgó területén, egy gránitsziklán található. Az 1888-ban felállított obeliszk talapzatába rejtették el a márványtábla laposra csiszolt felületét. Érdekesség, hogy bár fix pontként emlegetik, az utóbbi néhány évtizedben több mint 3 centiméternyit emelkedett az adriai nullponthoz viszonyítva.

A környék még két érdekességet rejt. Nadap római katolikus templomában keresztelték meg 1800 decemberében Vörösmarty Mihályt. A településtől nyugati irányba húzódó, 352 m magas Meleg-hegyen egy ritkán megtelepedő fafajtával, a magyar-tölggyel találkozhatunk.

A terep és a malom

A kék jelzésű kerékpárúton a jó minőségű aszfalt végére érve balra kanyarodunk, ahol pár száz méterig viseltes, kopott úton tekerünk, majd jobbra letérünk a terepre. Két nyomsávos földúton bringázunk a fák között, ahol nemsokára egy lepusztult, magára hagyott pihenőhöz érünk a Téglaházi-forrásnál. Jobbra kanyarodva porózus talajon mászunk fel Pázmánd széléig. Beérve a falut átszelő főútra jobbra térünk ismét, és gyakorlatilag végigtekerünk a településen. A túlsó végén a Hegyalja Vendéglő előtt picivel jobbra fordulunk a Kossuth Lajos utcára, majd töredezett aszfalton elhagyjuk Pázmándot.

Pár száz méteres kitérővel egy újjászületett malomra bukkanhatunk, ha a település fő utcájáról a kanyart követő buszmegálló után balra térünk a Malom utcára, ami földútban folytatódik az épületig. A Bágyom-patak partján az 1950-es évekig őrölte a gabonát a helyi molnár. Az államosítás után gazdátlanná vált épületet leradírozta a térképről az enyészet. Az új malom létrejötte Hegyi Jánosnak és családjának köszönhető, akik nosztalgiával gondoltak a gyerekkori emlékre - majd gondos kutatással felderítették az eredeti helyszínt, alaprajzot és műszaki leírást. A tereprendezéskor kikotorták a patakmedret, zsilipet építettek, végül a gépház is elkészült: így régi pompájában újjászületett a hajdani vízimalom.

Újabb szőlők, újabb kastélyok

Néhány száz méter után balra fordulunk a hétvégi házak, présházak és pincék mentén; körülöttünk szőlőültetvények mindenfelé. Az út már csak nyomokban tartalmaz aszfaltot, kátyúk és döngölt murva váltogatják egymást. Egy jobb-bal kanyarkombinációval dűlőutat váltunk egy másik párhuzamos nyomvonalra, ami begurít minket az M7-es kápolnásnyéki lehajtójához. Innen a 8117-es műúton betekerünk Kápolnásnyékre.

Ez a település is számos látnivalót tartogat nekünk. Az egyik legszebb a 19. században klasszicista stílusban épült Halász-kastély, ami  neobarokk átalakításokkal a következő századfordulón nyerte el mai formáját. A II. világháború végén állami tulajdonba került épületet a Termelőszövetkezet kapta meg irodahelységként, majd sokáig sorsára hagyottan, üresen állt. 2014-ben megmentették a pusztulástól, sőt gyönyörű parkját is helyreállították. Ma műemlékvédelem alatt áll, kiállításoknak ad otthont.

Kápolnásnyékhez szorosan kötődik Vörösmarty Mihály neve, akinek emlékmúzeumát a település szélén, a Nádasdy grófok volt ispánlakában találjuk. A költő szülőháza már nem áll, de a helyét kopjafa jelzi. A költő születésének 200. évfordulóján szobrot állíttattak tiszteletére a Vörösmarty-parkban.

Megint Velencén

A  kápolnásnyéki körforgalomnál egyenesen haladunk tovább, majd az első lehetőségnél jobbra kanyarodunk. Innen már kerékpáros nyom, majd kerékpáros sáv segíti közlekedésünket. Az utca a Korzó déli végébe torkollik - itt már jártunk, ismerős lesz a terep. Jobbra kanyarodva megkóstolhatjuk a messze földön híres helyi lángost és elnyalhatunk egy fagyit a parton, mielőtt balra visszatérnénk a vasútállomásra.