Határfeszegetés az ország északi peremén
Túránk meghatározó kettősségét az irtványtelepülés feletti lapos hátak és nyergek legelőinek, kaszálóinak nyíltsága és a határsáv sűrű, néhol elhagyatott, vad erdőrészleteinek zártsága szavatolják. A határ menti rétek és környezetük fokozott védelmet is élveznek, mivel itt a hegyvidéki kaszálókra jellemző, a Kárpátok felől betelepült lágyszárúak és rovarok tenyésznek, hazánkban különösen ritka fajokkal. Számos orchideaféle és nappali lepke (gyöngyházlepkék, hangyaboglárkák) él a Kárpátokra tekintő rétfoltokon, melyek az 1970-es évektől fokozatosan zsugorodnak a szélekről szorongató erdők és a sarjadó nyírfaligetek között. A hagyományos legeltető állattartás évszázadok alatt megteremtette az életfeltételeket a havasi hegytetők életközösségének számára, s ezzel kialakult a Tokaji-hegységre oly jellemző kárpáti tájkép.
A montán bükkösök is végig jelen vannak körülöttünk: hol a határsáv irtásának sűrű környezeteként, hol a réteket ölelő, szépen fejlett lombkoronapaplannal. A legészakibb zugban, a Drahosi- és Oláh-rét között a vízválasztót elhagyva a határ a lejtős hegyoldalba vág. A természetes határvonaltól eltérő igazítást a László-tanya fekvésének, a Károlyiaknak köszönhetjük. A trianoni határokat a helyszínen az antantból delegált küldöttség igazította végleges helyükre. A grófi birtokot, a tekintélyes vadászkastélyt meghagyták a tulajdonos számára, így Magyarország területe pár négyzetkilométerrel kibővült észak felé az eredeti elképzeléshez képest. Ez a vadászkastély körüli zug tartalmazza a legértékesebb kaszálókat, de az Oláh-rét alatt, a mocsaras forrásvidéken egy öreg vegyes erdő is megmaradt a hazai természetvédelem javára.
Author’s recommendation
- A túra fordulópontján, az öreg hagyásfákkal ligetes Oláh-rétnél pár perces sétával átnézhetünk a határ túloldalára, a rendkívül hangulatos szlovák részre.
- Ha futja erőnkből és lelkesedésünkből, a Milic tömbjének egyik legszebb természetes kilátópontját érhetjük el az Oláh-rétről, ha tovább követjük a határ vonalát kelet felé. Magyarország legészakibb pontja felett pár száz méterre egy sziklakiszögellésről, az Eszkárosi-kilátóból nyugat felé rálátunk a Hernád síkjára, Kassára és a felvidéki hegyekre, háttérben a Magas-Tátrával.
- A kultúra és ipartörténeti emlékek iránt fogékonyaknak érdemes benézni a Hollóházi Porcelángyár múzeumába, ahol míves porcelántárgyakból láthatunk megkapó kiállítást.
Track types
Safety information
- A határ vonalának követésekor figyeljünk oda a járatlan terep akadályaira: rengeteg ág, kő, sziklataréj teszi nehézkessé a haladást. Ezt a nyomvonalat nem közlekedésre, hanem két ország közti határvonalnak jelölték ki, így rendkívül meredek és elhagyatott szakaszokat keresztezünk.
Start
Destination
Turn-by-turn directions
Itiner:
- A Hollóházi Porcelángyártól a P jelzésen indulunk északi irányba.
- Az elágazástól a S jelzést követjük tovább, egyenesen.
- Az Országos Kéktúra obeliszkje után a Z kerékpáros jelzésre térünk a határátkelőig.
- Az országhatár vonalától jobbra, a Z jelzésen haladunk a Nagy-Hrabón keresztül.
- Az Oláh-réttől jobbra, a K+ (illetve a Szent Erzsébet-zarándokút) jelzésére térünk.
- A László-tanya közeléből az Országos Kéktúra K jelzése mentén ereszkedünk vissza Hollóházára.
- Hollóházán balra a S, majd végül (egyenesen) a P jelzést vezet vissza a kiindulópontra.
A túráról részletesen
Határtalan határ
Határmenti túránkat az ország egyik legészakibb településéről, Hollóházáról kezdjük, egyenesen a közúti határátkelő felé. A P jelzésen haladunk a falu központjáig, majd a S jeleket követjük a porcelángyár és a Kéktúra emlékműve között. A völgybe szorult falut valójában a környező erdők hasznosítására alapították a 18. században. Eleinte üveget gyártottak a hutatelepülésen, majd a kőedénygyár költözött ide Telkibányáról, ami modern formájában a mai napig is a fő megélhetést nyújtja a lakosság számára. Hegyek közé ékelődő, erdőkkel határolt fekvésének köszönhetően a turizmus is egyre jobban megerősödik Hollóházán, aminek kétségtelen hajtóereje, hogy az Országos Kéktúra kezdőpontja a falu központjába került.
Az első közel két kilométeren keresztülszeljük a falut a főutcán, amely szinte az egyetlen út Hollóházán. Stílusosan a Szent László utca vezet a falu közepén álló Szent László-templomhoz, ami alatt, a buszfordulónál találjuk az Országos Kéktúra obeliszkjét, valamint első (vagy éppen utolsó) K jelzését a fehérre meszelt oszlopon. Eredetileg a Nagy-Milic csúcsáról indult az országot átszelő vándorlás, csak a 2000-es években hosszabbították meg a településig, mivel a Nagy-Milicre is muszáj volt feljutni valahogy - így már egyértelműen Hollóházáról kell felkaptatni az ország legészakabbi szegletébe.
Az országúttal párhuzamosan haladó, kisebb forgalmú Kossuth Lajos utcán folytatjuk a sétát, amin még nyomokban fellelhető a Z kerékpáros jelzés. A falu végénél rövid murvás kaptatással csatlakozunk ismét az országúthoz. Az aszfalton két kilométert teszünk meg a határátkelőig, ahol beváltunk az erdőbe - a táj és a viszonylag gyér forgalom kárpótol a kényelmetlenül kemény és egyenes terepért. Igazából végig kaszálók láncolatán kapaszkodunk a nyeregbe, és remek rálátást élvezhetünk a tágabb környékre, így a Kánya- és a Nagy-Pál-hegytől a Szurok-hegy és Nagy-Hrabó csúcsáig. Előbbiek a vulkánokban rejlő kincs, az aranyat tartalmazó telérek miatt ismertek, míg utóbbi kettőt átszeli az államhatár. A Kéked felől becsatlakozó útnál találjuk a határnyitási emlékművet, mely megemlékezik a vidék szomorú sorsáról. Az átkelőhely Trianon után, 1920-ban létesült az újonnan meghúzott vonalon, de az I. Bécsi döntés után közel egy évtizeden át funkcióját vesztette, hiszen a határt Kassától északra tolták. 2006-ban nyílt meg újra a határátkelő, ám ekkor már a schengeni határok 2007. január 1-jei bevezetése miatt értelmét vesztette. A 2020-as pandémia idején aszfalthalommal és betonelemekkel zárták le újra ezt a „kaput".
A Szurok-hegy és a Nagy-Hrabó közötti vizenyős területet, ahonnan már Szlovákia felé folynak le a vizek, Farkas-ortásnak hívják. Ez a vidék valóban átkelő a nagyragadozók számára, ennek a pár erdős hegynek köszönhetően települt vissza, vagy igazából el sem tűnt teljesen a Tokaji-hegység területéről a farkas és a hiúz. Rajtuk kívül a népes kárpáti populációból érkező medve is rendszeres látogatója a vidéknek.
Egy pihenőt és információs táblát találunk a határátkelőnél, ahol a Z jelzést követve sűrű, bozótos erdőbe kanyarodik túránk a kényelmes aszfaltos útról. Markáns a váltás, ugyanis a legmeredekebb kaptató szinte rögtön az első métereken elkezdődik. Érdemes a fák segítségével oldalazva, a gyökereket használva leküzdeni a rendkívül kitett emelkedőt. Szerencsére pár száz méter után megenyhül a hegy, és köves, de egyre lankásabb terepen követjük a határkövek által jelölt, kitisztított sávot.
Rét hátán rét
A Nagy-Hrabó csúcsára érve irtás nyitja meg a kilátást észak felé, ahonnan szépen rálátunk Kassa házaira és a Hernád széles völgyére hátterében a Kojsói-havasokkal. A határvonal ettől az egy kilátóponttól eltekintve főleg eltérő vágáskorú erdőkben halad a két állam közötti hegytetőn.
Az első váltás a Drahosi-rétre ereszkedve következik, ahol a visszaerdősülő terület szélén haladunk, jellemzően nyírfás ligetekben. A nyírfa magja terjed a leggyorsabban a széllel, ezért képes a fásszárúak közül elsőként elfoglalni a nyílt terepeket. Néhol még láthatóak füves tisztásfoltok, amelyeken az eredeti kaszálórétek gazdag lágyszárú flórája és a hozzájuk kötődő rovarvilág már csak töredéke az eredeti állománynak. A területet az 1970-es évektől nem hasznosítják, csak az utóbbi időben kezdett a facsoportok ritkító gyérítésébe a nemzeti park, hogy visszaállítsa a fajgazdag hegyi kaszálók állapotát.
A facsoportok közt haladó ösvény egy út keresztezésénél tágasabb tisztásra ér. Itt a szlovák oldal felé láthatóan rendszeresen kaszálják a rétet, amelynek túloldalán ismét feltűnik a Hernád völgye és Kassa városa a keretező hegyvidékkel. Ezután öreg bükkfák között zegzugos vidékre érünk, ahol a László-tanya területén eredő patakot is keresztezzük, majd némi kaptatással felérünk a Polyáska tömbjére. A sziklákkal tűzdelt terep teljes elhagyatottságot mutat, alig jár erre bárki is a vadakon kívül. A tető túloldalán aztán a túloldalról csatlakozik egy erdészeti dózerút, amit turistaút követ. Itt ismét egy születőben lévő patakot érintünk, de a határ ráfordul a völgyre, és az eredetéig követi a vízfolyást. A magyar oldalon, a patak vizenyős forrásvidékét látványos, öreg erdő fedi - ezt a félreeső zugot az Oláh-rét alatt már nem termelték le, napjainkban pedig fokozott védelmet élvez. Az eredő vízfolyásokat keresztezve kiérünk egy dózerútra, mely a határ túloldalán is folytatódik. Az Oláh-rét egykori kaszálóját köti össze, de erre halad tovább a hegyvidéken átvezető legkényelmesebb útvonal is.
Az esőbeállóval és többnyelvű információs táblával rendelkező határátlépő hely rendkívül közel van Magyarország legészakabbi pontjához. Az útról az erdőbe pillantva, kb. 50 méterrel felettünk a sűrűben láthatjuk is ott, ahol először fordul egyet a határsávot jelölő nyiladék. Megközelítése vetekszik a Nagy-Hrabóra felvezető ösvénnyel, így innen, lentről érdemes csak megtekinteni. Ha mégis vállalkoznánk a hegymászásra, akkor már érdemes pár száz méterrel tovább kapaszkodni, hogy az Eszkárosi-kilátót is meghódítsuk, a sziklás kiszögellésről ugyanis gyönyörű panoráma nyílik a Hernád völgyére, a Tokaji-hegység nyugati lankáira és a felvidéki hegyekre. A szikláról tiszta időben a Magas-Tátra is kivehető.
Az Oláh-rét szélétől visszafordulunk déli irányba a K+ jelzéssel és a Szent Erzsébet-zarándokúttal, keresztezve a jellegzetes hegyi kaszálót. Egy kis házikót is felfedezhetünk a rét mellett, az erdőben, ami a legészakibb épület hazánkban. Az oláh-réti kunyhó csapolt gerendafalával már a közeli Kárpátok hangulatát idézi. Öreg bükkösben kanyarodunk kissé feljebb a zarándokúttal, ami rövid emelkedés után becsatlakozik az Országos Kéktúra nyomvonalába.
A Kéktúra vonalán
A K jelzésen ereszkedünk le a László-tanyát megközelítő aszfaltúthoz. Sajnos az egykori grófi kastélyt már nem látogathatjuk meg, a jelenlegi tulajdonos bezárta az épületegyüttest a nagyközönség előtt. Az erdei kastély vadászlaknak épült a Károlyiak számára, és ennek köszönhető, hogy a környező terület nem Szlovákiához, hanem Magyarországhoz tartozik: a közigazgatási és orografikus választóvonalat követő trianoni határvonalat ugyanis itt a tulajdonviszonyokhoz igazodva módosították.
Az aszfaltút pár ház kíséretében kiérkezik a Bodó-rétre, ahol ismét élvezhetjük a hegyi rétek tágas panorámáját. A nyírfákkal és fenyőcsoportokkal vegyes ligetek talán ennek a rétnek kölcsönzik a leginkább kárpáti hangulatot a környéken.
A Bodó-rét túlvégén, az út kanyarja után elhagyjuk az aszfaltcsíkot. Jobbra egy dózerúton ereszkedünk alá a Drahosi-rétre. Innen jóval nyíltabb, tisztább képét mutatja az egykori kaszáló, mely a határvonaltól ligetes foltok sorának látszik. A rét végénél keresztezzük az aszfaltcsíkot, és a túloldalon meredek ereszkedésbe kezdünk, s e hosszú lejtőn térünk vissza Hollóháza határába. A Sarjánosi-forrásnál vizenyős területeket szelünk át, itt is bebokrosodó rétet érintünk, majd a hegyoldal bükkösében, erdészeti dózerúton jutunk Hollóházára. Balra a S jelzésen, majd végül a P jeleket követve találjuk a kiindulópontot.
Note
Public transport
Public-transport-friendly
- A távolsági buszról a Hollóháza, Porcelángyár megállónál kell leszállni.
Getting there
- A túra a buszmegállóból indul, majd ugyanoda tér vissza.
Parking
- Parkolni a porcelángyár parkolójában tudunk.
Coordinates
Book recommendation by the author
- Zempléni-hegység (északi rész) turistatérkép (Cartographia)
- Zempléni-hegység turistakalauz
Author’s map recommendations
- Bármely Zemplén-térkép
Equipment
- Az időjáráshoz alkalmazkodó öltözet, magas szárú túracipő, enni- és innivaló, navigáláshoz TERMÉSZETJÁRÓ app.
Statistics
- 2 Waypoints
- 2 Waypoints
Questions and answers
Rating
Help others by being the first to add a review.
Photos from others