Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Galyatető Turistacentrum Gerecse50 A kéktúrázás napja
Choose a language
Plan a route here Copy route
Hiking Trail recommended route

Vadászok nyomában a Visegrádi-hegység tilalmas ösvényein

· 4 reviews · Hiking Trail · Börzsönyvidék · open
Responsible for this content
Magyar Természetjáró Szövetség Verified partner  Explorers Choice 
  • A Moli-pihenő, a hegység egyik egyedi pontja
    / A Moli-pihenő, a hegység egyik egyedi pontja
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kocsiút nem, csak ösvény fut a völgy középső részén
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Őszi kikericsözön a Vízverés nyergén
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Vegyeserdő a Borjúfő közelében
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Egymásba kapaszkodó föld- és kultúrtörténet
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Ördög-malom vízesés - vagy inkább csak zúgó
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Pillantás a Naszályra az Urak asztala oldalából
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Őserdei viszonyok az Apát-kúti-patakon
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Borjúfő sziklaorma
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Sós-tó
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Szent László-völgy kapuja
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A hegyhátról tisztások engednek kilátást
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Patak mentén, völgy mélyén
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Szarvas-szérű tisztásánál hagyjuk el a hegyhátat
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Szurdok születik
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A közeli Csóványos a visegrádi Tabán rétjéről
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Pilisszentlászló közelében
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Dunakanyar a Visegrád fölötti ösvényről
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Ördögmalom-vízesés „fölülnézetből"
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Pisztrángos tó a völgy alsó szakaszán
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Pihenőhely a Szent László-völgy alján
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Kéktúra ösvénye a Barát-halom oldalában
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Dunakanyar a Borjúfőről
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Szent László-völgy vadregényes szakasza
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A visegrádi vár alatt
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kárpáti hangulat a Visegrádi-hegység mélyén
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Kaán Károly-forrás kifolyója
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Harántoló ösvény az Urak asztala lejtőjén
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Dunakanyar és uralgó pontja, a Prédikálószék (Moli-pihenő)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Úttal felsebzett szurdok az Apát-kúti-völgyben
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Gázlókeresztezésből nincs hiány
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Telgárthy-rét a füvészkert fenyvesével
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Ismét természetes viszonyok az Ördögmalom fölött
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Természetszerű bükkös a Borjúfő mögötti gerincen
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Érkezés a Palócki-rétre
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Sziklát szabdal a patak az Ördögmalom-vízesésnél
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Erdőanyai-szurdok a füvészkertben
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Érkezés a Vízverés nyergébe
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Gyakorta méretes sziklák tanúskodnak a zord vulkáni múltról
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A leeresztett alsó tó
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
m 700 600 500 400 300 200 100 20 15 10 5 km Zsitvay-kilátó Bertényi Miklós Füvészkert Borjúfő Ördögmalom-vízesés
Buja erdőben előbukkanó, sötét andezitóriások, zárt rengetegekre nyíló kilátások és a völgyében sziklabordákat kerülgető, kőgörgeteges patak színesítik a Visegrádi-hegység egyik legtartalmasabb túraútvonalát. Budapesttől karnyújtásnyira az Északi-középhegység enyhe kárpáti atmoszférája teljesedik ki a Szent László-völgy környezetében, az egykori főúri vadászatok által is favorizált erdőségben.
open
moderate
Distance 22.6 km
7:00 h
562 m
562 m

Európa leghosszabb vulkáni lánca nagyjából 16 millió évvel ezelőtt kezdett tüzes tombolásba, és mindössze néhány tízezer éve végleg mély álomba szenderült. A Kárpátok páratlanul változatos hegyvilágában sajátos színfoltok az alaposan lepusztult tűzhányóroncsok, melyek komor sziklaalakzataikkal, zegzugos völgyrendszereikkel jórészt zárt erdővidékekként kínálnak pazar túraterepeket a Kárpát-medence szegélyén. Legidősebb képviselőik Budapest közelében, a lánc északnyugati végén sorakoznak, közülük való a Dunakanyart satuba szorító Visegrádi-hegység, valamint szomszédja, a Börzsöny is. Hajdanán 1500 métert meghaladó andezites (és dácitos) anyagú rétegvulkánok voltak, de a délceg óriásokból mára szelíd középhegységeket esztergált az erózió.

A Visegrádi-hegység kicsiny területű ugyan, ám részleteiben büszke és hatalmas kárpáti rokonainak jegyeit hordozza. Mivel a lepusztulás már hosszabb ideje faragja azoknál, eredeti szerkezete csak nyomokban fedezhető fel. Töredékekben, melyek így is meg-megidézik a kárpáti atmoszférát, és a hazai hegységek egyik legkiválóbb adottságú, kimagaslóan változatos túraterepévé avatják a Duna partján emelkedő hegyvidéket. Jellegzetesen zárt szerkezetét a vulkáni múlt és a Duna jelenléte együttesen határozzák meg: központi ívéről patakok rohannak a folyó felé, melyek mélyen befűrészelték magukat a kemény andezitbe. A kanyarjaik, meredek oldalfalaik miatt katlanszerűen zárt völgyek alján kőgörgetegeken bukdácsolnak a vízfolyások, amik rövid távon nagy szintkülönbségeket kell leküzdjenek. Ezért a zúgók és vízesések is gyakoriak rajtuk, egyes helyeken pedig valódi szurdokok fejlődtek.

A szűk völgyek és relatíve magas hátak mindegyike sajátos hangulatot, a Dunakanyar és a mozgalmas terep miatt egyedi látványokat kínál. A változatos mikroklíma-viszonyok miatt szokatlanul színes erdővidéket csak központi fennsíkján (Dobogókő) és egyik tágas medencéjében (Pilisszentlászló) lakta be az ember, máskülönben a peremekre szorult. Élve a sokoldalú terep nyújtotta lehetőségekkel, vérbeli hegyvidéki túránkon bércre hágunk és völgybe szállunk, a főváros közvetlen szomszédságában hazai hegyeink adottságainak legjavát fedezzük fel. Visegrádról a magasba kapaszkodunk, és dunakanyari panorámákat, mohos kőmezőket, valamint dús füvű kaszálóréteket felfűzve érjük el Pilisszentlászlót. A középkortól egészen a 20. század közepéig tartott főúri vadászatok nyomában, a turisták számára ugyanekkor tilalmas ösvényeken járunk, melyek a honi természetjárás küzdelmes korszakáról regélnek. Túránk második felében, a falut elhagyva gyökeresen megváltozik a táj: a Szent László-völgy természeti paradicsomát szeljük át. A gázlókkal tarkított, vadregényes patakvölgy alsó szakaszán is egymást érik a látnivalók és a sziklaformák, de az utolsó kilométerek már egy kiépített, népszerű kirándulóhelyen vezetnek keresztül, mielőtt Visegrádon lezárjuk vándorlásunkat.

A túra hosszú ugyan, de a legnehezebb kihívást jelentő kaptatókat már az elején legyűrjük, a felétől pedig a vízzel együtt „csorgunk" lefelé a Szent László-völgyben. A természeti látványosságok széles spektruma Budapest környékének egyik legérdekesebb túrájává teszi az útvonalat.

Author’s recommendation

  • Pilisszentlászlón, túránk nagyjából felénél étkezni és vásárolni is van lehetőség, de kocsmát is találunk.
  • A hosszú távra tekintettel akár kétnapossá is alakítható a program, ha Pilisszentlászlón eltöltünk egy éjszakát.
  • A visegrádi várból a Dunakanyar egyik lebilincselő panorámája nyílik, de meglátogatása már bizonyosan nem fér bele az egynapos túrába.
  • A Visegrád fölötti Nagy-Villámon áll a Zsitvay-kilátó, meglátogatása mindössze a nézelődéssel együtt mintegy félórás kitérő. Az épület nyitvatartásáról tájékozódjunk előre, és legyen kéznél a belépőre elegendő pénz is!
  • A bővizű Kaán Károly-forrás vize biztonsággal iható az Apát-kúti-völgyben.
  • Ajánlott meglátogatni a Bertényi Miklós Füvészkertet, ahol a látványos erdőtársulások és fafajok mellett a hegység egyik legszebb szurdoka is megtekinthető.
  • Különleges hegyi élmény a túra végén a pisztrángfogás, majd a zsákmány elfogyasztása, melyre az Apát-kúti-völgyben nyílik lehetőség. A részletekről érdemes előre tájékozódni.
Profile picture of Áron Dömsödi
Author
Áron Dömsödi
Updated: April 21, 2021
Difficulty
moderate
Technique
Stamina
Experience
Landscape
Highest point
Szent László-hegy oldala, 551 m
Lowest point
Visegrád, 105 m
Best time of year
Jan
Feb
Mar
Apr
May
Jun
Jul
Aug
Sep
Oct
Nov
Dec

Rest Stop

MOL kút (Visegrád, 11.sz.fkl. út)

Tips and hints

Start

Visegrád, nagymarosi rév buszmegálló (104 m)
Coordinates:
DD
47.786213, 18.967485
DMS
47°47'10.4"N 18°58'02.9"E
UTM
34T 347761 5294539
w3w 
///explorers.sightsee.pathways

Destination

Visegrád, nagymarosi rév buszmegálló

Turn-by-turn directions

Itiner

  • Visegrádról a K jelzést követjük egészen a Borjúfő elágazásáig.
  • Kitérőt teszünk a Borjúfő kilátóhelyére a K▲ jelzésen, majd ennek másik ágán térünk vissza a K jelzésre.
  • A K jelzésen gyaloglunk be Pilisszentlászlóra.
  • A faluban jobbra fordulunk a P jelzésre, ami visszavezet a Szent László-völgyön át Visegrádra.

A túráról részletesen

Zátony a hegytetőn

Túránk a révvel szemben, a városba tartó utcán indul, vezetőnk pedig a Dunán átkelő Országos Kéktúra K jelzése. „Magas vár", azaz fellegvár: ezt jelenti Visegrád, a névadó erősség pedig büszkén trónol a látványosan meredek, kopár lejtők fölött. Az egykori királyi székhely központi utcáját kisvártatva balra elhagyjuk, és méterekkel előrébb, máris a kaptatót taposva ösvényre jutunk. Nem kell nagyon megdolgozni az első kilátásért: szinte azonnal az ország egyik legkisebb városa fölött állunk, és megmutatkozik túránk első felének meghatározó látványa, a hegyek szorításában kanyarodó Duna is. Alig valamivel följebb a meredek lejtő meglepő építészeti megoldást szül: komor kőzet és fehér épület simul össze a parányi területen. A kéményszerű breccsatornyokat az egykori vulkáni szerkezet összesült törmeléke építi fel. A nagyobb tömböket összefogó finomszemű anyag mindenhol megjelenik a lejtőn, és kipergett szemcséi teszik némileg csúszóssá a turistaösvényt is. A ránézésre ferde alapzatú kápolna és a hozzá vezető kálvária a 18. században épült, amikor a törökvész után német telepesek lakták be a területet. (A helyszínről akkor kiváló panoráma nyílt a Dunára.) A napsütötte tölgyes ösvényéről néha jobb felé kiléphetünk a keskeny bércorra, amiről itt-ott rálátunk a hegység központi részének tömött erdőire. A nem csillapodó kaptatót néhol hatalmas sziklagörgetegek szegélyezik - az őket felépítő, kisebb-nagyobb tömbök hű tanújelei a régen elszenderült tűzhányó tombolásának, robbanásos törmelékszórásának. A meredek lejtőt fedő sekély talajon csenevész sziklaerdők ligetes foltjai nyitnak néha panorámát az egyre lejjebb látható folyókanyarulatra. Éppen egyre kövesebbé válik a csapás, amikor hirtelen parkoló váltja fel a pagonyt: a visegrádi vár kapuja alá jutottunk. A szemben lévő fogadóépület mellett, lépcsőn térünk vissza a fák közé, és immár magasabb hegyeket idéző, olykor bükkök, máskor fenyők színesítette sűrűn vág át a széles sétány.

Egy éles balt jobbkanyar követ, majd átkelünk az autóúton. Balra kitérő tehető a Nagy-Villámon álló Zsitvay-kilátóhoz, amiről kiváló panoráma nyílik a dunakanyari tájra, benne a Börzsöny roppant tömegével. Utunk azonban egyenest, a Fekete-hegyi-réteken (avagy Tabánon) vág át. A terebélyes kaszálót belengi a hegyvidéki hangulat, a háttérben a börzsönyi Csóványos és szomszédsága strázsál. Egy pihenőhely mellett belépünk az erdőbe - jobb felé, néhány méternyire kipillanthatunk a Dunakanyarra is. Fekete név ide vagy oda, a hegytetőt nagyon is világos kőzet borítja: lajtamészkő. Amikor a német telepesek a Fekete-hegy napos lejtőin szőlőültetésbe kezdtek, a földből kiálló fehér köveket halmokba hordták (gátat emelve ezzel a talaj lemosódásának). A hófehér lajtamészkő lényegében egy korallzátony maradványa a fiatal tűzhányót övező sekélytengerből, és a mainál jóval melegebb, szubtrópusi éghajlaton keletkezett kb. 16 millió éve.

A királyok útján

Ezidáig kiépített kirándulóhelyen jártunk, de az előttünk álló útszakasz már az Északi-középhegység atmoszférájával, zárt rengeteggel vár. Széles kocsiúton túrázunk, a Visegrádi-hegység keleti gerincvonulatának csapását követjük. A vulkanizmus elcsendesülése után a mai Dunakanyar vidékén alacsony dombság hullámzott csupán, melynek kőzettömegét a szerkezeti mozgások sakktáblaszerűen összetörték, és a térképeken szépen kirajzolódó vetővonalak mentén magasabbra emelték. A Fekete-hegy mészkőfennsíkja is így került tetőhelyzetbe, akárcsak a következő kilométereken követett hegysor. Egy kereszteződés után harántolunk tovább a lejtőn, míg a Király út a gerincre hág: a hagyomány szerint ez az útvonal kötötte össze a visegrádi várat Budával, pontosabban a nyéki vadászkastéllyal, így aztán királyok és kíséreteik is megfordultak rajta. A Sós-hegy oldalából végül a Sóstói-rét kaszálójára kanyarodunk. A hegység különösen gazdag élőhelyei, egyben sajátos hangulatú tájképi elemei a kis kaszálórétek, melyek hajdanán a falusi állatállomány téli ellátását szolgálták, ma pedig természetvédelmi céllal akadályozzák meg beerdősülésüket. A tömör vulkáni kőzet lapályain apró teknőkben gyűlik fel a csapadékvíz, és vizenyőssé válik a talaj - e tisztások megjelenésükben zempléni „testvéreikkel" rokoníthatók. Jobbra, a fák közt apró, békalencsés tavacskát, száraz időszakban mindössze dagonyát lelhetünk. A kis állóvizek némelyike mesterséges eredetű; ezeket a hegyi legeltetés itatóinak szánták. A Sós-tó valószínűleg természetes képződmény: korábbi feljegyzések szerint több, időszakos és zsombékos vízfelület tagolta a rétet.

Tilamas erdők

A következő fél kilométeren mintha alagútban haladnánk, sokkal sötétebb az erdő. Keresztezzük a Visegrádi-kapu nyeregpontját, a keleti gerincvonulat egyik átjáróhelyét, majd misztikus bükkös borul fölénk. A matuzsálemek vaskos gyökerei elefántlábakként kapaszkodnak a holtfás talajba, és ahogy egy északi lejtőn kezdünk kaptatni, egyikük törzsén jobbra invitál a K▲ jelzés - ami néhány méter csupán: csakhamar merészen előreugró, barnás sziklaoromra, a Borjúfőre toppanunk, háta lassú mozgásra ösztökél, mivel talpunk alól könnyen kipereg a kavics. Egy kőre Wass Albert-idézetet faragtak, de a természet alkotása sokkal figyelemreméltóbb: a Visegrádi-hegység fokozatosan magasodó erdővidéke alatt a Duna kanyarodik, ráérős hömpölygését a Szent Mihály-hegy vigyázza. A szomszédos gerinc mögött a Börzsöny csúcsai tűnnek fel. Bár alig távolodtunk el Visegrádtól, a hátak és völgyek tengere zártnak tűnő, kiterjedt hegyvidéket rajzol a Borjúfő köré.

Az elénk táruló látvány nem volt mindig elérhető az egyszeri turista számára: az 1920-as években egyre szélesebb társadalmi bázison éledező természetjárás és az elzárt uradalmi erdők ügye rendre hangosabbá vált a korabeli sajtóban. 1927-ben különös esetről „emlékezett meg" egy napilap, miszerint egy nagyobb csoport Visegrádról startolva a Borjúfőt vette célba, de egy erdész feltartóztatta őket a háza előtt: engedély hiányában visszafordította volna a társaságot, ám végül kérésükre, illetve az épületben tanyázó vadászok beleegyezésével továbbengedte a kompániát. Aznap este, a túra végeztével hajóra várva újfent belebotlottak az erdészbe, aki elmesélte nekik, hogy a házban tartózkodó méltóságok azért bólintottak rá kérésükre, mert olyan csendben túráztak, hogy csak az ablakon keresztül figyeltek fel rájuk. Mivel pedig hangjukat nem hallották, gyaníthatóan a vadakat sem zavarták. A Magyar Hírlap rövidke hírének külön pikantériát kölcsönöz, egyben új értelmezési keretet ad, hogy a cikk szerint az erdészházban „Zsitvay őméltóságáék" ücsörögtek - Zsitvay Tibor a Magyar Turista Szövetség elnökéből lett képviselő, majd miniszter, később újra a Szövetség vezetője, azaz a korabeli turistaság prominens alakja, aki a '30-as években felhúzott nagy-villámi kilátó építését kezdeményezte (ezért nevezték el róla). A rövid kis tanmese kicsengése tükrözi a korszellemet is: a turista csak csöndben, feltűnés nélkül járhatta az erdőt a birtokosok kegyéből. Amint a cikk záró sorai is rámutatnak, a szabad átjárás megengedéséért folytatott, a kor társadalmi viszonyainál fogva meglehetősen óvatos küzdelem sikerét a turisták szabálykövető magatartásához kötötték. Bár az erdőbirtokosok elterjedt kisajátító gyakorlatát még sokáig nem merték harsányan kritizálni, a törekvés lassan eredményekkel szolgált: a mai K jelzés Pap-rétre tartó elődje az 1930-as években létesült, ám az általunk is érintett kilátóhelyeket elkerülte; a Duna felől a gerincig nyújtózó koronauradalmi birtok szélén, illetve a keleti lejtőkön alább, a part menti települések úrbéres telkein át vezetett.

A visegrádi erdő bölényei

Szerencsénkre manapság annyit üldögélhetünk a Borjúfőn, amennyi jól esik, de túránkból még tetemes táv van hátra: a K▲ jelzés jobb ága terel vissza a K jelzésű ösvényre, ami már évtizedek óta pazar vonalvezetéssel követi a hegyhátat. Vadregényes, természetesen kaotikus erdőségben kaptatunk, majd szétterül a hegytető. Átkelünk egy apró kőtengeren, azaz egy megkövült lávaár jégkorszakban felaprózódott maradványán, aminek darabjait moha palástolja; közben fokozatosan világosodik a rengeteg. Füves aljú tölgyesből nyílt gyepfoltra jut a csapás. Ezzel utunk talán legszebb kilátóhelyéhez, a Barát-halmon helyet foglaló Moli-pihenőhöz érkeztünk (Molnár Lajos turistáról nevezték el). A kis kőpadról és környékéről lélegzetelállító a panoráma: jóval lejjebb a Prédikálószék lábát nyaldossa a Duna, egyben patkót rajzol a Szent Mihály-hegy köré, bal felé pedig a Visegrádi-hegység zegzugos erdővidéke emelkedik. A helyszín kivételessége abban áll, hogy távlati nézőpont helyett belülről, mégis jókora szeletet csodálhatunk a folyót övező tájból. Az alaposan lepusztult tűzhányószerkezet gyomrába pillanthatunk be, melynek központjában egy kaldera (beroskadt vulkáni felépítmény) roncsát is azonosították.

A Barát-halom alatti tágas völgyfő a Bölényes nevet viseli, s izgalmas események tanúja. Utoljára állítólag Mátyás király vadászott e hatalmas tulkokra a visegrádi erdőkben, a későbbi tudósításokban már vélhetően csak egy fogságból szökött példány bukkant fel. Aztán Horthy Miklós közreműködésével 1923-ban 5 bölényt telepítettek ki ide a budapesti állatkertből. Az ekkorra már csaknem kipusztult vadállatot nemzetközi összefogással próbálták szaporítani - ezt a célt szolgálta a költöztetés is, mely után az állatok természetesebb körülményeket élvezhettek. Bár állítólag volt példa borjú születésére, utólag nehéz megítélni a kísérlet sikerét, a bölényeskert pedig 1930-ban megszűnt. A korabeli források ünneplik a megvalósítást, és rangos delegációk népes látogatásairól beszámolva valóságos paradicsomként festik le a bölények otthonát. Az évtizedekkel későbbi beszámolók - persze sejthetően nem függetlenül a politikai kurzusváltástól - már vízhiányos, elhanyagolt telepként mutatják be a helyszínt, és kudarcként a szaporítási programot. Annyi bizonyos, hogy a környező terület akkoriban a mezei turisták elől jórészt elzárt, Horthy által látogatott vadászbirtok volt.

A hegyek mélyén

A K jelzés ösvényen követi a hátat és szél tépázta rengetegben kanyarog. Dózerutat hagyunk el keskeny harántösvényen, átkelünk a Hajlékos-bérc orrán, ahol egy ritkás bükkös foltjáról ismét megcsodálhatjuk a Bölényes pagonyát. A „rendezetlennek ható" erdőkép valójában közelíti a természetes viszonyokat: a leszakadt ágak, a kidőlt törzsek a talajon hevernek, így a lombkorona lékein áthatoló napfény lent sűrű fiatalost nevel. Kisvártatva hatalmas rét kínál új fajta idillt: a Vízverés nyergének tágas, füves tisztása. Szélén, a fák alatt pihenőhelyet lelünk, egy emlékkőn pedig Madas László, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság alapító igazgatójának nevét olvashatjuk. A gyönyörű tisztás hagyásfái mellett vezet a K jelzés - ezzel nekivágunk az Urak asztala oldalának. Az érdekesen csengő név eredete nem tisztázott, de mivel a környék uralgó pontja, a Prédikálószékhez hasonlóan tükrözhet a magasságához kapcsolódó vallási eredetet (eszerint „az Úr asztalából" változott meg). Más elképzelések szerint a visegrádi királyi vadászatok egyik pihenőhelye, vagy épp a környező települések birtokhatára lehetett (ahol a birtokosok szemlék során találkoztak). Vadregényes harántösvényünk idős erdőben tekereg, egy-egy fadőlés helyén visszatekintve felbukkan a Naszály tömbje, illetve a Visegrádi-hegység keleti szegélyvonulata. A sűrű, érintetlen erdőség magyarázata a hegytetőre telepített (rég megszűnt) légvédelmi bázis, aminek elrejtésére kapóra jött a kezeletlen, áthatolhatatlanná fejlődött rengeteg. Elegyes bükkösből érkezünk az elágazásba, ahol jelzésünk jobbra fordít.

Néhány méter, és láthatjuk, hogy a Palóczki-rét hosszúkás kaszálója már összeér a Pap-réttel. Ahol pedig a kerítések mögött erdészház áll, a tisztáson apró tavat fedezhetünk fel: egykor legeltetés zajlott a településektől távoli hegyháton, az állatok itatásához pedig gödröt ástak, hogy állóvízre tegyenek szert. Az erdészház helyén vadászkunyhó működött, amit Horthy is látogatott: az aszfaltutat az ő kívánalmára építették ki az 1930-as években szentendrei kastélya és visegrádi vadászterülete között.

A pihenőhelynek hátat fordítva maradunk a betonon, majd jobbra elhagyjuk azt, hogy a Szent László-hegy oldalában rövidítve, előrébb visszatérjünk rá. Kellemes erdei sétával lépünk ki a Szarvas-szérű tisztására: neve laposra döngölt földet jelöl (ami a terep láttán rögtön érthető), és (a Pap-réthez hasonlóan) szintén a rég felszívódott, környéki legeltetés, illetve kaszálás hírmondója. Innen jobbra, lefelé lendülünk: komor gyertyános-bükkös szálerdejében, lejjebb tölgyesben vezet az ösvény. A kutyák csaholása már jelzi Pilisszentlászló közelségét, de a falut éppen csak érintjük, hiszen a P jelzés jobbra fordít az utcán, és kivezet a házak közül. Pilisszentlászló története is szorosan összefonódik a dús erdőségek főúri vadászataival: a középkorban a Budát és Visegrádot összekötő királyi utat szegélyezte a kékesi vadászlak, aminek helyén ma a templomot találjuk. Aztán a 13. századtól az erre nyargaló előkelőségek ugyanott már a pálosok monostorának vendégszeretetét élvezhették. Fekvéséből és nemesi ismertségéből fakadóan a falu politikai jelentőséggel is bírt, majd a török időkben elpusztult, eztán pedig a pálos szerzetesek szlovák telepesekkel népesítették be újra, immár Szentlászlónak keresztelve. (A Visegrádra tartó patak közeli forrása vélhetően a rendház miatt kapta az Apát-kút nevet, ami a völgy alsó szakaszára is rátapadt.) Néhány perc baktatást követően kilépünk a házak közül, és a beerdősült legelők helyén, fiatal erdőkben gyalogolunk. Mellőzünk egy hosszú kerítést, majd éles kanyarral a patak partjára ereszkedünk: itt indul a Szent László-völgy páratlan ösvénye.

Az itt felejtett völgy

A hűs, páradús völgyet (kezdetben az Öreg-Pap-hegy „személyében") a kalderaív külső oldala, illetve az Urak asztalának tömbje préseli össze; lábuknál igen mélyre fűrészelte magát a bő vizű patak. A vízfolyás a domborzathoz igazodva számos érdekes jelenséget produkál: az első kis fahídtól balra például széles kanyarokkal kerülgeti saját hordalékát, ami lassú szakaszain ülepedik ki belőle. Jobbra már kőgörgeteges, célirányosabb arcát mutatja, ahogy egyenes irányt tart. A palló túlfelén magasabbra hág a szűk ösvény, és félhomályos, vegyes korú gyertyános-bükkösben hatol előre. A hangosan csörgő patak szinte visszhangzik, ami a szűk völgy fölött összeboruló lombtető sötétjével párosulva misztikus atmoszférát varázsol. Egy foltban kitermelt szálak tönkjei merednek a talajból, körülöttük mohos kőtenger borítja a lejtőt - itt kicsit több fény jut az erdőaljra.

Ösvényünk elkeskenyedik, lent pihenőhely tűnik fel, amit szalagként fog körbe a patakvíz. A túloldalon hatalmas tarvágás terpeszkedik, de ahogy a sűrű aljnövényzeten átvágva a patak mellé ereszkedünk; így is látványos, egyben kalandos szakasszal szembesülünk. Hazai hegyeinkben igen ritka az olyan völgy, aminek talpát nem kíséri kocsiút, itt azonban pontosan ez a helyzet: mindössze egy keskeny csapás szegődik a víz mellé, amit többször is gázlón keresztezünk. Áradások idején megeshet, hogy vissza kell fordulnunk, ahogy az sem példa nélküli, hogy a szeszélyes víz átrendezi medrét és a turistaút addig használt nyomvonalát. A betegség miatt letermelt erdőrészletet leszámítva itt pontosan azt láthatjuk, milyenek lennének hegységeink mély zugai fakihordó utak nélkül - mintha az ember előtti időkből felejtették volna itt a völgyet. A hangulatos etap végén kőről kőre ugrálva kelhetünk át a túlpartra, a szoros pedig egyre jobban összezárul: az Északi-középhegység vulkáni terepeinek enyhe kárpáti jellege teljesedik ki ezeken a kilométereken. A partfalon több ponton megfigyelhetők a megáradva tomboló patak pusztításának nyomai, de a hatalmas, szürke andezitgörgetegek is a víz erejéről árulkodnak. Gázló gázlót követ, szélesebb teraszok után pedig újabb szűkület következik, ahol éppen csak elfér az ösvény a sziklás oldalak présében. A lejtős, csúszós szakaszt szüntelen ostromolja a vízfolyás, melynek medrét itt szinte befedi a bőséges hordalék.

Nyugalmasabb etap végén a völgy középső szakaszába lépünk: jóllehet ez a legkomorabb, mégis a leglátványosabb egyben. A korábbiakkal ellentétben itt a kemény lávakőzet-kordon miatt a pataknak esélye sincs szétterülni, ezért bármekkora vízmennyiséget is kell magával cipelnie, mindössze keskeny folyosója áll rendelkezésére. A víz szűk pásztába koncentrálódott, megnövekedett ereje egy szurdok születését tárja elénk: néhány méteren már falakat fűrészelt ki, amikről futónövények indái csüngnek alá, a támasztékukat vesztett kőtömbök pedig a mederben nyugszanak. Ahogy haladunk előre, sötét és tekintélyes méretű andezitbércek strázsálnak az ösvény körül, a lejtők meredeksége fokozódik, talpukat csak a patak választja szét. Sziklakiszögellést hagyunk el, mögötte fakad az Alpár-forrás - ösvényünk közben feltűnően széles, lapos úttá fejlődött. Az 1920-as években Visegrádról kiindulva kisvasúti sínpár épült a völgyben, mely az eredeti tervek szerint Pilisszentlászlóig ért volna, hogy fát és embereket szállítson a nehezen megközelíthető falu felől. De a hegyek másképp rendelkeztek: e helyen a meredek, forrásoktól vizes lejtő megcsúszott, és elsodorta a földművet. Még szerencse, máskülönben a festői, kiépítetlen völgyszoros nem létezne mai formájában. (Kicsivel lejjebb egy rakodó nyomai ma is felfedezhetők.) 

A megnyitott tündérkert

Aztán kinyílik a katlan, vad vágtája végeztével a szétnyíló patak megfáradva elteregeti kőterhét, ami szanaszét hever a völgy alján. Már az Apát-kúti-völgyet rójuk, ahol a pazar természeti adottságokat gazdagon kiépített kirándulóhely kamatoztatja. Széles placcnál támfal aljában fakad a bő- és iható vizű Kaán Károly-forrás, mellette pihenőhely könnyíti a felfrissülést. Bár csak saját felelősségre fogyasztható, de finom, hűs vizénél nem ritka látvány az üres palackokkal érkező, majd hosszas töltekezés után komoly forrásvíz-szállítmánnyal távozó autós. A következő kilométereken a P jelzés az aszfaltot követi, mely sok helyen a hajdani vágányok helyén vezet, és nem mellesleg megpecsételte a kisvasút sorsát: a műutat az 1930-as években fektették Horthy Miklós kedvéért szeretett Visegrád környéki vadászterülete és a pap-réti vadászlak között (később pedig tovább a már emlegetett szentendrei kastélyáig). Bár a '20-as évek sajtója még a bölénykert közelébe vonatokkal érkező, előkelő vendégekről tudósít, a völgyet járhatóvá tevő hidak szűk keresztmetszete (továbbá a cserkelést zavaró forgalom) nemkívánatossá tette a vágányokat, amelyeket 1930-ban fel is számoltak. Az erdészeti utak pedig nagyobb szállítási kapacitásokat tettek lehetővé: ezekkel az építkezésekkel indult meg a Visegrádi-hegység erdőségének feltárása is, egyben a mai aszfaltúthálózat lefektetése.

Valamivel előrébb, a kanyarban a felhagyott Ördög-bánya harap ki hatalmas darabot a hegylábból - kövével megrakva csattogtak a szerelvények a dunai hajóállomásig, ahol uszályokra rakodták a Budapestnek szánt építőanyagot. Lustán kanyarog a turistaút, a táj szépsége mit sem csillapodik, egy-egy ponton még felbukkan a patak vad, természetes arca is. Elhaladunk egy csinos vadászház mellett (elődje volt az István-vadászház, ahonnan a vas-, majd az aszfaltút építését irányították), udvarában pisztrángtenyészetnek ad otthont a felduzzasztott vizű, medencéken átáramló patak. Szétnyílik az erdő, ebből tudjuk meg, hogy a terebélyes Telgárthy-rét tisztására érkeztünk. A kellemes tisztást fenyők szegélyezik, jó időben gyakorta lepik el piknikezők - oldalában fakad a Telgárthy Jenő visegrádi erdőgondnokról elnevezett forrás. Ma már nehéz elképzelni, de az Apát-kúti-völgy és a visegrádi rengeteg történetén végigvonul a főúri vadászatok jelensége - ebből adódóan egészen a 20. század közepéig a turistaforgalom elől többnyire elzárt terület volt. A környező terep tagolt domborzata és pompás erdői miatt bővelkedett a vadban, két fontos városhoz (Visegrádhoz és Budapesthez) is közel feküdt, összeköttetéseiről pedig a Duna gondoskodott. A korai turistairodalom olykor tündérkertként jellemezte a valóban kimagasló adottságú völgyet, amivel rendszerint a kiváltságosok kénye-kedve okán kitiltott, mozgásukban túlzottan korlátozott bakancsosok sanyarú helyzetére igyekezett felhívni a figyelmet. Nagyot fordult a világ: napjainkban talán ez a Dunakanyar legjobban kiépített kirándulóhelye, mely változatosságával, látnivalóinak hosszú sorával hétvégente családok sokaságát csábítja a hegyek közé.

Az ördög malma

Újra a fák alatt baktatunk. Jobbra vendéglő és a Bertényi Miklós Füvészkert kapuja hívogat (bent a hegység egyik rövidke szurdoka, illetve számos fafaj tekinthető meg - külön figyelmet érdemel az árnyas, félhomályos fenyves). Az autóút alsó kilométerein már komolyabb forgalomra készülhetünk, de a völgy még mindig tartogat meglepetéseket: mély sziklabevágáson tör át az út, mellette a patak látványosan befűrészelte magát a kőzetbe. A szüntelen rohanó víz kis vályúja több ágra szakad, apró zúgói körül simára csiszolt padok lapulnak, oldalukat dús mohaszőnyeg takarja. A műúttal tönkretett szurdok így is nagyszerű ékessége a völgynek. Keskeny kapuja volt az egyik oka, hogy a vágány és a kocsiút nem férhetett meg békében. Mielőtt rálépnénk a vízfolyást keresztező hídra, a P jelzés balra invitál: túránkon utoljára szegődünk közvetlenül a patak mellé. A buja növényzetű ösvényt mintha csak a völgy felső szakaszáról mintázták volna, a meredek lejtő aljában tekeredve teljes mértékben feledteti a közeli aszfaltpásztát. A kanyar végén pedig újra csiszolt sziklatáblákon vágja keresztül magát a patak, és szinte csúszdán érkezik méretes tavacskájába. A katlanszerű, köves zug alján szüntelen örvénylésével tágas üstöt mélyített a víz, egyben kisebb üreget vésett a szomszédos falba. Az Ördögmalom-vízesés szüntelen forgó tavának búcsút intve már csak a levezetés van hátra: ahogy ellaposodik a völgy, halastavat mellőzünk, majd az erdei iskola előtt utcára lépünk. Az erdőaljon valaha malmokat hajtott a patak (innen a Malom-kerti-völgy elnevezés), előrébb, a túloldalon pedig a kisvasút emléktáblája lelhető fel. Itt működött ugyanis a Kincses Kolozsvár nevű rendezőpályaudvar, ahol a mozdonyokat is „elszállásolták" az üzem röpke életében. Az utolsó, közel 2 kilométert már az utcán tesszük meg, mígnem visszaérkezünk kiindulópontunkra, a Duna partjára.

 

Note


all notes on protected areas

Public transport

Public-transport-friendly

  • Busszal a Visegrád, nagymarosi rév megállónál kell leszállni
  • Nagymaros-Visegrád vasútállomásra vonatok közlekednek, onnan pár perc séta a visegrádi rév, amivel átjuthatunk a Dunán.

Getting there

  • A túra kezdő- és végpontja buszmegállóban van.
  • A kompról leszállva az aluljárón átkelve jutunk a túraútvonalra.

Parking

  • A 11-es (fő)út mellett, a kompátkelő közelében, az azzal szemközti oldalon találunk parkolóplaccot.

Coordinates

DD
47.786213, 18.967485
DMS
47°47'10.4"N 18°58'02.9"E
UTM
34T 347761 5294539
w3w 
///explorers.sightsee.pathways
Arrival by train, car, foot or bike

Book recommendation by the author

  • Pilis, Visegrádi-hegység turistakalauz

Author’s map recommendations

Book recommendations for this region:

show more

Equipment

Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz Természetjáró app.

Questions and answers

Ask the first question

Would you like to the ask the author a question?


Rating

4.8
(4)
Tamás Mallár
July 05, 2021 · Community
Összességében egy jó útvonal. Gyakorlott túrázók számára, nagyobb megállók nélkül 5, 5 és fél óra alatt teljesíthető.
show more
When did you do this route? July 03, 2021
Photo: Tamás Mallár, Community
Photo: Tamás Mallár, Community
Photo: Tamás Mallár, Community
Photo: Tamás Mallár, Community
Photo: Tamás Mallár, Community
eszter katona
January 24, 2021 · Community
nagyon szép túra, és tényleg nem megerőltető! mi januárban voltunk, nagy sár volt, de így is teljesítettük a túrát 6 óra alatt — mondjuk a hideg miatt nem sokat álltunk meg pihenni. 😅 az utolsó néhány km aszfalt úton vezet, az kicsit kiábrándító, de a túra előtte lévő része kárpótol!
show more
2021. January 24., Sunday 19:07
Photo: eszter katona, Community
2021. January 24., Sunday 19:07
Photo: eszter katona, Community
2021. January 24., Sunday 19:08
Photo: eszter katona, Community
2021. January 24., Sunday 19:08
Photo: eszter katona, Community
2021. January 24., Sunday 19:08
Photo: eszter katona, Community
2021. January 24., Sunday 19:08
Photo: eszter katona, Community
Gábor Lőrincz
November 20, 2020 · Community
Kiváló túra, a Spartacus- ösvény egyedülálló!
show more
When did you do this route? November 14, 2020
Show all reviews

Photos from others

+ 12

Status
open
Reviews
Difficulty
moderate
Distance
22.6 km
Duration
7:00 h
Ascent
562 m
Descent
562 m
Public-transport-friendly Loop Multi-stage route Scenic Refreshment stops available Cultural/historical value Geological highlights Botanical highlights Faunistic highlights Insider tip Dog-friendly Healthy climate

Statistics

  • Contents
  • Show images Hide images
Features
2D 3D
Maps and trails
Duration : h
Distance  km
Ascent  m
Descent  m
Highest point  m
Lowest point  m
Push the arrows to change the view
Logo emmi Logo agrar Logo bethlen Logo mol Logo otp