Várak bevétele csúcstámadással

Itiner

• A 24. sz. főúton észak felé indulunk a S jelzésen.
• A SL jelzésen rövid kitérőt teszünk a Hanák Kolos-kilátóhoz és az emlékoszlophoz.
• Továbbmegyünk a S jelzésen, majd jobbra fordulunk a S● jelzésre.
• A Kalló-völgybe érve észak felé haladunk a P jelzésen a Szent László-forráshoz vezető S● jelzésig.
• Visszafordulva a K jelzésen jutunk a Kékesre.
• A Kékesről a K+ jelzésen indulunk lefelé.
• A KΩ jelzés leágazásánál rövid kitérőt teszünk a kis méretű Remete-barlanghoz.
• Visszatérve a K+ jelzésre Mátrafüredig követjük azt.
•  A 24. sz. főúton a S jelzésen délkelet felé haladva hamarosan elérjük a Mátravasút végállomását.

A túráról részletesen

Mátrafüredről a Hanák Kolos emlékoszlopig

A Mátravasút végállomásánál átkelünk a főúton, és észak felé indulunk a S jelzésen, majd a feketefenyő liget után jobbra fordulunk a Kalló-, utána pedig balra a Muzsla utcára, melynek végénél jobbra fordul a jelzés. Két nagy feketefenyő között lépünk be az erdőbe, ahol először a Muzsla 484 m magas tetejéig emelkedünk. Az 1894-ben ide épített kilátóból szép panoráma nyílik Mátrafüredre, Gyöngyösre és a Sár-hegyre. Az építmény tövében lévő padoknál pihenhetünk egy kicsit a továbbindulás előtt. A hegytetőn egy 0,15 hektár területű sáncvár maradványai is fellelhetőek, melyek Dénes József kutatásai alapján a 10. század végén – 11. század elején épülhettek, és talán az Aba nemzetség korai erődítményei lehettek. A hagyomány szerint itt volt a törökök egyik táborhelye, illetve innen ágyúzták Bene várát. A sáncoktól 450 méterre fakad a Rákóczi-forrás, túránk következő állomása.

A gerincen kökényes cserjésben indulunk tovább, majd egy cseres-kocsánytalan tölgyesbe érünk. Hamarosan megpillantjuk a Rákóczi-forrást, melyből sokak szerint a Mátra legegészségesebb forrásvize fakad. A Mátrafüredtől nem messze fakadó víznyerő helyet eredetileg Közel-kútnak hívták, melynek foglalását 1929-ben készítette a Mátra Egylet. Az eredeti dombormű egy lovát itató, búsuló kuruc katonát ábrázolt. A monda szerint a szabadságharc bukását követően Rákóczi az ország elhagyásakor a forrásnál is járt, ami egyébként kedvelt tartózkodási helye volt; ekkor ivott utoljára a friss vízből. Az őt kísérő kuruc csapat a magyar határtól visszatért Tokaj-Hegyaljára, hazafelé azonban még egyszer visszajöttek ide, és ittak a forrásból - de ekkor már igencsak búsultak, hiszen fejedelmük nem volt velük.

A forrástól tovább követjük a S jelzést a SL jelzés leágazásáig, ahol egy rövid kitérőt teszünk Hanák Kolos, a mai Magyarország első turistaegyletét, a Magyarországi Kárpát Egyesület Mátra Osztályát alapító gyöngyösi ügyvéd emlékoszlopához. Nevéhez kötődik többek között a Mátra első útikalauza és első jelzett turistaútjai is. Itt áll a róla elnevezett, 1888-ban épült kilátó, melyből a Sár-hegy és Gyöngyös rajzolódik ki a távolban, háttérben az Alfölddel. Ha kicsit továbbmegyünk, az egykori Nagy-Lapát-tetői kőbánya pereméről a Mátra déli hegyei alkotnak előttünk tájképet; alattunk a bányában berendezett adrenalin park található.

A Kalló-völgyön át a Kékesre

Visszatérünk a S jelzésre. A kefesűrű újulatban haladó ösvényről egy rövid szakaszon szép kilátás tárul a Kékes tömbjére és az Alföld irányába. Pár száz méter után jobbra fordulunk a S● jelzésre, ami az oldalban harántolva a Gyökeres-forrástól és az egykori Nékámszállástól pár méterrel északra csatlakozik bele a P jelzésbe a Kalló-völgyben. Észak felé haladunk tovább egészen a Szent László-forráshoz vezető K● jelzésig.

Ez a Központi-Mátra legismertebb forrása a Rákóczi-forrás után. Vizét a Kékes oldalára lehulló csapadék táplálja. A Csór-réti-víztározó mellett ez a forrás biztosítja Mátraháza és az Állami Gyógyintézet vízellátását. A forrás körül pihenőt és tűzrakó helyet is találunk. A legenda szerint egyszer, amikor Szent László király a Mátrában a kunok ellen harcolt, akkora szárazság volt, hogy az összes patak és kút kiszáradt. Nagy királyunk az akkori Bene település környékén táborozott seregével, míg a kunok Viszeknél. Mikor a katonák már nem bírták tovább a vízhiányt, László néhány bizalmas hadvezérével elindult a Kallók völgyén felfelé vizet keresni. Mivel sehol nem leltek rá, ájtatos imádságba kezdtek, melynek végén szent királyunk felkiáltott. „A magyarok Istene nem hagyhat el bennünket!” Kardját egy sziklába döfte, amelyből forrás fakadt, ami a Bene-patakot táplálva oltotta katonái szomját.

A forrástól visszafordulva már a K jelzést követjük Tölgyes-bérc lábánál, a Somor-patak völgyének bükkösében. A Jávoros-forrás pihenője után keresztezzük az aszfaltutat; innen már csak egy utolsó kaptató vár ránk, hogy megérkezzünk hazánk legmagasabb pontjára. Érdemes meglátogatni a TV-torony 42 m magasan kialakított körpresszóját, ahonnan az elénk táruló lenyűgöző panoráma mindenden évszakban tartogat meglepetéseket. Körülöttünk a Mátra hegyei, dél felé az Alföld, keleten a Bükk, nyugaton a Karancs hegység látszik. Északon Szlovákiába látunk át, ahol tiszta időben a Magas-Tátra is feltűnik. A nézelődés után Kányai János minipalack-gyűjteményét is érdemes megtekinteni.

Vissza Mátrafüredre

Lefelé a K+ jelzésen indulunk. A parkoló alatt elhaladunk a Jávoros-forrás mellett, ami nevét az egykor itt tenyésző hegyi juharosnak (jávorfa) köszönheti. Átkelünk az aszfaltos úton, majd a vízmű alatt folytatjuk utunkat délnyugat felé. A bükkösből kiérve létrán mászunk a villanypásztoros vadkerítéssel védett Ménes-csapás fenyvesének fiatal vörösfenyőihez, melyek között néhol még látható az előző nemzedék egy-egy vaskos tuskója. A következő kerítés után egy nagy kiterjedésű bronzkori földvár sáncai között ereszkedünk lefelé egészen a KΩ jelzés leágazásáig, amin rövid sétával érjük el a kis méretű Remete-barlangot.

A szájhagyomány szerint az üregben egykor Valgatha, a korábbi cseh rablóvezér remetéskedett, aki több gaztette mellett a tündérszép Ilus jegyesét, Dezső vitézt is leszúratta, a lányt pedig Dédes várába hurcolta, ahonnan sok évre rá, megőrülve került vissza falujába. A katona halálos sebéből felépülve bosszút esküdött, és embereivel legyőzte Valgathát, szemeit kiszúrta és rabláncra verte. Az elbeszélések szerint a később a barlangban remetéskedő vak férfiről ezután szomszédos vörösmarti barátok gondoskodtak.

Visszatérve a K+ jelzésre rövidesen egy tisztásra, a Széles-parlagra érünk, ahonnan szép kilátás nyílik a Sár-hegy és Gyöngyös felé. Hamarosan elérjük a Vaskapu nevű sziklaformáció kibillent andezit kőtömbjeit. Innen kicsit több mint 100 m-re újabb falmaradványt találunk, ami egy kétrészes kősáncokkal határolt földvár északi része. Alatta a Törökök-piaca nevű terület következik, melyet az oszmán hódítás idején tényleg használhattak vásártartásra. Ez után újabb kősáncot láthatunk, ami a földvár déli oldalát alkotta.

Hosszabb séta után érünk Bene várának romjaihoz. A szabálytalan ötszög alaprajzú, mintegy 40 × 45 m kiterjedésű erősséget az Aba nemzetségbe tartozó Csobánka fia János építtethette 1275 után. Az építményt először 1301-ben említi oklevél, amikor János fiai felosztották egymás között örökségüket. 1327-ben Károly Róbert Szécsényi Tamásnak adományozta, majd annak dédunokájától Luxemburgi Zsigmond kobozta el. További története nem ismert; 1497-ben már elhagyott várként említik.

A romtól gyorsan ereszkedve rövidesen elérünk egy ötös elágazást, ahol tovább követjük a jelzést. A szálkőzetig taposott út egy kis tisztás után meredeken ér le a Csatorna- és a Somor-patak összefolyásánál, melyek innen a Bene-patakban egyesülnek. Hamarosan patakparti pihenő- és tűzrakó helyek következnek. A jelzés a főútra ér ki, ahol a S jelzésen délkelet felé haladva perceken belül elérjük a vasútállomást.