Körtúra a Kelet-Cserhát lankáin, gyönyörű kilátással Mátrára

Itiner

• Sámsonházától a K jelzést kövessük kis kitérővel a geopark tanösvényre, majd az aszfaltutat keresztezve Nagybárkányon át haladjunk a Garábi-nyeregig.
• A K+ jelet kövessük a Héviz-patak szurdokában Mátraszőlősig. 
• A ᵯ jelzésen, a Mária úton haladjunk, majd a Rákóczi-kápolnát érintve a Cserhát délkeleti domboldalain érünk vissza Sámsonházára.

A túráról részletesen

Sámsonházától Nagybárkányig

Sámsonháza főútján végigvezet az Országos Kéktúra K jelzése. A falu északi határában elérjük a Vár-hegy déli csúcsa alatt egykor működött kőfejtőt, ami ma a Novohrad - Nógrád Geopark egyik izgalmas geológiai látnivalója. A területen érdekes magyarázótáblákkal ellátott tanösvény fut végig.

A táblák és a mögöttük tornyosodó függőleges, levájt hegyoldal látványosan mesél a hajdan itt hullámzó Pannon-tengerről, a feltöltődését követő vulkáni működésről, a tufaképződésről, a rárakódó homokról, azt koptató erózióról, felfoghatatlan, egymásra rakódó évmilliókról, melyeket bakancsunkkal taposunk. 

A tanösvény észak-Sámsonházáról indul, a Vár-hegyi kőfejtőtől könnyű sétával, jó húsz perc alatt érjük el a kezdőpontot. Ez az útvonal 8 állomást érint, melyeken ha végigmegyünk, megismerkedhetünk a vulkáni működés egyes szakaszaival. A közel 16 millió év leforgása alatt keletkezett vulkanitok és a tengerelöntések üledékes kőzeteinek kialakulása (a Garábi Slír Formációtól a Tinnyei Formációig) földtörténeti szempontból rendkívül mozgalmas időszak volt, és ez a tájon is meglátszik.

A tanösvényt követve kapaszkodunk fölfelé, majd az aszfaltútra meredeken ereszkedünk vissza. Ezt keresztezzük, és pár száz méter után merőlegesen, a K jelzést követve balra fordulunk.  Ahogy egy tágas domboldalon, könnyedén emelkedő kaszálón a K jelzésen haladunk, hátrafelé pillantva kitárul előttünk a Kis-Zagyva völgye. Egy kilométer után megpillantjuk Nagybárkány templomtornyát, a faluszéli házakig ereszkedve vezet a földút.  

Nagybárkánytól a Garábi-nyeregig

A községen átvágva, a patak hídján át a Szabadság úton érünk fel a Szent Márton katolikus templomig. Ha van időnk, térjünk be, mert az 1889-ben épült neoromán templomnak egy száz évvel régebbi, máshonnan hozott, gazdagon faragott szószéke van. Egy hasonló épület a feljegyzések szerint már 1460 előtt is állt, igaz, nem ugyanezen a helyen. Az akkori építményt a hegyről lezúduló víz használhatatlanná tette, így 1883-ban kezdték el jelenlegi helyén újra felépíteni. Életveszélyessé válása miatt 1979-ben a tornyot lebontották, és a hívek pénz- és munkaadományaikból építették újjá.

A templom kerítése mellett a K jelzést követve hagyjuk el a falut. A faluszéli kaszálókról gyönyörű kilátás nyílik a településre, a Cserhát keleti domboldalaira, és mögöttük a Mátra csúcsaira. Az indákkal benőtt gerincen haladva sarjerdőbe, majd sűrű erdőbe, a Cserhát névadójaként szolgáló cseres-tölgyesbe érünk.

Innentől egészen Mátraszölősig zárt, vegyes-, és csererdőben folyamatosan felfelé haladva érjük el a tetőt, ahonnan fiatal fák között ereszkedünk. Figyeljünk rá, hogy az erdei földútról a K jelzés hirtelen merőlegesen jobbra leágazik. Többé-kevésbé folyamatos kaptatón érünk el a Kövesbérci elágazásig. Egy szakaszon sűrű fenyőerdőben haladunk, jobb oldalon egy földbe ásott, parányi menedékházat vehetünk észre. Az 511 m magas Köves-bérc és az 541 m magas Varjú-bérc mellett haladva folyamatosan kapaszkodva érjük el a Nagy-kő-tetőt, melynek csúcsát egy kommunikációs torony uralja.

A Garábi-nyeregtől

A torony mellett elhaladva a Garábi-nyeregig ereszkedünk. A turistautak találkozásánál eldönthetjük, hogy a K jelzésen továbbhaladva teszünk-e egy hosszabb – oda-vissza 5 és fél km-es – kitérőt a Tepke-kilátóig, vagy folytatjuk utunkat a K+ jelzést követve. Bár a Cserhátban számos kilátóhelyet találunk, kevés vetekedhet a Tepkéről kínálkozó látvánnyal. Ha tiszta időt fogunk ki látogatásunk során, példátlanul változatos panorámában gyönyörködhetünk a 22 méter magas acéltoronyból. Ha túránkat a kitérő nélkül folytatjuk, akkor a nyeregből forduljunk balra, és a K+ jelzésen ereszkedjünk tovább, Mátraszőlős felé.

Az erdő végén, a rét széléhez érve balra kell tartani, majd a Hévíz-patak összeszűkülő szurdokában, nagy mohás sziklák közt ereszkedünk a K+ jelzést követve.

Túránk izgalmas, geológiai szempontból érdekes szakasza a Függő-kő és kicsiny barlangjának felfedezése, mely a Cserhát hegység legjellegzetesebb andezit képződménye. Kialakulása 14-16 millió éve kezdődött, vulkanikus aktivitás következményeként. Akkoriban a Cserhát helyén tengeri üledékekből álló medence terült el. Bár a kisebb víz alatti kitöréseknek, szárazföldi rétegvulkánoknak, vulkáni testeknek és kőzetteléreknek ma már csak a maradványait láthatjuk, a Függő-kő sokat elárul a hegységet létrehozó vulkanizmusról: a víz alól a kezdeti szakaszban feltörő működés maradványait megfigyelhetjük a kitörési centrum közelében.

A szikla furcsa formáját, üreges, barázdált felszínét viszont nem a vulkanikus tevékenységnek köszönheti: azt már az évezredeken át körbemosó patak eróziós hatása formálta jelenlegi alakjára. A kicsiny barlangban őskori cserépmaradványokat és megmunkált kőszilánkot is találtak. A Függő-kő és egy elhagyott kőbánya sziklafala mellett érünk el a Hévíz-patak gátjáig.

Mátraszőlőst érintve Sámsonházáig

Mátraszőlős faluba a Forrás utcában érünk be, mely a Hévíz-forrásról kapta a nevét. Ne tévesszen meg a településnév, a Mátra előtag ellenére még mindig a Cserhátban járunk. A nyomóskútnál újratölthetjük kulacsainkat!

A K+ útvonal bevezet a faluközpontba, mi a Mária út ᵯ jelzésén, a Pál utca után földúton újra fölfelé, kifelé tartsunk a faluból. Jobb oldalt hamarosan megpillantjuk a Rákóczi-kápolnát. A kicsiny kápolna a legenda szerint arról kapta a nevét, hogy II. Rákóczi Ferenc állítólag itt pihent meg, amikor a széchényi országgyűlésre tartott, ahol vezérlő fejedelemmé válaszotották. 

A patakot keresztezve meredek domboldalon kapaszkodunk fel, bal oldalt fenyőerdő, majd friss, pár éves erdészeti telepítések védőkerítéseinek kapuit nyitogatva haladunk, végig a ᵯ jelzést követve.

Míg a Cserhát északi lejtőit, völgyoldalait szálfaegyenes bükkösök jellemzik, a melegebb, napfényesebb déli oldalakon a térség névadói, a csertölgyesek a jellemző fafajok. Az erdészek láthatóan az őshonos tölgyeseket igyekeznek visszatelepíteni a laposabb, évszázadok alatt letarolt, többek között a bőrkikészítéshez, cserzéshez eladott, cserfakéreg miatt kivágott fákat a legelőkké tett erdőkbe, és a kerítésekkel a vadkároktól, lerágástól próbálják védeni a lassan növekvő, parányi tölgycsemetéket.

Köves földutakon, szúrós bokorerdők, legelők mentén érünk el egy melegvizű forrásig, alattunk a völgyben hamarosan megpillantjuk Sámsonházát. A falu utcáin sétálva érünk vissza túránk kiindulópontjáig, a főútig.