Csúcsról csúcsra a Központi-Mátrában

Galyatetőre vezető túránkra Mátraházáról, a nagy parkoló végében kezdődő zöld négyzet jelzésen indulunk. Utunk egyből egy erőteljes ereszkedővel kezdődik és a Nagy-Hidas-bércen át egészen a Nagy-Hidas-patak völgyéig tart. Bár kialakított pihenőhely nincs a patakvölgyben, mégis érdemes néhány percet eltölteni itt a szinte már szurdoknak számító képződményben.

A pihenő után egy rövid, cserjékkel benőtt emelkedős szakasz következik, majd megérkezünk a Hatökör Urán található útelágazáshoz. A hely legendák szerint onnan kapta nevét, hogy egykor egy elborult elméjű földesúr riogatta az erre járókat. Az útelágazás után továbbra is a zöld négyzet jelzésen haladunk Galyatető irányába. Itt már egyre jobban érezhetővé válnak az út változatos terepviszonyai. Az ösvény a Nagy-völgyet elzáró gáttal kialakított Csórréti-víztározóval szembe halad, így egy keleti irányba vezető, hirtelen emelkedővel kerüli el a vízmű védterületet. Az emelkedőt követően keresztezzük a víztározóhoz vezető bekötőutat, rövid ideig a zöld négyzet jelzés is ezen az úton halad. Már látható távolságba kerül a vízmű bejáratának kapuja, amikor az ösvény ismét betér az erődbe és szintén kelet-északkeleti irányba halad tovább.   

A Csórréti-víztározót völgyzárógát kiépítésével alakították ki 1977-ben. Ez Magyarország legmagasabban fekvő ivóvízellátást biztosító víztározója. A tározó Mátraháza, Kékestető, Sástó és a Felső-Mátra településeinek ivóvízellátását szolgája.  Térfogata: 1,1 millió m3, területe: 13 hektár. Vízgyűjtőterülete főleg északi irányba, a Galya tömbje felé terjed. Öt állandó patak táplálja a tározót a Nagybérc-folyás, az Aranybánya-folyás, a Kisagyagos-folyás a Nyírjes-folyás és a Nagy Lipót-folyás. A tó átlagos mélysége nagyjából 10-20 méter között váltakozik. A Víztározó területe vízmű védterület, szigorúan őrzött, látogatók elől elzárt terület.   

Utunk a víztározó keleti oldalán, rövid emelkedő után szintben halad tovább Galyatető irányába, egy fenyves és egy bükkös találkozásának szegélyén. Bár a fenyves elfedi a pár évvel ezelőtt még élvezhető tóra való kilátást, de a víztározót tápláló patakok közül többet is keresztezünk. Az utolsó patakátkelés után az ösvény ereszkedni kezd, majd utunkat mindkét oldalról körülölelő fenyves kíséri tovább. Ezt a sűrű fenyőerdőt akár „Meseerdőnek” is nevezhetnénk, ugyanis főleg őszi időszakban meglehetősen sok légyölő galócával találkozhatunk itt, amelyeknek látványa mesekönyvbe illő hangulatot varázsol a túrázó elé. Amint elhagyjuk a fenyvest nagyjából túránk feléhez, a Nyírjesi erdészházhoz érkezünk. Ezen a helyen érdemes újabb pihenőt tartanunk, ugyanis az erdészházat elhagyva utunk egészen Galyatetőig emelkedik. Túrázók számára kialakított pihenőhellyel, asztalokkal és padokkal továbbra sem találkozunk.   

A Nyírjesi-elágazás után a kék kereszt jelzést követjük egészen Galyatetőig. A jelzés az egykori Kéktúra vonalán halad, így az erdészház kapuján még megtalálhatjuk a régi Kéktúra bélyegző maradványait. A mai erdészháztól pár száz méterrel feljebb az egykori vadászháznak már csak romjait találjuk. A romokat elhagyva az ösvény egyre emelkedik. A jelzés egy  feltehetően 2 évtizede végzett tarvágáson halad keresztül, utunkat kelet felől kerítés szegélyezi. A túra ezen a szakaszon kissé monotonabbá válik, megtekintésre méltó látnivalóval nem találkozunk. Amint emelkedünk érdemes vissza-vissza nézni, hiszen hátunk mögött már felbukkan az 1014 méter magas Kékes a Tv-toronnyal. A kerítéssel elzárt tarvágást lassanként fiatal vörösfenyőerdő váltja fel. A Nyírjes-bércen át tartó hosszas, olyakor unalmasnak tűnhető menetelés nem volt hiábavaló: a csúcsra érve csodás panoráma tárul elénk. A Nyírjes-bérc legmagasabb pontjáról keleti irányba nyerünk szabad kilátást. Szemünk elé tárul a velünk párhuzamosan emelkedő Bagoly-bérc és a Nagy-Lipót, a Keleti-Mátra vonulata és a Kékes tömbje, távolban pedig a parádi-medence települései és a Bükk-fennsík is.   

A kilátóponttal szemben épült vízátemelő objektumot elhagyva ismét egyenes szakasz következik. A Károlyvágási-kerékpárutat keresztezve egy fenyvesen át jutunk ki a Mátra-nyerget Pásztóval összekötő műútra. Innen mindössze már csak pár száz méter választ el minket a csúcstól. Egy újabb kereszteződést elérve a kék kereszt jelzéshez csatlakozik a sárga sáv jelzés is, Galyatetőre ezek kettősén jutunk. Az utolsó szakasz esőzések után lehet körülményesebb, ugyanis a Galya-csurgó alatti rétről nehezen folyik el mind a forrás vize, mind pedig a felgyülemlett csapadékvíz, ebből kifolyólag saras, lápos szakaszra kell készülnünk néhány méteren keresztül. A körülményes útszakaszt elhagyva egy utolsó, kisebb emelkedőt leküzdve jutunk fel Galyatetőre. A jelzés a hátsó nagy parkolóba érkezik, ahonnan mindössze már csak néhány perc választ el minket a településrész központjától.   

Galyatető hazánk második legmagasabb pontja, a Mátraszentimréhez tartozó településrész nevét a 964 m magas, hasonló nevű Galya-tetőről kapta. A „galya” szlovák eredetű szó, jelentése fátlan, füves hegy. Ez utal a hegy egykori, erdőterület mentes küllemére. Galyatető mára kedvelt turisztikai célpont. Megtekintendő látnivalói közé tartozik a Magyarok Nagyasszonya kápolna, melyet csak Kodály-kápolnaként ismerünk, az egykori Horthy szálló épülete, a bivakszállásokatt is kínáló Galya-kilátó, a Galyatető Turistacentrum,  a Kodály Zoltán sétány vagy éppen a Kodály park. A wellness szolgáltatásokra vágyó vendégektől kezdve az egynapos kirándulásokat kedvelőkön át a komolyabb túrázókig mindenki megtalálja a számára megfelelő időtöltés módját az ország második legmagasabb csúcsán.