Gönc múltja mentén a fürdőtől a lovagvárig

Itiner:

• Göncről a P◼ jelzés mentén jutunk el a Kis-patak forrásvidékére.
• A patak völgyéből kitérőt teszünk kelet felé a P jelzésen az Amadé-várhoz; a romhoz a PL jelzésen jutunk.
• A P jelzésen visszafelé indulva Kis-patak völgyében leereszkedünk a gönci pálos kolostor romjához.
• A P+ jelzésen térünk vissza Göncre; a kezdőpontra a P◼ jelzések vezetnek.

A túráról részletesen:

Göncről a Kis-patak völgyébe

Gönc központjából indulunk a P◼ jelzésen. Ha a Kossuth utcán a jelzés jobbra ágazásánál pár lépésnyit egyenesen megyünk tovább, az út bal oldalán bepillanthatunk a ma tájházként működő Huszita házba. Jelzésünk körforgalomtól a Rákóczi utcán át a Szent Imre katolikus templomot megkerülve, egy kis völgyecskében kapaszkodik fel a falu feletti dombokra. A temető és a gyümölcsösök közötti gazdasági úton, a Kakukk-hegy lábának lankás hátán keresztül érkezünk a Blehi-patak mellé. Körülöttünk a lankás dombokat nemesszeder és kajszibarack ültetvények borítják.

A 19. század végéig a Gönc körüli dombokon virágzó szőlőkultúra honolt, a Tokaj-hegyaljai borvidék folytatásaként idáig húzódtak a szőlőültetvények a vulkáni hegyek lábánál. Bár a Hernád völgyén beáramló hidegebb klímán a szőlő és bor minősége elmaradt a Tokaj-hegyaljaitól, értékes árucikke volt ez a vidéknek, amit a megmaradt gönci hordó, mint unikális mértékegység is mutat. A filoxéravész, azaz az Amerikából behurcolt gyökértetű azonban végítéletet mondott az itteni szőlők felett. A korábbi állománynak alig 1,5 százalékát ültették újra a Hernád völgye felett. Az újratelepítések helyett ezen a vidéken a gyümölcsösöket támogatta az állam, így terjedt el és lett híres a gönci kajszi, ami azóta is meghatározója a vidéknek.

A Blehi-patak partján a barackos alatti aszfaltútra jutunk, amivel beérkezünk a hegylábi erdőkhöz. Itt még a faluszéli akácosok dominálnak, ami szerte a szőlőtermő vidékeken értékes haszonfaként, a szőlőkarók ellenálló alapanyagaként terjedt el. Akár a gyökértetű, az akác is Amerikából származik, és mint inváziós faj, kiszorítja az őshonos faállományt, alján fajszegény vegetáció honol. Keresztezzük a patakot, és a lankás hegyoldalban kapaszkodunk a Helle-völgy mentén. Az akácos átvált telepített erdeifenyvesbe, ami szintén tájidegen a Tokaji-hegységben. A szabályosan sorakozó fenyőtörzsek alatt az akác képviseli a felnövő újulatot. A völgy felső részén fokozódik a meredekség, amit lekövetve az ösvény a tölgyesek tágas térségében halad. A völgyfő közelében egy erdőgazdasági úthoz érkezünk, amit csak pár tíz méteren követünk jobbra, dél felé, majd a Dobogó-nyeregig vezető rövid szakaszt ismét benőtt, öreg útbevágáson haladó ösvényen tesszük meg.

A nyeregben, ahogy a túloldali árnyas erdőben is a bükk dominál, belépünk a vulkáni hegyek védettebb, ősi világába. Egy rövid ereszkedéssel pár száz méter után megérkezünk a gyertyánok árnyas erdejében kanyargó Kis-patak legfelső folyásához, ahol a tovább vezető, patakot követő ereszkedés előtt teszünk egy rövid, de küzdelmes kitérőt az Amadé-vár magasan felettünk trónoló kiszögelléséhez.

Az Amadé-vár bevétele

A merész szirt, amin egykor a vár állt, jó 200 méter szinttel van felettünk, és a hegyoldal meredeksége is számottevő. Nem véletlenül építtette ide erősségét Aba Amadé: valóban jól védhető, stratégiai pont a Téglás-kő sziklás gerince. Egy régebbi irtás fiatalos erdeje és öreg bükkök között kapaszkodunk a meredek ösvényen a P jelzésen, néhol az összeboruló fiatal bükkök ágaitól ostorozva. Előbb a Kis-Amadé-hegyre kaptatunk, ahol ideiglenesen megenyhül a meredekség. Innen már öreg bükkösben kígyózunk felfelé a Nagy-Amadé-hegy sziklás gerincén . A köves orom alatt pár sáncot és falmaradványt kerülünk, végül az utolsó pár méteren a PL jelzés mentén érkezünk ki a vár területére, a keleti szegély természetes falait alkotó sziklabércre.

A panoráma, bár behatárolt, jellegzetes képet mutat a Tokaji-hegység legbelsőbb vidékéről. Hosszan belátjuk a (Gönci-) Nagy-patak folyását a pálos kolostor környékétől a forrásvidékig. A környező erdős hátak alkotják a hegység legmagasabb összefüggő vidékét, ahol a településektől távol a természet egyik utolsó menedékeként nagyvadak járta rengetegek, védett kaszálórétek maradtak fenn. Településnek csak az északi hegylábaknál van nyoma, így rálátunk a Telkibánya feletti kaszálókra, a Hernád völgyének kis szegletére, Kassával a távolban. Északon a Kárpátok vonulatainál vész el a tekintet, amik természetes átjáróval kapcsolódnak felénk a Nagy-Milic tömbjén keresztül, ami a legmagasabb hegycsoportként a környékünkön zárja északkelet felé a kilátást.

Az alattunk leszakadó, meredek sziklafal a jégkorszaki klíma hagyatéka, ami kifaragta a rétegvulkán oldalából a keményebb, kővé vált andezitláva-réteget. Erre a krioplanációs kifagyásra látunk példákat szerte a szűken vett hegycsoportunkban, a Téglás-kő körül, a Sólyom-kőnél, a Fekete-kőnél és a Rivnyak-tanya felett.

A sziklafalról visszamászva, a romok mellett visszaereszkedünk a már megtett úton a Kis-völgybe, és nyugat felé megyünk tovább a P jelzésen a patak mellett.

A Kis-patak-völgyében

Alig az elágazás alatt kis rét fogad, aminek túloldalán bevágunk a patakparti erdőbe az öreg padok és asztalok mellett induló ösvényen. Pár kilométeren keresztül követjük a mélyen bevágódó vízfolyást az árnyas, agg bükkösben. A rét alatti kanyarulatnál rövid ideig egy fenyvest keresztezünk, majd nagy, mohás kövek között őserdő jellegű, vad vidéken kanyargunk a patakkal.

A kacskaringós völgyszorosból kiérve az ösvény határozott erdészeti útra talál, ami el is hagyja a csörgedező vízfolyást, és lankásan ereszkedve a Dobogó-hegy tölgyes erdővel borított oldalában megérkezik a pálos kolostor romjaihoz. Az évszázados tölgyek között magasló templom romjai áhítattal töltik meg a kis erdőrészletet. A falak közé lépve meglepően épen maradt, díszített oszlopfőket, faragott pilléreket, íves mennyezetet és kapumaradványt, a rózsaablak helyét találjuk az erdő mélyén megbúvó templomban. A környező települések turistái, a Magyar Turista Egyesület Hernádvölgyi Szakosztálya állhatatos munkával mentette meg a romokat a 20. század elején. Védkunyhót is építettek a munkák segítéséhez, ami a környéken járó turistáknak is menedéket adott tágas teraszával. A templom melletti kolostor lakórészt sajnos már nem tudták megmenteni, ami méretei és elhelyezkedése alapján több emeletes, kerengőfolyosós, klasszikus kolostor lehetett. A romok nagy területen, erősen hullámos felszínnel jelzik a szerzetesek egykori lakhelyét. 

Vissza Göncre

A kolostor romjai mögött elágazik a turistaút. A P jelzés továbbhalad Telkibánya, Hollóháza irányába, de mi a körtúra miatt visszakanyarodunk a hegyoldalban a P+ jelzésen nyugat felé. Lankásan emelkedik a völgyből kivezető erdőgazdasági út, ami hamar el is éri legmagasabb pontját. Egy fenyves mellett a sekély bevágást megkerülve elkezdjük ereszkedésünket Göncre. A meredek északi oldalból kiérve a Dobogó-oldal hullámos vidékén vágunk át faluba visszavezető egyesült szekérutakkal, ami innentől elhagyja az összefüggő erdőket, és kaszálórétek, ligetek, gyümölcsösök között ereszkedik le Göncre.

A legfelső kaszálókról gyönyörű kilátás nyílik a Hernád-völgyre és a szemközt magasodó Kárpáti vonulatokra. A Kassa feletti hegyek, a Szlovák-érchegység, régi nevén Gömör-Szepesi-érchegység ezer métert meghaladó vonulatai, aminek tömbjéből bányászták a kassai ércolvasztó számára az ércekben gazdag nyersanyagot Aranyidától Dobsináig.

A Sikora hullámos dombjain keresztül érünk be a faluba a régi strand mellett. Sajnos a termálvízforrásról táplálkozó fürdőhely már nem működik, így ha szeretnénk a túra végén csobbanni, kiáztatni megfáradt végtagjainkat, a túloldali református templom mellett találjuk a városi uszodát.

A Rákóczi utcán visszaérkezünk a központba, ahol a P◼ jelzésen bezárul a kör.