Kaposmérő – Abaliget vasútállomás (DDK-08)

Itiner

A túra folyamán végig a K jelzést kell követnünk.

• Kaposmérőről átgyaloglunk Szennára.
• Szenna után Patca a következő úticél.
• A szomszédos Szilvásszentmártonon át érkezünk Zselickisfaludra.
• A dombokon át a Zselici Csillagpark bekötőútjáig megyünk.
• Hosszú gyaloglással érjük el Simonfát.
• Hosszan követünk egy dombhátat, majd Gálosfára ereszkedünk.
• Erdei séta után éirntjük az apró Felsőkövesdet.
• Éppen megkerülve a Hollófészek csúcsát és Szentkatalaint is, Abaliget vasútállomására érkezünk.

A túra részletes leírása

Kaposmérő - Zselickisfalud

Kaposmérőn pecsételünk a Kis Kulacs presszóban (a bélyegző dobozkáját a külső falon találjuk a bejárat melletti ablakmélyedésben), aztán a település főutcáján, a Rákóczi úton délnyugat felé ballagva eljutunk addig a pontig, ahol a szemből megérkező kék jelzések balra térnek egy keskeny mellékutcára. Néhány lépés múlva elmaradnak mögöttünk a házak. Az alig autónyi szélességű aszfaltút az utolsó telephely kapujánál véget ér; innen egyszerű földúton indulunk tovább. Egy kisebb erdőfolton átvágva feltűnnek előttünk a halastavak. Az apró hídon átkelünk a Kapos-patak felett, majd a két tavat elválasztó gáton vezet az utunk egy darabig. A jobb oldali tavacska gyorsan elmarad mögöttünk; a bal, nagyobb vízfelület partján ballagunk percekig.

A halastó elkeskenyedő déli végét már benőtte a sás, a nád. Miután ezt is elhagyjuk, újabb hídon most a Bárdi-patak felett kelünk át, aztán megérkezünk a lovasíjász-pálya előtti füves parkolóhoz. Errefelé az eddigi jól kijárt földutunk talán autónyi szélességben betonburkolatot kap. Elhaladunk az íjászpálya dombjának tövében, aztán utunk belekezd egy szabályos ívű, óriási jobbkanyarba: egy rég felszámolt töltés nyomvonalán haladunk a volt Kaposmérő – Középrigóc közötti vasútvonal helyén.

Nagyjából fél órával az indulásunk után a Bárdudvarnokról Kaposdadára tartó aszfaltút keresztezi az utunkat. Túlsó felén egy kerékpáros pihenőt fedezhetünk fel padokkal, esővédő házikóval, kerékpártárolóval. Balra térünk itt, s pár lépéssel elérjük Kaposdada házait. Végigmegyünk a kis falucska egyetlen utcáján, majd kiérünk a mezők közé, ahol az útelágazásban balra kanyarodva felkapaszkodunk a dombhátra.

Ahogy felérünk a tetőre, éles töréssel jobbra fordulunk a kis emlékműnél. A faoszlopba az 1204-2004 évszámokat vésték a település nyolcszáz éves történetére utalva. Az aszfaltúton továbbindulva itt is házak közé érünk: ez a Dadai tanyáknak aposztrofált házcsoportja. Kanyarogva vágunk át a házak és bekerített telkek között. Az aszfaltozás az utolsó épület mellett ér véget egy kőkeresztnél. Innen már csak egyszerű mezei keréknyomokon ballagunk tovább a megművelt földek között.

Körülbelül ötszáz lépés után az útelágazásban jobbra térve egy darabon még a mezők között ballagunk, aztán beérünk egy erdőfoltba. A fák között átvágva a keréknyomok pár perc múlva ismét szántóföldek szélére érnek. Átvágunk egy keresztező nagyfeszültségű távvezeték alatt. Bal oldalon romos házak – a volt Steinertanya épületei – tűnnek fel, majd pár perces mezei gyaloglás után megpillantjuk magunk előtt a Szenna feletti tanyákat. A dűlőutak elágazásban jobbra térünk, aztán nagyjából háromszáz lépés után, egy másik elágazásban pedig balra. Az itt kezdődő földúton érkezünk meg a kertek szélére. Balra, kelet felé kerüljük meg a kis telepet. A kerítések mellett végigbaktatva szép a kilátás balra a völgybe, Szennára.

Pár perc múlva, az utolsó tanyát elhagyva utunk ereszkedni kezd: kanyarogva szerpentinezünk le a dombhátról a völgybe. Az erdő szélét elérve a keréknyomok balra térnek, de a kék jelzéseket követve mi jobbra fordulunk. Nagyjából 30-40 lépést törtetünk a felhagyott keréknyomokon, amikor a kék jelzések balra küldenek bennünket a fák közé. Egy nevenincs kis erecske csalános völgyébe ereszkedünk le a csapáson, amit az előttünk itt járt kéktúrázók tapostak ki. A völgy alján kicsit balra térve kelet felé kapaszkodunk ki az árokból. Pár perc alatt átvágunk az erdőn, s Szenna határában bukkanunk ki a fák közül. A Petőfi Sándor utca burkolatán leereszkedünk a faluközpontba.

A kék jelzések jobbra terelnek az Árpád utcán, de érdemes tenni egy alig pár perces kitérőt balra a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjteménybe. A skanzen 1978-ban nyitotta meg a kapuit. Célja a somogyi építkezés legszebb, napjainkig fennmaradt emlékeinek megmentése, bemutatása a látogatóknak. Területén áll Szenna festett kazettás mennyezetű temploma is. A teljes falumúzeum egy óra alatt alaposan bejárható, minden lényeges dolog megtekinthető. A skanzen pénztárában szép faragott pecséttel bélyegzést is kaphatunk igazoló füzetünkbe.

A falumúzeumtól a település főutcáján most visszafelé indulunk el a zöld jelzésekkel együtt. Pár száz lépés után feltűnnek a jól ismert kékek. A főutca nagy ívben balra fordul, de ha nem pecsételtünk a falumúzeumban, el kell még ballagnunk a Vadász presszóba. Induljunk egyenesen tovább az Árpád utcán, innen pár lépés után forduljunk jobbra a Bárdi utcába. Elindulva felfelé a kaptatón, jobb oldalon találjuk az épületet. A bélyegző a presszó előtti fedett pihenő egyik oszlopán található.. Pecsételés után a főutcára visszatérve már gyorsan elérjük a falu végét. Továbbra is az aszfaltos úton maradva egy kis kaptató végén felérünk a dombhátra. Itt a tetőn pont a szennai téesz központi telephelyének kapujával szemben térünk rá a szántókon átvezető földútra.

Átvágva a földek között egy erdősarokra érkezünk. Nagyjából kétszáz lépés után bevesszük magunkat a fák közé, majd leereszkedünk a Csipányi-patak völgyébe. Az alján elhaladunk a szépen kiépített Csipány-forrás és a tőle nem messzi erdei pihenőhely mellett, átkelünk az erecskén, aztán a túlsó partján egy kis kapaszkodással érünk ki az erdőből Patca határába. Itt egy fafaragásban gyönyörködhetünk, mely a Virág Út Turbánliliom nevet viseli. Ráfordulunk a településen végigvezető Fő utcára, s végigballagunk a házsoron. A faluvégen a buszforduló mellett érjük el a Katicatanya turistaházhoz való letérést.

A házat a Katica Tanya Élményparadicsom tartja fenn. A buszfordulóból már jól lehet látni a Nozsi-hegy oldalában elterülő parkot és az épületeket. A turistaházba bejelentkezni a Katica Tanya főépületében található recepción lehet. Az aszfaltút végén rátérünk a továbbvezető jól kijárt földútra, elhaladunk a Katica Tanya parkja mellett, aztán felkapaszkodunk a Nozsi-hegyre. Szántók, elszórtan álló tanyaszerű épületek között érünk a dombhátra, továbbra is a földúton maradva végigballagunk közöttük, majd átvágunk egy erdőfolton. A túlsó oldalán ismét feltűnnek a szántók. Itt még együtt haladunk a Szennán hozzánk társult zöld jelzésekkel, de a kék jelzések nagyjából háromszáz lépés után balra térnek.

Az első pár száz métert ritkán használt keréknyomokon tesszük meg, aztán visszatérve a tanyák közé utunk minősége is javulni kezd, végül aszfaltburkolatot kap. Ahogy ereszkedni kezdünk lefelé a dombhátról, egy ideig löszös falak mélyén kanyarog alattunk a keskeny aszfaltcsík; a lejtő vége Szilvásszentmárton főutcáján van. Itt balra indulunk a járdán a Zselickisfaludra átvezető elágazásáig, ahol egy jobbos után gyorsan elmaradnak mögöttünk az épületek.

Zselickisfalud - Simonfa

Leereszkedünk az úton a Szentmártoni-patak széles völgyébe. Átvágva a mezőkön keresztezzük a patakot, s néhány perc alatt átérünk Zselickisfaludra. Elhaladunk a szépen faragott üdvözlő tábla mellett, aztán százegynéhány lépés után a faluközpontba érünk. Két helyen tudunk bélyegezni: balra térve a Fő utcán, a 49. szám alatti vegyesbolt kirakatának ablakkeretén találjuk az egyik pecsétet (ez pár perc kitérőt jelent a kéktúra útvonaláról). A templom melletti útelágazásban jobbra fordulva, a jelzéseket követve a Fő utca déli végéig a jobb oldali utolsó ház a Vándor turistaház – ma már csak kulcsosház – épülete. A másik bélyegző itt található a „Régi kincsek, új utak” információs tábla oszlopán. Pecsételés után a Fő utca végén balra térünk az útelágazásban, és a löszös talajba süllyedő földúton felkapaszkodunk ismét a dombok közé. A Bereknyei-hegy gerincére felérve kinyílik a panoráma. Érdemes itt megállni egy percre, s körbepillantani a Zselic dombvilágán.

Fenn a gerincen indulunk tovább: először tanyák, zártkertek között, majd egy kisebb szántón vág keresztül a földutunk. Ahol betérünk az erdőbe, a Zselici Tájvédelmi Körzet területére lépünk: erre az út melletti tájékoztató tábla fel is hívja a figyelmet. Egyszerű erdei földúton ballagunk tovább az itt már széles gerincen. Úgy hullámzik alattunk a táj ,hogy a szint alig változik. Jó húsz perc elteltével tűnik fel a földúttól balra egy erdei pihenő esővédő házikója. Vele srégen szemben, az út túlsó oldalán tájékoztató tábla hívja fel a figyelmet a négyszáz millenniumi emlékhársakra, amiket 1896-ban úgy ültettek, hogy a levegőből nézve az „18M96” szöveg karaktereit formázzák. Azóta persze sok kipusztult közülük, s az erdő többi fája is felnőtt körülöttük, így az alakzat mára nem felismerhető – pláne nem az erdő fái között járkálva.

Az erdei pihenőtől továbbindulva néhány perc alatt elérjük a dombhátak között kanyargó keskeny erdei aszfaltutat, amire rátérve hat-nyolc perc alatt megérkezünk Kardosfapusztára. A hely pontos neve ökoturisztikai- és konferenciaközpont. Ha van pár percünk, érdemes körbesétálni a szépen parkosított területen álló mutatós épületek között. Az erdei úton továbbindulva nagyjából ezer lépés után egy útelágazásba érünk. A kék jelzések itt balra térnek, tovább követik az aszfaltutat; de egyenesen is indul egy út meredeken felfelé a 256 méter magas Vörös-domb tetejére, ahol egy kilátó áll. Felkapaszkodva rá a Zselicre nyílik körpanoráma. Mellette épült fel a Zselici Csillagpark, ahol a látogatók a Zselic gyakorlatilag fényszennyezés-mentes éjszakáin a csillagokban gyönyörködhetnek.

A dombtetőről az erdei aszfaltútra visszaballagva hamar leereszkedünk a Berki-patak völgyébe a kis horgásztó mellé. Kis kitérővel vízparton árnyas pihenőpadok várnak bennünket, az erdős domboldalak közé zárt kis tavacska látványa gyönyörködtet bennünket. A völgy alján futó aszfaltúton indulunk tovább a kaszálók mellett. Negyedóra múlva elhaladunk Ropoly-puszta gazdasági épületei előtt, majd megpillantjuk az útmenti réteken a SEFAG Zrt. fahasználati tanpályáit. Ismét beérve az erdőbe kapaszkodni kezdünk, elhaladunk a Ropolyi kastélyhoz (a valóságban inkább csak egy szép erdészház) vezető feljáró mellett, aztán nagyjából ezer lépés után balra letérünk az aszfaltról. Ösvényen kapaszkodunk fel a Vigyázó-domb gerincére, ahol rátérünk a dombhát tetején vezető Postakocsi útra, ami évszázadokkal ezelőtt a Kaposvár és Szigetvár közötti legrövidebb utat jelentette. Ma már csak egy erdőgazdasági gyűjtőút ez, ami alig-alig hullámvasutazva vezet végig a hosszú gerincen, könnyen járható terepet adva a túránknak.

Nagyjából félórás út végén tűnik fel előttünk egy turistapihenő esővédő házikója. Előtte pár lépéssel jobbra, kisebb ösvényre fordulva, szerpentinezve ereszkedünk le a dombhát keleti oldalában a völgy aljára. Kilépve a fák közül megpillantjuk a völgyben húzódó hosszú, keskeny Pölöskei-rétet. A kaszáló keleti oldalán nagyjából ezer lépést bandukolunk, amikor elérjük azt a pontot, ahol a kék jelzések jobbra fordítanak bennünket a völgyből meredeken kikapaszkodó ösvényre.

Felkaptatunk a völgy jobb oldalán futó Kecske-hát gerincére. A tetőn gyalogutunk egy másikba csatlakozik a turistapihenő mellett. Ezen indulunk el észak felé egy kilométernyit, mire elérjük hajtűkanyarszerű visszafordítóját. Ahogy ereszkedni kezdünk a Kecske-hát keleti oldalában, elhaladunk a Kecskeháti erdészlak mellett, aztán magunk mögött hagyva az erdőt kilépünk a Zselic-patak völgyének mezőire. Ezen átvágva utunk beletorkollik a túlsó oldalon, az erdőhatáron vezető forgalmas 67-es főútba. Észak felé indulunk a padkáján. 800-1000 lépés után érjük el Simonfa bekötőútját, amin pár perc alatt megérkezünk a falu házai közé.

Simonfa - Felsőkövesd

A Dózsa György utcán leereszkedünk a falu kis dísztavához, aztán lassan elérjük a faluközpontot. A kis vegyesbolt után balra térünk, és az Ady Endre utcán kezdjük meg a következő dombhátra való kapaszkodást. Egyre erősebben emelkedve érjük el a felvéget. Feltűnik előttünk a római katolikus templom tornya. Az alatta lévő épület a Meteor kulcsosház. A kertkapun belépve a ház bejárati előtetejének oszlopán találjuk a kéktúra bélyegző dobozkáját. Érdemes leülni pár percre a ház melletti pihenőpadokhoz, asztalokhoz.

Ha a továbbindulás mellett döntünk, térjünk vissza az Ady Endre utcára, amin rövid kapaszkodással elérjük a faluvéget. Elmaradnak mögöttünk a házak, véget ér az aszfaltozás, de az emelkedő csak nem akar enyhülni: most egy löszös árokban kaptatunk egyre feljebb a Nagy-hegyre. Utunk egyszer csak kiemelkedik az árokból, s mezők között indulunk a jól kitaposott földúton dél felé. Feltűnnek jobbra Simonfai-puszta épületei. A bejárati út mellett a puszta kutyái nagy csaholással rohannak elénk a földutunkra. Rájuk sem kell hederíteni! Amikor látják, hogy kinn maradunk az úton, elhallgatnak. egy ideig „díszkíséretként” követnek bennünket, aztán megfordulnak, s visszatérnek őrhelyükre.

A pusztát elhagyva egy erdősávon vágunk át, aztán balra ezer lépés erejéig belecsatlakozunk egy keskeny aszfaltútba. Ennek egy balra ívelő kanyarjában letérünk a kis ösvényre, ami eltéveszthetetlenül kanyarogva, enyhén emelkedve visz a Balla-tetőre. Innen áthullámvasutazunk a Sipos-hegy kaszálói szélére. Utunk jobb oldalán kerítés kezdődik, mögöttük sorjáznak a füves mezők; aztán ezek is elmaradnak, s kényelmes menettel jutunk el a fák között az erdőszéli útelágazás kőkeresztjéhez. A kereszt mögött újabb hatalmas kaszáló nyílik. Itt jobbra fordulva megkezdjük a lassú ereszkedést a dombhátról. Szőlők, zártkertek tűnnek fel a földúttól balra, majd utunk egy löszös árokba süllyed, betonburkolatot kap. Ezen érjük el Gálosfát.

A templom mellett elhaladva érünk le a faluközpont füves térségére. Tőlünk balra feltűnik a Faluház, velünk szemben, a park túlsó oldalán pedig egy kúria épülete áll. Az aszfaltúttól jobbra, a parkosított terület szélén, a házak melletti járdán indulunk tovább, s érkezünk meg pár perc alatt a kis élelmiszerbolthoz. A kéktúra pecsétet a mögötte lévő ivó falán találhatjuk meg, ami egy kertes ház udvarán áll. A hosszú Dózsa György úton enyhe lejtmenetben érjük el a falu alvégét. Az útelágazásban balra fordulunk a Hajmás felé induló országútra, majd mintegy háromszáz lépés után jobbra térünk egy kátyús földútra. Pár perc múlva utunk jobbra hajlik: rátérünk pár lépés erejéig a már régen felszámolt Kaposvár – Szigetvár vasút töltésére, majd egy elágazásban balra hívnak bennünket a kék jelzések.

Átvágunk a mezők között, kis hídon keresztezzük a Surján-patakot, a Szamár-domb alján beérünk az erdőbe. A Gálosfán hozzánk társult zöld jelzés itt jobbra indul tovább a földúton, mi pedig gyalogösvényen kezdjük meg a dombhátra felvezető kemény kapaszkodást. A meredély csak akkor enyhül meg, amikor elérünk egy jobbra nyíló kaszálót. Végigoldalazunk a keleti peremén, aztán ismét visszatérünk a fák közé. Balra fordulva földútra térünk, ezen emelkedve érkezünk fel a Bükk-tető fennsíkjára. Az erdő szélénél egy kerítésbe ütközünk. Ez az alattunk fekvő Kistótváros legelőinek, kaszálóinak szélén fut, közvetlenül a dombgerinc alatt. Balra pillantva egy fából ácsolt kilátó ötlik a szemünkbe; talán ötszáz lépésnyire lehetünk tőle. Nem érdemes elsétálni odáig, mert éppen a kerítésen belül áll.

A kilátás a kerítés külső oldaláról is tetszetős a szélesen elterülő völgyre és Kistótváros gazdasági épületeire. Miután kigyönyörködtük magunkat a panorámában, térjünk vissza a földútra, ami végighullámzik a gerinc kisebb tetői és nyergei között. Felérkezünk a Tótvárosi-hegy szélesen elterülő hátára, nagyjából félórás menettel érve el a szép kilátást nyújtó pontról a kék kereszt jelzés elágazásában lévő erdei pihenő padjait. Itt érdemes szusszanni egyet.

Továbbindulva nyugodtan rábízhatjuk magunkat az útra, ami eltéveszthetetlenül kanyarog az erdőben - a jelzettség is kitűnő errefelé. A pihenőtől indulva nagyjából egyórányira érünk az erdő szélére. Óriási kaszáló peremén járunk az újra elkeskenyedő gerincen. Jobbra, dél felé pillantva feltűnik a völgyben fekvő kicsi Csebény falu. A fák közé érve pár perc alatt jutunk a lassan elnéptelenedő Szabásra. A legtöbb ház már lakatlan, a kerteket felverte a gaz, a gyom, de furcsamód észreveszünk az út jobb oldalán egy szinte új épületet is. Az utolsó házak után érjük el a dombhát meredeken leszakadó keleti peremét. Az útelágazásban egyenesen indulva a bekerített irtásfolt szélén meredeken leereszkedünk a Szágyi-patak völgyébe.

Felsőkövesd - Abaliget

Lenn a völgytalpon jobbra térünk a patakkal párhuzamosan futó földútra, és ezen kutyagolunk nagyjából ezerlépésnyit. A következő útelágazásban balra fordulunk, és pont olyan meredeken, ahogy leereszkedtünk ide, fel is kaptatunk a következő dombhátra. Helyenként a löszös talajba mélyen bevágódva érkezik fel az utunk a gerincre, itt kilépve a fák közül Felsőkövesden találjuk magunkat. Mellettünk tájékoztató tábla jelzi a Fekete István Emlékösvény kezdetét. Ennek állomásain az író életéről olvashatunk, illetve könyveiből, leveleiből találunk idézeteket. 1926 és 1929 között dolgozott ezen a környéken, mint uradalmi segédtiszt. Az emlékösvény követi a Dél-dunántúli Kéktúra útvonalát Felsőkövesd és a Hollófészek között, kitérőt téve Bakócára és a Nagymáté vadászházhoz.

Végigballagva Felsőkövesd aszfaltos utcáján érjük el a turistapihenőt. Itt a tájékoztató tábla oszlopára szerelt dobozkában található a bélyegző. Továbbindulva elhaladunk a falu egyetlen fatörzsből faragott haranglába mellett. A faluvégen a keskeny aszfaltút egy balra ívelő hajtűkanyart tesz, s leereszkedik a dombhát tetejéről. Nagyjából húsz perc alatt érkezünk a völgyben fekvő Alsókövesdre. Elhaladunk a jól karbantartott vadászházak mellett, aztán jobbra bevesszük magunkat az erdőbe. Lassan bal felé hajlik az utunk, végül gazos nyomokon érünk ki néhány száz lépés után a Nagymáté vadászházhoz vezető keskeny, kopottas aszfaltra, s keresztezzük.

A túlsó oldalon hosszú kapaszkodás kezdődik a Hollófészek, vagyis a Zselic legmagasabb „csúcsának” 357 méter magas tetejére. Nagyjából húszpercnyi a Bakócára vezető letérés. Nem messzire egy irtásfolt peremén szép kilátást kapunk a falura és a Hollófészek erdős oldalára is - bizony, még magasan felettünk van a dombtető! Továbbindulva folyamatosan emelkedik alattunk az út. Újabb húszperces menettel érjük el egy erdei útelágazásban a vadászházhoz vezető letérést, és ezzel együtt a Fekete István emlékösvény végét.

A hajdanában itt álló vadászház helyén mára már egy erdei szálló épült. Árai nem éppen a hátizsákos turisták pénztárcájához szabottak, az itteni programokra érkező külföldi vadászok szoktak benne megszállni. Maga az épület egy arborétumban áll; a park fái között még egy tanösvény is található. Érdekesség, hogy a park rétjén álló kis filagórián egy kék-fehérre festett dobozkában az erdei szálló pecsétjével bélyegzett matricák vannak. Ezeket nyugodtan beragaszthatjuk füzetünkbe a felsőkövesdi és az Abaliget vasútállomás kockái közé! A hely mindössze ezerlépésnyi letérés a Kéktúra útvonaláról.

Folyamatos, de egyre enyhülő kaptatón érkezünk fel a Hollófészek hátára. A földútról kék háromszög jelzésű ösvény indul fel a legmagasabb pontra, de onnan manapság már nincs kilátás az erdő fái miatt. Innen talán százlépésnyire egy útelágazásban balra indulunk, végigbaktatunk egy irtásfolt peremén, majd a következő, villaszerű elágazásban a jobbra induló utat választjuk. Hosszabb erdei menet következik: immár folyamatosan lejtve, nagyjából háromnegyedórás út végén érkezünk ki a mezőkre.

A mezőszéli útelágazásban balra térünk. Maradunk az erdő peremén, aztán lassan eltávolodunk tőle, s egyre beljebb kerülünk a kaszálókra. Egy fasor után kinyílik előttünk a panoráma: lenn a völgyben feltűnik a kicsi Karácodfa falu, távolabb pedig látótérbe kerül a Mecsek. Barátkozzunk a látványával, mert következő túránkon azon vágunk majd át nyugatról kelet felé.

Jól kijárt földutunk továbbra is a legelők, kaszálók peremét követi. Szinte folyamatosan ereszkedünk, közben megkerüljük Karácodfa völgyét. Amikor először megpillantottuk, délkelet felé volt a falu, de ahogy egy óriási félkörben végigvonulunk az erdőhatáron a gerincet követve, lassan délnyugatra, később nyugatra lesz tőlünk - ekkor kerülünk a legközelebb hozzá. A földutak kereszteződésében álló törött Hódosi kereszttől a legszebb a kilátás a falura. Utána lassan mögénk kerül ez a táj, eltakarja egy dombhát. Jó húsz percig ereszkedünk, mire visszatérünk az erdőbe.

Nagyjából negyedórás erdei menet végén útelágazáshoz érünk. Itt a kék jelzések balra térnek. Egy kilométernyi talpalást követően egy hosszú, nyiladékszerűen az erdőbe benyúló kaszáló végére érünk. Az ösvény szinte teljesen eltűnik a lábunk alól. Átkerülünk a keskeny kaszáló jobb oldalára, ahol a sarkon álló magaslesre pingált kék jelzések balra küldenek a szélső fák mentén. Az erdősarkon kilépünk a füves, ligetes domboldalra. Most következik a túránk egyik legtechnikásabb szakasza: az alig látható keréknyomokat kell felfedezni a magas fűben, miközben a kék jelzéseket is fel kell fedeznünk a fatörzseken.

Nagyjából dél felé ereszkedünk. Alattunk feltűnik a keresztben futó völgy, meghalljuk az országúton elhúzó autók hangját, de jelzéstől jelzésig lehet csak araszolni. A facsoportok és erdőfoltok között átvágva megpillantjuk balra a legelső házat és az udvarát. Erdőfal zárja el az utunkat: meg kell megtalálni a rajta átvezető ösvényt a telekhatártól pár lépésnyire. Kissé megtépnek bennünket az ágak, de hirtelen kiérünk a fák közül, átugrunk az országút szélén a füves árkon, s máris kinn állunk a Hetvehely és Abaliget közötti 6601-es országúton. Balra indulunk rajta, elhaladunk az útszéli házak előtt, és nagyjából 250-300 lépés után jobbra megpillantjuk az abaligeti vasútállomás rövid bejáróútját. Pár lépés után elérjük az épületet. A bélyegző dobozkáját a váróterem bejárati ajtaja mellett találjuk a falra szerelve.

Befejeztük hát a Zselicen átvezető túránkat is!