Favágók és vadászok nyomában

Itiner:

• Újhuta központjából a Gerendás-rétre a Z jelzésen jutunk el.
• A Gerendás-rétről balra, a K jelzésen haladunk a Cselliszka-rétig.
• A Cselliszka-réten át jobbra letérünk a Kerek-kőhöz a K▲ jelzésen.
• A Kerek-kőről szintén a K▲ jelzésen, annak jobb ágán térünk vissza a Kéktúrára.
• Jobbra követjük a K jelzést a Szpalanyica-völgy fejezetében lévő elágazásig.
• A Szpalanyica-völgyben a K◼ jelzés mentén kanyarodunk Újhuta felé.
• Egy kitérővel felkeressük a Waldbott-vadaskertet a Z↺ jelzésen, amelyen végül Újhutára érkezünk vissza.

A túra részletes leírása:

Észak és dél határán, a Tolcsva és a Kemence-patak völgye között

Újhuta központjából a Z jelzésen indulunk északkelet felé, a buszforduló és a harangláb mellől, a Tolcsva patakot követve. Utunk elején a szűk völgybe simuló egyutcás település házai kísérnek minket. Az egykori üveghuta köré szerveződött falu, Újhuta központját öreg lakóházak adják, míg a völgyben felfelé már inkább a 20. században kiépült üdülőövezet nyaralói dominálnak. A hangulatot a sűrű erdő borította patakvölgy határozza meg: itt még a legnagyobb kánikulában is hűs levegőt áraszt a rengeteg és a dús vegetációval szegélyezett, hegyi vízfolyás.

Egy bő kilométer után a házak ritkulásával a völgy is kettéválik; mi a jobb felé tartó oldalvölgyet követjük a Z jelzésen, amely mentén a vízellátásért felelős források és védőterületük foglalják a völgytalpat. Kikerüljük a kerítéssel körbevett vízbázist a patak medrébe térő ösvényen, míg egyébként a vízmű dózerútján hatolunk egyre feljebb. A felső kútcsoport után, a völgyfő lankás térségében kiér az út a Gerendás-rét tágas csomópontjához.

A Tolcsva patak és a Kemence-patak völgye közötti legalacsonyabb átjáró ez, ezért e legkönnyebben megközelíthető nyeregben vezet át a hegység déli és északi területeit összekapcsoló dózerút. Kitüntetett helyzeténél fogva az erdei munkások és a hutafalvak huták lakosai sűrűn használták e helyszínt közlekedésre, a letermelt faanyag szállítására, ahogy azt neve is mutatja. Az erdei tisztás szélén a padlásán alvóhelyeket rejtő védkunyhó és tűzrakó hely áll az erdészeti és turistautak csomópontjában. Itt találkozunk az Országos Kéktúra útvonalát mutató K jelzéssel, amely Makkoshotykáról útban Regécre leköveti a fokozatosan emelkedő gerincet.

A nyeregből csillag alakban szerteágazó utak közül az enyhén emelkedő, nyugatnak tartó dózerutat választjuk, amelyen a K jelzés is halad. A következő két kilométeren, erdőgazdasági területen, még álló bükkösökön és tölgyeseken át, illetve tarvágás után sarjadó fiatalosban haladunk a lomhán kacskaringózó keréknyomon. Az erdőgazdasági utak enyhe kanyargásukkal ügyesen cselezik ki a domborzatot. A Maklány-tető hosszú gerincét, illetve az Új-Határ-völgy bevágását követve tekergünk. A Határ-bérc alatt a térségre jellemző, nyeregben ülő kaszálórétet érintünk. A Cselliszka-rétnél a turistaút is elágazik, hogy egyik ága felfedezze a hegység egyik rejtőzködő és rendkívül hangulatos kilátópontját, a Kerek-kőt.

A Kerek-kő kilátópontján, a központi terület vadonjában

A meredek, keskeny völgyekben, merész, vulkáni kúpokban gazdag tájon pont az ilyen laposabb nyergekben alakították ki kaszálóikat a helyiek, hogy az állatok takarmányának, a dús, vadvirágos szénának termőterületet nyerjenek. Az egyébként sűrűn erdősült, csapadékos vidék híján volt a füves foltoknak, így az irtások után létrejött, mesterségesen fenntartott kaszálókból a lakosság és a természet is profitált.

A néhány hagyásfától ligetes Cselliszka-rét közepén, alig kivehető ösvényen vágunk át a K▲ jelzés mentén, amely a túloldali irtáson átvágva, szintben simul bele a Hangyás-bérc öreg bükkösébe. Az észak felé vadul letörő, köves oldal egy keskeny gerincben csúcsosodik ki, ahová a K▲ jelzés is tart. A terep egyre kövesebbé, sziklásabbá válik, és a mohos aljú, göcsörtös tölgyek között tekintélyt parancsolóan állja el utunkat egy gomba alakú sziklaszirt. Az ösvény balról kerüli az áthajló, csonka tornyot, amelynek túloldali, sziklás gerincélén kitárul a táj, a Tokaji-hegység centruma.

Bár a távolban feltűnik a Milic-csoport is, a látványt a Kemence-patak sűrű völgyhálózata határozza meg. Alattunk meredeken szakad alá az északi oldal erdővel sűrűn benőtt meredélye, amely az Ördög- és Kemence-patak találkozásába vész. Másfél kilométerre, a fákkal borított völgyelágazásban található Rostalló, ahol a kemence-völgyi kisvasút végállomása áll. Eddig hozták helyre azt az erdőgazdasági vonalat, amely egykor a belső területek faanyagát szállította ki a Kemence-patak völgyén keresztül. Az első világháború utáni intenzív fakitermelés az erdőségei nagy részét elvesztő ország faéhségének enyhítése során lekopaszította a környező vulkáni kúpokat. A völgy alsó végénél található Kishután keresztül Pálházára érkezett a kidöntött erdők anyaga, ahonnan tovább szállítva Sátoraljaújhelyen át hagyta el a hegységet. A kemence-völgyi Kishuta és felső szomszédja, Nagyhuta rövid ideig működő üvegolvasztója a 18. századig emésztette a rengeteget. A betelepített szlovák lakosság az üveghuták felhagyása után is a fakitermelésből élt, amely kézenfekvő ezen az erdőben gazdag tájon.

A Kerek-kőről egy rövid ideig ugyanazon a gerincszakaszon tartunk visszafelé, ám a szikla alatti nyeregből a K▲ jelzés nyugati ága egyenesen halad tovább a Hangyás-bércen. Ezen folytatjuk utunkat mi is, a lankásabbá váló nyereg felé elkanyarodva. Az ellaposodó hegyoldal öreg tölgyesében visszaérkezünk a dózerúthoz, a rajta tovább vezető K jelzéshez, amelyet jobbra (nyugat felé) egy alig kilométeres szakaszon még követünk. A Nagy-Hangyás tekintélyes tömbjének túloldalán, a Tolcsva patak völgyének legfelső részéhez, a Szpalanyica-völgyhöz érünk. A szó jelentése a helyi szláv lakosság nyelvén „égetett völgy", amely az üveggyártás egyik alapanyagául szolgáló hamuzsír égetésére utal. Lekanyarodunk az egyre csak ereszkedő erdőgazdasági útra, amelyen a K◼ jelzést követjük.

A Waldbott-uradalom vadaskertjében

A Szpalanyica-völgy széles teknőjében, az elágazás után röviddel egy nagyobb kanyart ír le a dózerút, a legnagyobb ívben pedig két erdészeti út ágazik ki. Az alsó, szintben haladó pont a számunkra fontos irányba oldalaz - bár jelzés nélkül, de amennyiben ezt a csekély kellemetlenséget bevállaljuk, kényelmesen átsétálhatunk a Nagy-Kőrös alatt a Vadaskertbe. A jelzett ösvényen haladó változat a távval és a szinttel is nagyvonalúan bánik, ugyanis azt a bő száz métert, amelyet a következő közel két kilométeren elvesztünk a völgyben, a Kotliszka-rét felé kaptatással kell kompenzálnunk.

Sűrűsödő bükkösben vágunk egyre mélyebbre a Szpalanyica-völgy lomha kanyartól íves bevágásában, a K◼ jelzést követve. Legyünk figyelmesek, mert ahogy a dózerút keresztezi a még gyermek Tolcsva patakot, egy árok mentén meredek út indul a szemközti lejtőn, amit mi is követünk a Z↺ jelzéssel (ezen haladunk Újhutáig). Igaz, hogy a nyomvonal megdolgoztat az első pár száz méteren, utána viszont gyönyörű fenyvesek közt, könnyedén haladunk az egykori vadaskertben.

A Kotliszka-rétnél érkezünk meg a nyeregbe, amely előtt közvetlenül két mamutfenyő áll az erdőben; tekintélyes törzsüket, tujához hasonlító örökzöld leveleiket könnyű felismerni. Maga a rét is különleges: a tisztás szélén és az azt keresztező ösvény mentén vadgesztenyesor húzódik, míg a túloldalt vörösfenyők szegélyezik az utat. Innen lankásan ereszkedünk az öreg, vegyesen lucot, duglászt és jegenyét is tartalmazó fenyvesben. A hazánkra nem jellemző erdőtársulást a tolcsvai illetőségű, de német származású Waldbottok telepítették a 20. század elején. Itt volt ugyanis a vadaskertjük, Újhuta alsó végén pedig a vadászkastélyuk.

A Kis-Kőrös-tető alatt az északi tájakra jellemző hangulat kísér. Egészen a 20. század közepéig faszerkezetű kilátó állt az 500 méter magas hegytetőn, ahogy testvérén, a 600 métert közelítő Nagy-Kőrös-tetőn is, ám belőlük napjainkra korhadék maradt csupán. A vadaskert fenyvesei alatt, már őshonos tölgyesben kerüljük a köves gerincet, aminek túloldalán lekanyarodunk Újhuta irányába. Az erdészeti utak találkozásánál hangulatos erdei tisztást érintünk, a Sop-rétet, és mellette beváltunk a bükkösbe. Innentől fokozódó meredekséggel ereszkedünk a lejtőn, és a völgy aljához közeledve újabb tisztás tűnik fel a házak felett. Ez a település halottainak nyughelye, ugyanis itt található a temető, amely egészen a Tolcsva patakig nyújtózik, hazánkban egyedülálló meredekséggel. A sírkert kapuján túl, a Tolcsván átlépve érkezünk vissza Újhuta központjába, a haranglábhoz és a buszfordulóhoz, ezzel pedig körtúránk bezárul.