Emléktúra a Csákány-kő körül

Itiner:

• Az emlékparktól a P+ jelzésen jutunk el a Várbükki erdészházhoz.
• Az erdészháztól a P jelzésen haladunk tovább a Domoszlói-kapu felé.
• A Domoszlói-kapunál csatlakozunk a gerincúthoz a K jelzésen.
• A Nagy- és Kis-Zúgó-hegy között letérünk a gerincről a K● jelzésen a Szegediek-kútjához.
• A forrás alatti dózerúton rátérünk a K+ jelzésre, melyen leereszkedve visszatérünk a Nemzeti Emlékparkhoz.
• ???Az utolsó métereket az emlékpark mellett a K▲ jelzésen tesszük meg.???

A túráról részletesen:

A Recski munkatábornál

A Nemzeti Emlékpark parkolójától indulunk az egykori Recski Munkatábor bejáratától a P+ jelzésen. Nyári szezonban nyitva van a bejárattal szemközti épületben, az erdészházból lett tiszti barakkban működő kiállítás a munkatábor történetéről a rabok elbeszélései alapján. Ez némi kitérőt jelent, a jelzés ugyanis a bejárattól balra, a rabok által kiásott kis tavak mellett vezet. Mára már a tavak buja vízi világnak adnak otthont terebélyes nyárfák árnyékában. A leginkább kijárt útvonal a rekonstruált büntetőbarakkhoz visz a tavak alatt - ezt is érdemes útba ejteni, hiszen csak pár perces kitérő.

A P+ jelzés a barakk felett, sűrű erdőben hagyja el az egykori tábor területét. Ha végigjártuk a kiállítást és mélyebben betekintettünk a büntetőtábor életébe, akkor szinte felszabadulásnak érezzük a nehéz emlékű hely hátrahagyását. Az egyetlen sikeres szökéssel is pont erre menekült az a nyolc rab, akik közül végül egynek sikerült nyugatra szöknie. Sűrű erdőt követünk a Csákány-kő alatt, ami egy nagyobb irtásban ér véget. A tisztulatról jól látszik a Kékes tömbje, mely koporsó alakú tömegével uralja a tájat. A jelzés némi ereszkedéssel rávezet a várbükki dózerútra, ami a Várbükki erdészházhoz kanyarodik.

A Várbükk erdeiben

A dózerút második elágazásánál keresztezi utunkat a Parádfürdőről érkező P jelzés, amit innentől mi is követünk a Mátra gerince felé. Az út visszakanyarodik az impozáns erdészházhoz. A mögötte fekvő hangulatos réten keresztülvágva, a házzal ellentétes oldalon bekanyarodunk a ligetes erdőbe. Rövid kapaszkodás után a Domoszlói-kapuhoz vezető útra érünk, amit egy szakaszon követ a jelzés is. A Vár-kútnál, ahol a magasfeszültségű vezeték keresztezi az erdészeti utat, leágazik a P jelzés a nyeregbe kapaszkodó ösvényre.

Az oroszlánvár rendkívül meredek északi oldalának tövében, a sötét bükkös és a távvezeték irtása között cikázva kapaszkodunk fel a Domoszlói-kapuba. A természetes áttörést a Nagy-Szár-hegy feltételezett kalderájában felharapózó patak marta a meredek gerincbe, amit a helybéliek is használtak a Mátra két oldala közötti átjárásra. A lejjebb követett utat ismét keresztezzük itt a nyeregben, és egy egyszerű pihenőhely kényelmével fújhatunk egyet a fárasztó kapaszkodás után.

A Mátra gerincén

A megérdemelt pihenő után a szelíden hullámzó gerincet követjük a K jelzésen, ami az Országos Kéktúra nyomvonalát jelöli. Egy rövid szakaszon mi is ízelítőt kapunk az országot átszelő vándorlás hangulatából. A sombokrokkal pettyezett, ritkás erdőben korlátozott kilátásunk nyílik a Kékesre és a Magas-Mátra hegyeire. Ez a szakasz a Mátra egyik legelhagyatottabb részét keresztezi, ahol a turistaút a lakott településektől messze kanyarog. A legközelebbi falvak is mélyen alattunk, több kilométernyi sűrű erdő után sorakoznak a Parádi-Tarna völgyében, illetve a túloldalon az Alföld peremén.

A gerinc hosszú emelkedőjével, bő 100 méternyi szint leküzdésével felérünk a Jagus elnyújtott csúcsára, ahol némi kilátásunk adódik a Csákány-kőre. Az éles gerinc nemcsak vízválasztó, de a vegetációt is kettéosztja. A déli oldalak napsütötte lankáit tölgyek lakják, míg a meredek északi oldali, hidegebbet kedvelő bükkösöket erősen megtizedelte az erdőgazdálkodás. A csoportokban álló fák törzsei között és a feltörekvő új generáció felett látunk be a Mátra északi völgyeibe. Alattunk a Csákány-kő andezitbányája sárgállik, amit a rabok csak Zergének hívtak egykori formája miatt. Mára a hegy belseje épület- és útalapok köveként terült szét az országban. Napjainkban sokkal mélyebb szinteket bontanak annál, hogy a kráteren kívül bármit is látnánk.

A hullámzó gerincél egyik lankáján a körbekerített kis tisztásra erdészházat építettek, aminek padját, fedett tornácát sajnos lezárták a turisták elől. A ház felett tetőző Nagy-Zúgó-hegy 637 méteres csúcsa túránk legmagasabb pontja. A túloldali nyeregben a K● jelzés leágazásához érünk.

Ereszkedés vissza az emlékpark felé

Sűrű bükkösben, meredek ösvényen hagyjuk el a gerincet a K● jelzésen, ami egy kis völgybe simulva érkezik a Szegediek kútjának nevezett forráshoz. Az öreg bükkök árnyékában, meredek bevágásban megbúvó vízfakadást a szegedi turisták foglalták még a 20. század közepén, ami azóta sűrű, buja növényzet ölelésében csordogál. A forrás alatti tisztás erdei pihenőjénél kifújhatjuk magunkat, hiszen innentől már elhagyjuk a meredek gerincszakaszt, és lankásabb vidéken ereszkedünk tovább.

A forrás alatt beérünk a dózerútra, ahol a K+ jelzést követve haladunk tovább. A kanyarnál a jelzés leágazik az irtás szélén vezető ösvényre. A Csákány-kő tömbjét keletről megkerülve a Győrke-patak bevágásában ereszkedünk vissza a hegy lábához. Az utolsó, rövid szakaszon átvágunk a hegyoldalban, ahol sűrű erdő és irtás határán, a bánya aszfaltútjának elágazásánál visszaérkezünk az emlékpark bejáratához.

 ???Az utolsó métereket az emlékpark mellett a K▲ jelzésen tesszük meg.???