Körtúra a magyarországi szlovén települések mentén a Vendvidék szívébe

Itiner:

• A P◼ jelzésen megyünk fel a Grojka-patak mentén egy bő kilométert, ahol jobbra a P jelzéshez csatlakozunk.
• A gerincen egy kilométer után elhagyjuk a P jelzést, és jelzetlen erdészeti úton térünk a kétvölgyi aszfaltos útra.
• Kétvölgytől a P jelzésen előbb egy rövid kitérővel felnézünk a Katalin-hegyre a Bűricza-kilátóhoz, majd nyugati irányba áttúrázunk Ritkaházára.
• Ritkaházától a P+ jelzésen megyünk át Alsószölnökre, majd a Z jelzésen vissza Szakonyfaluba. 
• A buszmegállóhoz a P◼ jelzésen jutunk.

A túráról részletesen

Séta a nyugati ponthoz

A P◼ jelzésen indulunk Szakonyfalu központjából az erdőkkel körbevett Grajka-patak völgyében. A völgy nagy része fokozottan védett természeti terület. A patak forrásvidéke a Kétvölgy melletti erdőrezervátum, az elegyes Pap-erdő, a szentgotthárdi cisztercita rend egykori erdeje. Szakonyfaluban még napjainkban is hallani a szlovén magyarországi tájszólását, a vendet, hiszen Rába-völgyi szlovének alapították a 14. században. Templomát az Amerikába vándorolt falusiak támogatásából építették.

A templománál balra kanyarodva, a völgytalpi mezők és a domboldal erdői között vezető szekérúton hagyjuk el a falut, és hatolunk a dombok közé. Az első pár kilométeren a nyugati pont tanösvény táblái segítenek környezetünk megismerésében az erdős dombok közötti lápos és kaszálórétek élővilágának bemutatásával. Érdemes a lápos réteken, a kaszálókon jobban szétnézni: évszaknak megfelelően orchideákat és egyéb látványos virágokat fedezhetünk fel a sűrű növényzetben.

Egy bő kilométer után szinte észrevétlenül leágazunk a Grajka-patak mellől egy oldalvölgybe, ahol áttérünk a P jelzésre. A völgytorkolat tágas rétjének szélén fehérre meszelt erdészház áll, mellette az öreg fák árnyékában pihenőhely nyújt lehetőséget a szusszanásra. Közvetlenül az erdészház mellett egy fenyőkkel körbeültetett faoszlop áll, Magyarországot és a fő égtájakat ábrázoló réztáblával. Ezt a pontot tűzték ki a természetjáróknak a kommunizmus éveiben, mint hazánk legnyugatibb pontját, ahova halandó turistának el lehetett jutnia. Ettől délre és nyugatra, Kétvölgy és Felsőszölnök már veszélyesen közel voltak a határhoz, csak a helyieknek lehetett a területre belépni.

Át a Vendvidék szívébe, Kétvölgybe

Mi azonban pont ebbe a régen tiltott az irányba folytatjuk a határszéli területek felfedezését. A rét túlsó szélén véget ér a völgytalpi kényelmes séta, és hirtelen meredekséggel indul az emelkedő az erdőben. Az alacsony dombok ellenére az üledékbe vágódó völgyek meredek felszínt formálnak a Vendvidéken. Az utak bevágásán és néhol az erdőben láthatóvá válik az a kavicsos folyóvízi üledék, ami a környező dombokat alkotja. Az egykor magasabb térszínről, a formálódó Alpok keleti nyúlványairól folyók szállították ide az agyagos, kavicsos üledéket.

Szerencsére hamar a dombtetőre érünk és jelentéktelen szintezéssel, összefüggő erdőkben kanyargunk tovább a gerincen vezető erdészeti úttal. A Szakonyi-erdő a tájegységre jellemzően vegyes faösszetételű, amiben dominál a tölgy és a bükk, de jelentős állománya van az erdei és lucfenyőnek. Az utóbbit gyorsan növő, egyenes törzse miatt telepítették előszeretettel a múlt században, de a változó klíma, a szárazságok egyre gyengébbé teszik a fenyőerdőket, amit az ormányos bogár és a farontó szú betegít le teljesen.

Évszázados bükkök mellett jobbra kanyarodik a P jelzés egy mellékgerincre, de számunkra fölösleges szintezést tesz a túrába, így inkább egyenesen megyünk tovább a gerincen haladó erdészeti úton, pár száz méteren keresztül jelzés nélkül. Hamar kiérkezünk a kétvölgyi országútra, arra a kanyargós aszfaltsávra, ami a település szétszórt házait összeköti. Egy tágas dombtetői rétnél be is érünk a faluba, de csak messze álló házakat érintünk először. A település magjában sűrűsödnek az épületek előttünk a dombtetőn. A községházát és pár takaros portát elhagyva hamar ki is érünk a kicsiny faluból, és a település feletti legmagasabb hát felé, a Bűricza-kilátóhoz kanyarodunk egy szekérúton.

A tornyot a 2010-es években építették remek érzékkel. Ha szerencsénk van és tiszta időben érkezünk, az Alpokra nyíló kilátás lenyűgöző a panorámaszintről. A tekintélyes alpesi hátak alatt szerényen húzzák meg magukat Burgenland és Vas megye erdős hátai. A kilátóban a látványosabb hegyek, városok irányát és pozícióját is feltüntették a pontos tájékozódás segítésére.

Vissza Alsószölnök és Szakonyfalu irányába

A falu szélére visszaereszkedve a P jelzésre kanyarodunk az utolsó házaknál. Egy kereszt mellett elhagyjuk Permise településrész házait, és a Szakonyfali-patak forrásvidékéhez ereszkedünk. Amint megérkezünk a pallókkal és gerendákkal járhatóbbá tett vizenyős úthoz, megértjük a helyiek települési szokásait. A völgyek errefelé széles, mocsaras bozóterdővel borítottak, a természet nem engedte itt meghódítani magát. A mocsárvilág utolsó méterein keresztezzük a születőben lévő patakot is, majd egy gyér forgalmú utat keresztezve felkaptatunk Kétvölgy másik felére, a Ritkaházára magyarosított Ritkarovciba.

Szinte egyből a haranglábhoz érünk, aminek érdekes története van. A falu bírája ugyanis a völgybe, saját portája mellett, a két településrész közé tervezte a harangot felállíttatni. Egy éjjel ellopták a helyiek a harangot és megkongatták itt a dombtetőn. Az egész települést bejárta a harangszó, három környező faluban is hallották a kongatást, így végül itt helyezték el a masszív, gerendavázas építményt.

A domb túloldalán lesétálunk a Felsőszölnökre és Szlovéniába átvezető úthoz, amin azonban lefelé, északi irányban indulunk a P+ jelzésen. A házcsoportok között kanyargó út végül leérkezik a Szakonyfalvi-patak völgyébe, de egy murvaútra térve rögtön fel is kapaszkodunk szemben a gerincre. Innentől egyöntetű tölgyes, bükkös, fenyves erdős vidéken hatolunk át egy használaton kívüli szekérút mentén, csak Alsószölnök mellett ereszkedünk vissza a szomszédos Szölnöki-patak völgyébe. Réteken át érkezünk a faluba, ahol a templom, kocsma, buszmegálló fémjelezte központban akár be is fejezhetjük a túrát, de egy rövid, két kilométeres szakasszal át is gyalogolhatunk Szakonyfaluba. Ehhez a templom után a Z jelzésen felkanyarodunk a falu feletti dombra, majd szőlők között elhagyva a települést, ismét erdészeti utakon navigálunk át Szakonyfaluba. A rétek, ligetek és telepített erdők között kanyarogva, hamar átjutunk a szomszédos település határába. A Szakonyfalvi-patak völgyébe ereszkedve beérünk a településre, ahol a P◼ jelzésen körtúránk bezárul.