Szentgál tiszafásában

Itiner:

• A P+ jelzésen megyünk ki a faluból a Séd-patak völgyén át a Miklós Pál-hegy lábáig.
• A tanösvény PT jelzésén kapaszkodunk fel a hegyoldalban a Szentgál felől érkező P jelzéséig, amin továbbsétálunk a pihenőig.
• A pihenőtől a P▲ jelzésen teszünk egy kitérőt a hegy tetejére a kilátóhoz.
• A pihenőtől a P és a P▲ jelzés közösen ereszkedik le a Séd völgyébe az egykori malom romjához.
• A Séd völgyében megyünk vissza Bándra a P+ jelzésen.
• Mielőtt visszaérnénk a faluközpontba, teszünk egy rövid kitérőt az Esseg-várhoz a PL jelzésen.

Leírás:

Bándról a Séd völgyében

Bánd széléről, a Várhegy alól indulunk a Kossuth utcán a P+ jelzésen. A község őse az Árpád-kori vár alatt, annak kiszolgálására települt. A legtöbb bakonyi falu sorsával osztozva a török hódoltság alatt elnéptelenedett a település, és csak a 18. század derekán népesült újra a környező falvak német telepeseivel. A fő bakonyi átjáróban elhelyezkedő települést a II. világháború is megtizedelte, bár a falun civil áldozat nélkül átvonult a front, mivel a lakosság a Miklós Pál-hegy sűrű erdeiben bujdosott. A megtorlás éveiben a jelentős német lakosság nagy részét azonban kitelepítették, helyükre felvidéki magyarokat költöztettek. A falu szülötte a demokratikus Magyarország második köztársasági elnöke, Mádl Ferenc.

A Kossuth utcán jutunk ki a házak közül a Várhegy lábát kerülve. A falutól különálló tanyákhoz vezető hídon keresztezzük a Séd patakot, és a patakparti füzes mentén megérkezünk a Miklós Pál-hegy tömbjéhez.

A szentgáli-tiszafásban

A hegy erdeit védőkerítés veszi körbe, melyen belül hazánk egyik legrégebbi természetvédelmi területe, az 1951-ben alapított Szentgáli-tiszafás Természetvédelmi Terület fekszik. A védettség már régóta fennállt, hiszen a 20. század elején tiszafaőr óvta ezt az erdőrészt - a Miklós Pál-hegyen és a környező dombokon található ugyanis Magyarország legnagyobb őshonos tiszafása. Bár a legszembetűnőbb az évszázados hamuszürke bükkök csarnoka, a cserjeszintet a nedves és hűvös klímát kedvelő, rendkívül szívós és hosszú életű közönséges tiszafa állományai alkotják.

A kerítésen átjutva kezdjük meg a kapaszkodást a meredek hegyoldalban a PT jelzésen. Rövid szakaszon, alig két kilométeren 200 méter szintemelkedést küzdünk le. Szerencsére a meredekséget enyhíti, hogy szerpentinezve halad a tanösvény, illetve a magyarázó tábláknál is megállhatunk informálódni és egyben pihenni. A hegy északi oldalának fényszegénységét a terebélyes bükkfák és a felfelé egyre sűrűbben megjelenő örökzöld tiszafák is fokozzák. Különös hangulatú ez az erdő, ahol az öreg, göcsörtös, néhol kiszáradt famatuzsálemek az elvarázsolt rengeteg hangulatát idézik.

Nagyjából a hegyoldal kétharmadánál, pont, ahol szelídülni kezd a meredekség, Szentgál felől megérkezik a hegyen oldalazó P jelzés, ami innentől minket is vezet. Egyértelműen megenyhül az emelkedő innen; a sűrű erdőt elhagyva érkezünk meg a kerítésen túli pihenőhöz. A területet kezelő erdészet hangulatos, árnyas réten padokat, asztalokat és esőbeálló faházikót emelt, ahol mi is tarthatunk egy rövid szünetet a kimerítő kapaszkodás után.

A Miklós Pál-hegy tetején

A pihenőtől egy rövid kitérőt teszünk a csúcsra, ugyanis a P▲jelzésen alig negyedóra alatt megjárható az út. Az enyhe emelkedést a ritkás bükkösben hamar letudjuk, és a hegytető tisztásán felállított, Dr. Majer Antalról elnevezett kilátóhoz érünk. A kilátóból remekül panorámát kapunk a Déli-Bakony környező tölgyeseire, a Szentgáli- és a Veszprémi-medencére, valamint északi irányban a Magas-Bakony erdős hátaira.

A pihenőhöz visszaérve folytatjuk utunkat kelet felé az együtt haladó P és P▲jelzésen, ami egyre meredekebben vezet le a hegyről. Egy irtás szélén újabb pihenőt érintünk, majd a tisztulat túloldalán beérünk a Tüses-völgy meredek bevágásába. Öreg, összefüggő tölgyesben ereszkedünk le a meredek oldalon. A környező erdőket Mátyás-király vadászterületének nevezik a régi térképek. A Séd-patak felé észak felé meredeken letörő dolomithátak hullámoznak enyhe lejtéssel, ideális területet teremtve az összefüggő tölgyesek kialakulásának. Ezekben az erdőkben nagy a vadgazdagság, amit a vadlesek is mutatnak.

A Séd-patak völgye

A meredek oldalban ismét az idős bükkök képe a meghatározó. A bevágás végén kiérünk a Miklós Pál-hegy és a Várhegy közötti tisztásra a Séd-patak kanyarjához. A jelzés itt visszafordul Bánd irányába. Felfelé követjük a patakvölgyet a meredek hegyoldal bükkösének árnyékában. Egy régi malomépület alig látható romjánál, a Séd felett átvezető hídnál csatlakozunk a P+ jelzéshez, amely visszavezet Bándra a vízfolyás mentén a patakvölgy legelői és a Miklós-Pál-hegy bükkösei között.

Pár száz méter után visszaérünk ahhoz a ponthoz, ahol kiérkeztünk a faluból a hegy lábához; most ugyanazon a szakaszon térünk vissza a faluba. Ám mielőtt a központot céloznánk meg, az Aranyos-patak hídja előtt jobb kézre felkanyarodik egy ösvény a felettünk lévő domb tetejére a PL jelzés kíséretében. Ezt a rövid kitérőt érdemes megtenni, mivel a remek kilátást adó hegy tetején találjuk a helyi erődítés romjait és a kálváriát.

Az Essegvár

A várat a tatárjárás után építették; az Atyus, majd az Igmánd család székelt benne. A királytól vámszedési jogot is szerzett, az itteni potyák kiindulópontja volt. Bár a vár két ostromáról is tudunk a 14. és 15. századból, ezek a környéket uraló családok viszálykodásaihoz kötődnek. Pusztulását a török időkre datálják. Bár ostromáról nem tudunk, feltehetően Veszprém 1552-es elestével semmisítették meg védői. Később az újratelepült falu használta fel a rom köveit a házak építőanyagaként. A hegytetőn kialakított kálvária napjainkban is látható a Várhegy falu felőli oldalán.

A csúcsról a PL jelzés vezet le a sánc keleti bevágásánál, és a romot megkerülve, délről ereszkedik le a kiemelkedésről, és érkezik vissza a Kossuth utcába, ahol a már bejárt szakasz végén megérkezünk a túra kiindulópontjához a P+ jeleken.