Nyeregkör fenyvesek és kilátások közt

Itiner

• A parkolótól a S jelzésen indulunk lefelé, keleti irányban (az erdőbe lépve).
• Néhány méterrel lejjebb jobbra fordulunk, innentől a K+ jelzést követjük a Mátra-nyeregig.
• A nyeregnél visszafordulunk, és a K jelzésen bal felé indulva fölkapaszkodunk Galyatetőre.
• A kilátóhoz szintén a K jelzésen tehetünk kitérőt, vagy választhatjuk a jelzetlen ösvényt a parkolótól (a torony végig előttünk van).

A túráról részletesen

Galyatető

Galyatetőn már a 19. század végén turistaház állt, ami később elpusztult, majd többször újjászületett, legutóbb 2014-ben a Turistacentrumban öltött formát. A kis település a többi felső-mátrai faluval ellentétben a turizmusnak köszönhette létrejöttét, mindmáig ez határozza meg arculatát. A parkolótól egyből az erdőbe vetjük magunkat, amikor a S jeleket követve kelet felé indulunk. Méterekkel később jobbra kiágazik a K+ jelzés (egyelőre a S is velünk tart, később ez lecsatlakozik), nekünk ezt kell követnünk.

Lefelé a fenyvesekben

Az egykori sísportélet és intenzív erdőgazdálkodás miatt számtalan erdei fakihordó út és sípászta hatol az erdőbe, mely nem fest túl szép képet itt, közvetlenül a hegycsúcs alatt. Forrásvíztől sáros ösvényen közelítjük az autóút kanyarját, majd miután elváltunk a S jelzéstől a (K+ jeleket követve), hamarosan keresztezzük is azt. Idős fenyves alá lépünk, de ne számítsunk hosszan a fenyőillatra! Hamarosan elérjük az állomány szélét, és innentől főként újulatot őrző kerítés mentén, letermlet foltok közt ereszkedünk egy gyepes pásztán - szemben a Kékes adótornyos háta uralja a látványt.

Nem fest valami szép képet az erdő, de legalább a szemben emelkedő Kékes-tető jelent némi vigaszt - a klímaváltozás ezen az alacsony magasságon megviseli a betelepített, csapadékkedvelő fenyveseket, letermelésük egyik indoka alighanem ez lehet. A Kéktúra régen erre tekergett, szerencsére ma már jóval látványosabb, bár erdőkezelés szempontjából cseppet sem vigasztalóbb útvonalon halad, amint azt fölfelé látni fogjuk. Az indulástól számított 1. óra vége felé mellőzzük a Nyírjesi erdészházat, ahol számos jel árulkodik a fakitermelésről, de a sűrű tűlevélszőnyegről méterekkel később bükkösbe térünk. Széles úton kezdünk emelkedni, mintegy 180 méter szintkülönbség vár ránk a Csór-hegy tetejéig.

A szép szálerdőt átjárja a galyatetői autóút zaja, mely innentől csaknem végig fog kísérni túránkon. Átlendülünk az aszfalton, és mielőtt megostromolnánk a hegycsúcsot, ösvényünk jobbra terel, hogy aztán ismét rövid lejtéssel a Mátra-nyeregbe jussunk. Az innen induló, meredek szerpentinút a motorosok kedvelt gyorsulóterepe, de szerencsére nincs miért sokáig időznünk az elágazásban: balra, fölfelé indulunk a Kéktúrán.

Egy lerombolt kilátó

Emberpróbálóan meredek kaptatóval gyűrjük magunk alá a Csór-hegyet, egy tarvágást átszelve pedig elég csak hátrapillantanunk a szinte fenyegetően fölénk magasodó Kékes-tető látványához. Tehetünk egy érdekes megfigyelést is: hazánk legmagasabb csúcsának északynugati, szögletes letörését egy őserdőfolt fedi. Ezt az állományt az ember soha nem termelte le, és ez távolról is kirajzolódik: a környező erdőkkel ellentétben nem látunk annyira egységes lombkoronaszintet, hiszen az egyedek életkora - mivel nem egyszerre telepítették őket - eltérő. Zöld szőnyeg helyett sokkal inkább hasonlít egy bolyhos szövetre.

A 730 méteres csúcsot bükkös fedi - a '80-as évek közepétől Kós Károly nevét viselő kilátó állt itt. Ez az erdélyi építész születésének 100. évfordulójára készült el, de mindössze 10 évet élt meg. A lándzsa formájú, magas építmény már átadása után röviddel elmozdult, szerkezete némileg megcsavarodott, amit még utólagos beavatkozással tudtak kezelni, de a teraszon tüzet rakó turisták és a vandálok baltafaragásai megpecsételték a sorsát. Lezárták, de mivel ez sem tántorította el a bevállalósabbakat a látogatástól, végül le kellett rombolni. 

A panorámák gerincén

A sötét erdőbe egy újabb hatalmas irtásfoltról hatolnak be a napsugarak, miközben igazi ösvényen követjük a Mátra gerincét. Egy sűrű fiataloson csak hajlongva tudunk áthatolni, a gerincet északról sziklafallá dermedő, különösen meredek lejtő határolja - a Bagoly-kő andezitormáról kilátunk a Parádi-medencére. A szikláta kárpát-medencei jégkorszakra jellemző, fagykörnyéki klíma formálta ilyenre: a fagypont körüli hőmérsékletingadozás miatt a kőzet repedéseiben újra és újra megfagyó víz tágulása aprózta, elbontotta a kőzetet, kifaragva ezzel a mai falat.

A Mátrán átvágtázó szelek sokszor süvöltenek keresztül az erdőn, melyet hamarosan egy nagyobb irtásfolt szakít meg. Kinyílik a táj, mert a hangulatos sárgult perjés tisztáson csak néhány szál bükk dacol az idővel. Jobbra meghökkentő mélységgel szembesülhetünk, az egész Keleti-Mátra északi lába megmutatkozik Parádsasvár hátterében, de a távolabbi településeket is szemügyre vehetjük. Mindezek mögött pedig a hatalmas Bükk-fennsík kéklik, jól kivehető a Bél-kő fehér fala. Kiválóan érzékelhető innen a Mátra asszimmetriájának északi letörése, 1-2 kilométeren belül véget ér a hegyvidék és hirtelen, szinte átmenet nélkül szelídlankás hegylábfelszín veszi át a helyét.

A hullámvasút következő állomása a Vércverés (a Kéktúra pecsételőhelye), ösvényünk fölé ismét tetőt húznak a fák. A legenda szerint a hegycsúcsot három lidérc, azaz lúdvérc lakta, akik innen tartották szemmel az alant élőket, lejárva közéjük pedig életüket keserítették. A lakosok Szűz Máriához fohászkodtak segítségért, aki a dolgos hegyi embereket megsegítve alászállt, és elűzte a démonokat - azóta hívják a helyet a vércek vereségének, azaz Vércverésnek.

A talaj kőtörmelékessé, morzsalékossá válik, bal oldalunkon észrevétlenül a Nagy-Lápafő kőfejtője harap az amúgy is keskeny bérctetőbe. A 679 méteres „csúcs" inkább csak egy kis magaslati pont, neve is sajátos helyzetére utal: a lejtő (lápa) kiemelkedő pontját. A találó Mátra-árnyék nevű északi oldalból időszakos patakok kígyóznak lefelé, szép völgyfő piciny amfiteátruma kanyarodik elénk.

Annyira szűkké válik a gerinc, hogy a következő kilométerre egymás mellé szorul az aszfaltút és a turistaösvény, igaz, utóbbi gyorsabban küzdi le a szintet, ahogy nekivág a Nagy-Lipót bércének. Ennek tetejéről, egy megmaradt, idős fenyves mellől ismét visszanézhetünk Parádsasvárra. Átkelünk egy erdei úton (esőbeálló, buszmegálló a kanyarban), és innentől vegyeserdőben, már panorámák nélkül kapaszkodunk Galyatető felé.

Újra a tetőn

Végül fiatalosban érkezünk vissza a parkoló mellékére, majd az autók közé. Érdemes még meglátogatni a kilátót is, amely megkoronázza túránkat, hiszen a túrán megtapasztalt panorámák legkiválóbbját nyújtja. Visszanézhetünk a nyeregre, a Kékesre és a keleti gerincre, jól látszik a Bükk, a Karancsvidék, de a Börzsöny, a Visegrádi-hegység és a Zemplén is kivehető tiszta időben. A Felvidék hegyei is egymás mögött hullámoznak, ha a pára nem függönyzi el őket. Túránk végén a Turistacentrum vagy a szomszédos éttermek szolgáltatásait élvezhetjük.