Szentgál tiszafásában
Célunk a Bánd határában folyó Séd patak és a felé magasodó meredek dolomitkúpok északi oldala, ami hazánk legnagyobb őshonos tiszafaállományát rejti. E rendkívül szívós, de hűvös, párás klímát igénylő növény Magyarország egyik jégkorszaki maradványfaja. Mára kizárólag a nedves, hűvös klímával rendelkező, sziklás, északi oldalakban maradt fenn: a Bükk hegység északi völgyeiben és a Séd patak völgye felett ismertek őshonos hazai előfordulásai.
A közönséges tiszafa rendkívül lassan növekedik, de matuzsálemi kort is megérhet. Több száz éves példányait ismerjük a tiszafának, ami ideális esetben méteres törzsátmérővel is rendelkezhet, de magassága ritkán éri el a fő erdőalkotó fafajok magasságát. Ennek következtében általában a cserjeszintet uralja, ahogy itt, Szentgál és Bánd határában is az öreg bükkök alatti második (alsó) lombkoronaszintet, illetve részben a cserjeszintet képviseli. Ennek a "másodlagos szerepnek" tudható be lassú növekedése is, mellyel rendkívül szívós, tömött rostszerkezetű faanyagot fejlesztenek. Megbecsült alapanyaga volt a bútorgyártásnak, sőt a legjobb íjakat is tiszafából készítették.
Királyi vadászterület volt a középkorban a Déli-Bakony lankás tölgyesekkel fedett tömbje. Szentgál címerében mind a tiszafa, mind a szerszámíj szerepel, hiszen az íjászat és íjkészítés meghatározó mestersége volt a falunak. Talán ezért is maradt fenn a védett tiszafás a falu határában, amire a 20. század elején még tiszafaőr vigyázott; később kerítéssel körbevett természetvédelmi terület lett, az elsők között hazánkban.
A tiszafásban végzett kutatások sajnos lehangoló képet festenek az állomány jövőjéről. Amíg a 20. század derekán még százezres példányszám fölött becsülték a területen élő tiszafákat, addig a 21. századra alig pár tízezer példányra esett vissza az elöregedő állomány. Feltehetően az éghajlat változása, a szélsőségesen száraz és meleg periódusok kitolódása okozza a fiatal egyedek kipusztulását. Az élőhely zsugorodása is közrejátszik ennek az értékes fafajtának a visszaszorulásában: még a mai napig történik erdőgazdálkodási tevékenység a védett területen belül is, ahol a mikroklímát fenntartó bükkök oltalmában próbálják az örökzöld bokrok túlélni a változó időket.
Author’s recommendation
- Ha kevésbé meredek úton akarunk feljutni a Miklós Pál-hegy tetejére, és jobban fel akarjuk fedezni a tiszafást, akkor a hegy lábánál a tanösvény jobbra térő szárán induljunk a Cinca-patak-völgyében, ami megkerüli a hegyet Szentgál irányába. A Szentgáli Kőlik felé komótosan kapaszkodik fel a P jelzés a hegyre, és csatlakozik a túra eredeti nyomvonalához.
- Ha van rá egy teljes napunk, érdemes az egész tiszafást felfedezni. Szentgálról indulva a P jelzés végigvezet a területen, és utána a Séd völgyében a veszprémi várhoz érkezik. Ez egy közel 20 kilométeres gyaloglás, ahol a teljes tiszafáson, két kilátón és a Séd hangulatos partján haladunk végig.
- A szomszédos település Herend, ahol a világhírű porcelángyár kiállítását tudjuk megnézni, amennyiben a vidék kulturális értékeire is kíváncsiak vagyunk.
- A kiindulópont mellett pár tíz méterre található egy hangulatos étterem, ahol az autót is hagyhatjuk, de mindenképp érdemes a túra végeztével beülni egy frissítőre, esetleg enni is valamit.
Track types
Safety information
- A tiszafa mérgező növény. Bár ez ritkán jut bárkinek eszébe, ne együk meg a gyümölcsét, mert komoly mérgezési tüneteket produkálhat.
Start
Destination
Turn-by-turn directions
Itiner:
- A P+ jelzésen megyünk ki a faluból a Séd-patak völgyén át a Miklós Pál-hegy lábáig.
- A tanösvény PT jelzésén kapaszkodunk fel a hegyoldalban a Szentgál felől érkező P jelzéséig, amin továbbsétálunk a pihenőig.
- A pihenőtől a P▲ jelzésen teszünk egy kitérőt a hegy tetejére a kilátóhoz.
- A pihenőtől a P és a P▲ jelzés közösen ereszkedik le a Séd völgyébe az egykori malom romjához.
- A Séd völgyében megyünk vissza Bándra a P+ jelzésen.
- Mielőtt visszaérnénk a faluközpontba, teszünk egy rövid kitérőt az Esseg-várhoz a PL jelzésen.
Leírás:
Bándról a Séd völgyében
Bánd széléről, a Várhegy alól indulunk a Kossuth utcán a P+ jelzésen. A község őse az Árpád-kori vár alatt, annak kiszolgálására települt. A legtöbb bakonyi falu sorsával osztozva a török hódoltság alatt elnéptelenedett a település, és csak a 18. század derekán népesült újra a környező falvak német telepeseivel. A fő bakonyi átjáróban elhelyezkedő települést a II. világháború is megtizedelte, bár a falun civil áldozat nélkül átvonult a front, mivel a lakosság a Miklós Pál-hegy sűrű erdeiben bujdosott. A megtorlás éveiben a jelentős német lakosság nagy részét azonban kitelepítették, helyükre felvidéki magyarokat költöztettek. A falu szülötte a demokratikus Magyarország második köztársasági elnöke, Mádl Ferenc.
A Kossuth utcán jutunk ki a házak közül a Várhegy lábát kerülve. A falutól különálló tanyákhoz vezető hídon keresztezzük a Séd patakot, és a patakparti füzes mentén megérkezünk a Miklós Pál-hegy tömbjéhez.
A szentgáli-tiszafásban
A hegy erdeit védőkerítés veszi körbe, melyen belül hazánk egyik legrégebbi természetvédelmi területe, az 1951-ben alapított Szentgáli-tiszafás Természetvédelmi Terület fekszik. A védettség már régóta fennállt, hiszen a 20. század elején tiszafaőr óvta ezt az erdőrészt - a Miklós Pál-hegyen és a környező dombokon található ugyanis Magyarország legnagyobb őshonos tiszafása. Bár a legszembetűnőbb az évszázados hamuszürke bükkök csarnoka, a cserjeszintet a nedves és hűvös klímát kedvelő, rendkívül szívós és hosszú életű közönséges tiszafa állományai alkotják.
A kerítésen átjutva kezdjük meg a kapaszkodást a meredek hegyoldalban a PT jelzésen. Rövid szakaszon, alig két kilométeren 200 méter szintemelkedést küzdünk le. Szerencsére a meredekséget enyhíti, hogy szerpentinezve halad a tanösvény, illetve a magyarázó tábláknál is megállhatunk informálódni és egyben pihenni. A hegy északi oldalának fényszegénységét a terebélyes bükkfák és a felfelé egyre sűrűbben megjelenő örökzöld tiszafák is fokozzák. Különös hangulatú ez az erdő, ahol az öreg, göcsörtös, néhol kiszáradt famatuzsálemek az elvarázsolt rengeteg hangulatát idézik.
Nagyjából a hegyoldal kétharmadánál, pont, ahol szelídülni kezd a meredekség, Szentgál felől megérkezik a hegyen oldalazó P jelzés, ami innentől minket is vezet. Egyértelműen megenyhül az emelkedő innen; a sűrű erdőt elhagyva érkezünk meg a kerítésen túli pihenőhöz. A területet kezelő erdészet hangulatos, árnyas réten padokat, asztalokat és esőbeálló faházikót emelt, ahol mi is tarthatunk egy rövid szünetet a kimerítő kapaszkodás után.
A Miklós Pál-hegy tetején
A pihenőtől egy rövid kitérőt teszünk a csúcsra, ugyanis a P▲jelzésen alig negyedóra alatt megjárható az út. Az enyhe emelkedést a ritkás bükkösben hamar letudjuk, és a hegytető tisztásán felállított, Dr. Majer Antalról elnevezett kilátóhoz érünk. A kilátóból remekül panorámát kapunk a Déli-Bakony környező tölgyeseire, a Szentgáli- és a Veszprémi-medencére, valamint északi irányban a Magas-Bakony erdős hátaira.
A pihenőhöz visszaérve folytatjuk utunkat kelet felé az együtt haladó P és P▲jelzésen, ami egyre meredekebben vezet le a hegyről. Egy irtás szélén újabb pihenőt érintünk, majd a tisztulat túloldalán beérünk a Tüses-völgy meredek bevágásába. Öreg, összefüggő tölgyesben ereszkedünk le a meredek oldalon. A környező erdőket Mátyás-király vadászterületének nevezik a régi térképek. A Séd-patak felé észak felé meredeken letörő dolomithátak hullámoznak enyhe lejtéssel, ideális területet teremtve az összefüggő tölgyesek kialakulásának. Ezekben az erdőkben nagy a vadgazdagság, amit a vadlesek is mutatnak.
A Séd-patak völgye
A meredek oldalban ismét az idős bükkök képe a meghatározó. A bevágás végén kiérünk a Miklós Pál-hegy és a Várhegy közötti tisztásra a Séd-patak kanyarjához. A jelzés itt visszafordul Bánd irányába. Felfelé követjük a patakvölgyet a meredek hegyoldal bükkösének árnyékában. Egy régi malomépület alig látható romjánál, a Séd felett átvezető hídnál csatlakozunk a P+ jelzéshez, amely visszavezet Bándra a vízfolyás mentén a patakvölgy legelői és a Miklós-Pál-hegy bükkösei között.
Pár száz méter után visszaérünk ahhoz a ponthoz, ahol kiérkeztünk a faluból a hegy lábához; most ugyanazon a szakaszon térünk vissza a faluba. Ám mielőtt a központot céloznánk meg, az Aranyos-patak hídja előtt jobb kézre felkanyarodik egy ösvény a felettünk lévő domb tetejére a PL jelzés kíséretében. Ezt a rövid kitérőt érdemes megtenni, mivel a remek kilátást adó hegy tetején találjuk a helyi erődítés romjait és a kálváriát.
Az Essegvár
A várat a tatárjárás után építették; az Atyus, majd az Igmánd család székelt benne. A királytól vámszedési jogot is szerzett, az itteni potyák kiindulópontja volt. Bár a vár két ostromáról is tudunk a 14. és 15. századból, ezek a környéket uraló családok viszálykodásaihoz kötődnek. Pusztulását a török időkre datálják. Bár ostromáról nem tudunk, feltehetően Veszprém 1552-es elestével semmisítették meg védői. Később az újratelepült falu használta fel a rom köveit a házak építőanyagaként. A hegytetőn kialakított kálvária napjainkban is látható a Várhegy falu felőli oldalán.
A csúcsról a PL jelzés vezet le a sánc keleti bevágásánál, és a romot megkerülve, délről ereszkedik le a kiemelkedésről, és érkezik vissza a Kossuth utcába, ahol a már bejárt szakasz végén megérkezünk a túra kiindulópontjához a P+ jeleken.
Note
Public transport
Public-transport-friendly
- Távolsági busszal a Bánd, kultúrház nevű megállóig érdemes utazni.
- Herend vasútállomásáról hosszabb sétával érhető el a túra kiindulópontja.
Getting there
- A buszmegállóból nyugati irányba induljunk a Petőfi utcán a kiindulópontig (200 m).
- Herend vasútállomásáról a P+ jeleket kell követnünk a túra kezdőpontjáig (2,5 km).
- Bándon a parkolóból 1,2 km-es sétával érjük el a várat, ahol a túrát kezdhetjük. A parkolótól táblák segítik a tájékozódást.
Parking
- Bándon a temetőnél kifejezetten a kirándulók számára alakítottak ki parkolót, célszerű itt letenni az autót.
Coordinates
Author’s map recommendations
Book recommendations for this region:
Statistics
- 3 Waypoints
- 3 Waypoints
Questions and answers
Would you like to the ask the author a question?
Rating
Photos from others