Kilátótól kilátóig a vörös homokkövön

 Itiner

• A vasútállomásról a K▲ jelzésen észak felé indulunk az Óvári-messzelátóhoz.
• A S▲ jelzésen nyugat felé megyünk tovább a Felső-hegyen át a Csere-hegyi-kilátóig.
• A kilátótól (egy ideig a K jelzéssel együtt haladó) S+ jelzésen jutunk a Köcsi-tó érintésével túránk végpontjára. 

A túráról részletesen

Megismerkedünk a vörös homokkővel és Balatonalmádi jelképével

Almádi első írásos említése 1082-ből, Vörösberényé 1109-ből származik. Utóbbi 1971 óta része a településnek, előtte azonban évszázadokon át fordított volt a viszonyuk. A 19. század vége felé főleg veszprémi kereskedők és iparosok szőlői növekedtek itt, majd 1877-ben megépült a fürdőhely, és Dornyay Béla 1934-ben írott sorait idézve „A B. egyik legszebb, legmodernebb és legjobban fejlődő fürdőhelye és üdülőtelepe” lett. Az idegenforgalom mellett a község másik fontos bevételi forrása  a vöröskőbányászat volt.

A vasútállomásról a Szent István parkon át a K▲ jelzést követve a Vörös Homokkő Tanösvényen érintjük a Kilátóhegyi, majd a Lomb utcát, ahol az almádi vöröskőbányászat egykori központja volt. Hogy miért is volt fontos szerepe ennek a kőzetnek, a köcsi-tavi geológiai alapszelvényénél ismertetjük. Egy rövid városi sétát követően érünk az Óvári-messzelátóhoz, Balatonalmádi jelképéhez. A közkedvelt kirándulóhely Dr. Óvári Ferenc ügyvédről, országgyűlési képviselőről kapta a nevét, aki számos tisztsége között a Balatoni Szövetség ügyvezető alelnökeként az Almádiban 1884-ben tomboló filoxéravész alatt kipusztult szőlők helyére nyaraló-, majd villatelepet szervezett, de sokban segítette többek között az északi parti vasúthálózat kiépítését is.

Az 1900-as évek legelején épült kilátó vörös homokkő talapzatán eredetileg cseréptető fedésű vörösfenyő ácsolat és mellvéd állt. A II. világháborút követően a teljes tornyot újra kellett építeni, ami akkor a  „Wesselényi-kilátó” nevet kapta. A többször felújított toronyból szép panoráma tárul elénk a Fűzfői-öbölre és a fölötte magasodó magaspartra (melynek vonulatából kissé kiemelkedik a Papvásár-hegy és a berhidai Jákó-hegy), majd a Sió völgyére és a déli part felett magasodó Külső-Somogy dombsorára. Nyugat felé a Vár-, a Vörös- és a Csere-hegy emelkedik. Végül a Vörösberény fölé magasodó Megye-hegy következik, majd a település legidősebb épületével, az erődített református templommal és a Szent Ignác katolikus templom és jezsuita kolostor együttesével zárul a panoráma.

Egy elárvult toronytól a pazar kilátásig

A kilátótól a S▲ jelzésen nyugat felé indulunk tovább. Megkerüljük a távközlési tornyot, majd a Mátyás király út végén jobbra kanyarodva, egy tarvágott rész mellett elhaladva lassú emelkedésbe kezdünk. Egy rövid, kaptatós szakasz után megérkezünk a Felső-hegy lapos tetejére, ahol egy geodéziai mérőtorony fogad minket.

Az 1970-es és 80-as években földmérési céllal 111 ilyen vasbeton mérőtorony épült Magyarországon, főleg az akkori vízszintes alapponthálózat elsőrendű pontjai fölé. A hosszúoldalú sokszögeléshez használt, messziről irányozható tornyok a magyar állam tulajdonában állnak. A műholdas technológia terjedésével funkciójukat vesztették, így többségük rossz állapotú. Többet fémgyűjtők fosztottak ki, mások új szerepkörben működnek tovább adótoronyként vagy megfigyelőállomásként, néhányat pedig kilátóként használnak. A szebb napokat megélt, 16 méter magas felső-hegyi torony 1974-ben épült - és mint az összes többire, erre is tilos és életveszélyes felmászni a Csere-hegyi-kilátót felülmúló körpanorámája ellenére.

Jelzésünkön továbbhaladva rövid ereszkedés után elérjük az Öreg-hegy felső házait. A löszmélyútban haladó Oportó utca végénél balra tartva Felsőörs, szőlőhegy megállónál jobbra fordulunk a műúton, és Kilátó utcánál átkelve rövid ideig még nyaralók között folyatatjuk sétánkat. Az épületeket elhagyva széles murvás úton érünk a reneszánsz stílusban épült Csere-hegyi-kilátóhoz, amit eredetileg Horthy Miklósról neveztek el, majd az 1950-es években Szabadság-kilátóra kereszteltek át. Ez az 1935-ben épült, Padányi-Gulyás Jenő építészmérnök tervezte épület volt a Balaton-felvidék legelső kőkilátója. Mivel állapota egyre romlott, 1998-ban le is zárták, és csak a 2001-es felújítása után vált ismét látogathatóvá. Ekkor készült el a tetején álló 6,5 méter magas vörösfenyő torony, amely kiemelkedik a körülötte elterülő cseres fáinak lombkoronaszintje fölé.

Az építmény körül padokat, tűzrakó helyeket és egy kis pavilont alakítottak ki. A torony sarkain a Balatont közrefogó vármegyék (Veszprém, Fejér, Somogy, Zala) címereit láthatjuk. Tetejéről teljes körpanorámában gyönyörködhetünk. A látvány meghatározó eleme a Balaton keleti medencéje. Alattunk Balatonalmádi terül el, az aligai partok fölött tiszta időben Székesfehérvár, sőt a Vértes hegység is feltűnik, dél és délnyugat felé belátjuk a Balaton szinte teljes déli partját és a fölötte hullámzó külső-somogyi dombokat. Az északi parton Dörgicséig terjed a kilátás, ami mögött olykor a Badacsony is feltűnik. A táj jellegzetes eleme a Tihany-félsziget, a szomszédos Somlyó-hegy a 2015-ben állított kilátójával, valamint az innen látható mintegy 25 község szőlőkkel, erdőkkel, gyepekkel és néhány szántóval tagolt mozaikja. Észak felé fordulva a Bakony vonulatai sorakoznak: a Kab-hegy, a Hajag, a Papod, az Öreg Futóné, majd a geodéziai mérőtornyáról könnyen felismerhető Felső-hegy zárja a körpanorámát Balatonalmáditól északra.

A Köcsi-tó és egy kis geológia

A kilátótól a K jelzéssel együtt induló S+ jeleken indulunk tovább. A főleg kocsánytalan tölgyek közötti ereszkedő, keskeny ösvényen figyeljünk a lábunk alá, mert az út bár nem túl meredek, a talajból kiálló homokkövekben és konglomerátumokban megbotolva nagyot lehet esni. Mikor a térszín kissé ellaposodik, a S+ jelzésen jobbra folytatjuk utunkat. Átkelve a keskeny aszfaltos úton hamarosan elhaladunk az ifjúsági tábor színes faházai mellett, majd a szocializmusból ránk maradt üdülők mellett továbbsétálva a Köcsi-tó tanösvény indító táblájához érünk. A sziklás talajon alacsony molyhos tölgyek között haladunk, de a méret senkit ne tévesszen meg! Bár ez faj amúgy is ritkán haladja meg a 15 m-es magasságot, itt a tápanyagszegény környezet nem engedi őket nagyobbra nőni.

Az ösvényen egy felhagyott kis kőfejtőhöz érünk, ami a Balaton-felvidéki Homokkő Formáció alsó szakaszát tárja fel. Ez a kőzet a Balaton körül két sávban bukkan felszínre: Balatonfűzfő és Aszófő között egy 3 km széles, illetve Zánkától Badacsonyörsig egy kb. 5 km széles területen. Vastagsága a tó környékén az őskörnyezettől függően akár a 800 m-t is eléri, itt viszont csak 10 m körüli, ami alapján ez a terület kb. 250 millió éve egy kis kiemelkedésen helyezkedhetett el, az üledék keresztrétegzettségének iránya alapján egy nyugat - kelet irányú, az egykori folyóvölgy felé tartó patak medre közelében. A folyó vize a Dunántúli-középhegység északkeleti részeit ekkor már elfedő sekélytengerbe szállította hordalékát. Az akkori félsivatagi éghajlatnak köszönhetően a lerakódott üledékek, a homokszemcséket bevonó és hézagkitöltő hematit és limonit nevű oxidált vasásványtartalmuk miatt vörös, lilásvörös színűek.

A legalsó, vastag réteg konglomerátum, amire keresztrétegzett kavicsos homokkő települ, majd egy eróziós zóna után ismét konglomerátum következik, amelyen homokkő rétegek zárják a rétegsort. A durvább, kavicsosabb rétegek az egykori medrekben, míg a finomabb, homokos üledékek az egykori ártereken és holtágakban rakódtak le. A rétegsor ősmaradványokban szegény, csupán néhány őshüllő lábnyomot, féregjáratokat és kevés növényi maradványt találtak benne a kutatók. A kavicsok anyaga főleg fillit, kvarcit, dácit, amiket kovás-kaolinites kötőanyag cementál. Ennek köszönhető a kőzet ellenállósága, ami miatt őseink már 8-9000 évvel ezelőtt felhasználták például őrlőkő készítéséhez. A vörös homokkő bányászata a 20. század első felében élte virágkorát, amikor többek között a partvédelemben, támfalak és hidak, sírkövek, valamint házak építéséhez is felhasználták.

A hosszú időn át legelőként hasznosított gyep túlsó végén terül el a mára erősen benádasodott a Köcsi-tó. Az egykori agyagbánya helyén, az agyagos vízzáró réteg felett képződött bányató az itt élő kétéltűek fontos szaporodó helye. A 20. század elején kimélyítették a medrét, és a kitermelt anyagot strandolásra alkalmas part kialakításához a Balatonba szállították.

Jelzésünket követve az egykori kertmozi mellett elhaladva, majd a forgalmas 71. sz. főúton átkelve érünk Káptalanfüred vasúti megállóhelyre.