Share
Bookmark
Print
GPX
KML
Plan a route here
Embed
Fitness
Hiking Trail

Barangolás az Óriások asztalán

Hiking Trail · Bükk-fennsík · open
Responsible for this content
Magyar Természetjáró Szövetség Verified partner  Explorers Choice 
  • Huta-rét
    / Huta-rét
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Ablakos-kő-völgy előtérben, hátul a Mátra-gerinc (Bálvány)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Három-kő tetején
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Töbör-rally a Zsidó-rét turistaútján
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Start- és végpontunk, Bánkút (a turistaház)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Bepillantás az Őserdőbe, ahol a természet az úr
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Eltűnt kisvasút nyomvonalán (Kis-Huta-rét)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Út az Olasz-kapu torkában
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Csurgóhoz érkezve
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kaszálórét (Zsidó-rét)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A nehezen megtalálható sárga jelzés Bánkútnál
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A pontosan elnevezett Keskeny-rét a Három-kő előtt
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Tökéletes pihenőhely: a Tar-kő
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kilátás a Mátra felé a Petőfi-kilátóból (Bánkút)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Mély-Sár-völgy végénél
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Három-kőről kitekintve Felsőtárkány medencéje felé
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Erdei szakaszok és rétek váltakoznak
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Érkezés a Tar-kőre
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Töbör borókákkal a Zsidó-réten
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Természetközeli állapotú erdő a Tar-kői ereszkedőn
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Fekete-sár rétje az Olasz-kapunál
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Párhuzamos turistautak a Faktor-rétnél
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Töbörmezős tisztás a Faktor-rét után
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Három-kő (délkelet felé)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Északi fények naplementekor (Bálvány)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Nyugtató látvány: nagy tarvágásoktól mentes erdőhátak délnyugaton (Tar-kő)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Úton a Virágos-Sár-hegy oldalában
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Háttérben a Mátra, előtérben a Tar-kő a Három-kőről nézve
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az egykori turistaház, a bánkúti Fehér Sas panzió
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Káposztáskert-lápa
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Úton a Három-kő és a Tar-kő között
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Olasz-kapu, kijárat a fennsíkról
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Huta-rét
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Elegyes fenyvesektől kellemes ösvény a Káposztáskert-lápán
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Bükk-fennsík északi szegélyén (Kis-Huta-rét)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Huta-rét felé
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Balra, a magasban a Bálvány kilátója a sípályák fölött
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Alkonyul a Bükk-fennsíkon (Bálvány)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A jelzetlen út a bánkúti kis sípályák tetején
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Panorámaképen a Bükk-fennsík a bánkúti Petőfi-kilátóból
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
600 750 900 1050 1200 m km 2 4 6 8 10 12 14 16 18 Bánkúti turistaház Zsidó-rét Három-kő Tar-kő Huta-rét

A Bükk fennsíkjának kellemes hangulatú kaszálórétjeit és panorámás mészkőszirtjeit fűzi fel túránk, mely a hegység két legmagasabban fekvő kilátópontját is kínálja. A körséta során egyszerre ismerkedhetünk meg a sok évszázados bükki erdőhasználat lenyomataival, a hatalmas rengeteg eredeti állapotával, illetve az évmilliók során kialakult karsztfelszín történetével.

open
moderate
18.5 km
6:00 h
432 m
432 m

Nem kell nagy képzelőerő hozzá, hogy megértsük, miért is ragadhatott az „Óriások asztala" elnevezés a Bükk-fennsíkra: távolabbról szemlélve a hegység egy markáns csúcsok nélküli, határozottan a környezete fölé emelkedő platóban tetőzik. Az ország legnagyobb átlagmagasságú kistája helyzeténél fogva klímájában és növényzetében is elkülönül környezetétől, éppen ezért nincs még egy hely hazánkban, ahol a hegyvidéki jellegeket ennyire határozottan érzékelhetnénk. A mészkőn kialakult változatos karsztos formakincs szintén szembetűnő vonása a Bükk-fennsíknak: a turistautak mentén nehezen járható karrmezők húzódnak, mohos szirtek emelkednek, a plató magasságát pedig büszke sziklabércek hangsúlyozzák. A mélyben rejlő üregrendszerek felé töbrök, víznyelők és barlangnyílások mutatnak irányt.

A biztos bánkúti bázist hátunk mögött hagyva a Bükk-fennsík karsztjelenségeinek, erdőségeinek és tágas rétjeinek felfedezésére indulunk. Szelíden hullámzó tájon járunk, a megerőltető emelkedők hiányoznak, de ez senkit ne tévesszen meg: a plató kiemelkedésénél fogva tágas hegyvidéki panorámákkal jutalmaz, amikor peremére érünk. Útvonalunk során meghatározó tájképi elem a zárt erdőket felnyitó, hosszúkás tisztások láncolata, melyeknek felszínét ovális mélyedések ragyázzák. Az emberi jelenlét nyomaiként megőrződött kaszálórétek testét mészkő és víz örökös birkózásából született töbrök színesítik. Utunk aztán szirtekre hív: a fennsík letörésének ékes sebeiként fehérlő Három-kő és Tar-kő sziklahomloka nagyszerű kilátást nyit a terebélyesen hullámzó bükki tájra. Közben egyre háborítatlanabb erdő árnyékát élvezhetjük, és az Őserdő szegélyén sétálva egy erdőrezervátumba is beleshetünk. A fennsík északi peremén gyaloglunk vissza Bánkút felé: régi fakihordó kisvasút nyomvonalán, olykor hűs fenyvesek oltalmában érintjük a Fekete-sár szellős kaszálóját, majd a Huta-rét pádisi hangulatú tisztását. Mielőtt befejeznénk túránkat, még felkapaszkodunk a Bálvány kilátójába is, hogy a Felvidék irányába is kitekinthessünk.

Author’s recommendation

  • Túránkhoz ideális szálláshely Bánkút, ahol a turistaház és a panzió is szállást, valamint étkezési lehetőséget kínál. Itt töltve néhány éjszakát több irányban is felfedezhetjük a fennsíkot.
  • Szintén kiváló szálláshely a Hármaskúti-erdészház vagy a Csurgói-erdészház, melyek kulcsosházakként üzemelnek.
outdooractive.com User
Author
Áron Dömsödi
Updated: February 12, 2020

Difficulty
moderate
Technique
Stamina
Experience
Landscape
Highest point
Bálvány, 956 m
Lowest point
808 m
Best time of year
Jan
Feb
Mar
Apr
May
Jun
Jul
Aug
Sep
Oct
Nov
Dec

Rest Stop

Bánkúti turistaház

Equipment

Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz Természetjáró app.

Tips, hints and links

Start

Bánkút, parkoló (888 m)
Coordinates:
Geographic
48.097861, 20.481794
UTM
34U 461417 5327307

Destination

Bánkút, parkoló

Turn-by-turn directions

Itiner

  • Bánkútról a K jelzés déli ágán indulunk el, ezt követjük a Három-kő elágazásáig.
  • A Három-kőre a Z▲ jelzésen teszünk kitérőt, majd ezen is térünk vissza.
  • A Tar-kő hátára a K jelzésen kaptatunk föl.
  • A Tar-kő kilátóhelyére a K▲ jelzés vezet ki, majd ennek másik ága köt vissza a Kéktúrába.
  • A K jelzés vezet le a Virágos-sárhoz, az Őserdő kerítése mentén.
  • Az Őserdő 2. kapujához érve a Z jelzésen észak felé folytatjuk utunkat.
  • Az elágazásnál jobbra váltunk a K+ jelzésre.
  • A K+ jelzést követjük a Huta-rét elágazásáig (a Hármaskúti-erdészház kapujáig).
  • A S jelzésen kitérőt teszünk a Huta-rétre, majd ellenkező irányban, Bánkútig követjük a S jeleket.
  • Bánkútról a K▲ jelzésen kapaszkodunk föl a Bálvány kilátójához, majd ezen is térünk vissza.

A túra részletes leírása

Bánkút

Bánkút parkolójától több irányba fordulva is sípályákat találunk: a magasba emelt Bükk-fennsík hűs klímáját és az északias lejtők hótartó képességét a '60-as évek óta használják ki a ma is működő pásztákon (a Felső-Borovnyák és a Bálvány oldalában). A fennsík középső vonalában, bővizű forrás mellé épült fel 1930-ra a Bánkúti Turistaház, mely most a Fehér Sas Panzió nevet viseli. A terület birtokosa, Pallavicini Alfonz Károly őrgróf a Magyar Turista Egyesület rendelkezésére bocsátotta a helyszínt évi 1 pengő (jelképes) bérleti díj fejében, direkt a ház építésének céljára (melyhez építőanyaggal és fuvarral is hozzájárult). A kezdetben népszerű turistalétesítmény a 2. világháborút követően állami kezelésbe került, és a szükséges korszerűsítések, felújítások elmaradása miatt fokozatosan tönkrement. A hányattatott sorsú létesítmény a '80-as évek végére bezárt, és magára hagyva teljesen lepusztult. A romokat '97-ben vásárolták meg, a panzió azóta üzemel. Ellenkező irányban, a sípályák lábánál találjuk a mai turistaházat, a Bánkúti Síklub síházát.

A turistatörténelem fontos mérföldköve a ház megépülése, de túránk felsorakoztatja azt is, mi vonzza a természetjárókat a Bükkbe. Elstartolunk a K jelzésen, mely rövidesen irtásfolton halad át (ebből szerencsére nem lesz sok útvonalunkon). Jobbra láthatjuk a Bálvány kilátóját (végcélunkat), és az alatta hullámzó, üdezöld kaszálóréteket, amiket télen ellepnek a síelők. A következő kilométeren sűrű erdők és bájos rétek váltakoznak, irányunkon csak a Faktor-réten módosítunk (egy bükk törzsén képes madonna figyel). Délnek fordulunk, és köves szállítóúton kanyargunk. Sok helyen sűrű, fűszeres illatú fenyvesek tarkítják az erdőt: jelenlétük nem természetes, hanem régi emberi döntések eredménye. A környékbeli ipar hatalmas faéhsége a 18-19. században óriási foltokban tüntette el a pagonyt, a visszaerdősülést pedig a legeltetés akadályozta. A fenyőfajok (különösen az itt látható lucos) gyorsan növekednek, ezért a fahiány gyors orvoslására egy időben előszeretettel telepítették a Bükkben (és más középhegységeinkben is) - most hangulatos erdőrészek, de a melegedő és szárazodó klíma, az elmaradó tartós hótakaró kikezdi egészségüket, ezért sok helyen megbetegednek, végül elpusztulnak, az erdészet pedig letermeli őket.

A fennsík töbrei

Egy S-kanyar végén ösvényre lépünk, és a Mély-Sár-völgy töbörsoros völgyébe érkezünk. A Bükk-fennsíkot valaha a környező tűzhányók által szétszórt vulkáni törmelék, tufatakaró borította - ezt a mainál csapadékosabb éghajlaton lefolyó patakok lassan lepusztították, ezzel kitakarva a karsztfelszínt. Azonban a víz és mészkő kölcsönhatása már lefedett állapotban megkezdődött, ahogy a vízfolyások átfűrészelvén magukat a tufarétegen, elérték a mészkőtestet, és megkezdték a kőzet oldását. Így víznyelők keletkeztek, de ahogy a patakok egyre hátrébb réselték át a vulkanikus réteget, sorban újabb tölcséreket oldottak. A korábbi víznyelők így inaktívvá váltak - maradványaik a töbrök, e mély, tál alakú kis formák, melyek fenekén megreked a hideg levegő, és még nyáron is meglepően alacsony hőmérsékleteket rejthetnek. Semmihez sem hasonlítható, zöld bársonyként hullámzó tisztások nyitják fel az erdőt, leplükből csak a borókabokrok sötét sziluettjei türemkednek elő.

A Zsidó-réten

A K jelzés visszatér az erdészeti nyomra, és jobbkanyart vesz. Enyhén emelkedéssel ösvényre térünk, majd egy esőház mentén bitumenre lépünk. Néhány kanyar még, és a Bükk-fennsík egyik legmegkapóbb pontján állhatunk: a Zsidó-rét hatalmas, hosszúkás töbörmezője élénk felszínű tisztásként nyújtózik, formavilágával, borókás növényzetével, és a szegélyező fenyvesekkel hangulata a Pádis fennsíkját idézi. A 18. századtól kezdve a közeli tégla- és vasgyárak, valamint az üveghuták hatalmas területeken tüntették el a bükki erdőket. Megjelent ugyan az erdőgazdálkodás szükségessége, eleinte tapasztalt liptói erdőmesterek (erdészek) segítségével kataszterek készültek, a letermelhető mennyiség mellett már a vágásfordulókat és a felújítás menetét is szabályozni kezdték, de a korabeli erdőhasználatban nagyon fontos szerepet töltött be a legeltetés és a makkoltatás. A hegyvidéken szarvasmarhák, lovak, disznók és juhok kószáltak, melyek tömegesen rágták le a csemetéket - ezzel tisztások alakultak ki. Méreteikről beszédesen árulkodik az adat, miszerint 1911-re Létrás, Jávorkút és a mai Nagy-mező térségében ezek összeértek, és hatalmas rétként olvadtak együvé. Napjainkra természetesen sokuk eltűnt, a meglévők is zsugorodtak, de léteznek még: ezt pedig a kaszálásnak tudhatjuk be. A korábban az állatok takarmányozását szolgáló tevékenység a talaj számára is ideális, mert nem tömöríti azt, továbbá segít megőrizni e sajátos élőhelytípus fajösszetételének sokszínűségét - épp ezért manapság főleg természetvédelmi céllal folytatják.

A plató peremén: a Három-kő

Elmaradoznak a töbrök és a borókabokrok, és a Keskeny-rét szűk, mégis napfényes pásztáján érkezünk elágazáshoz: a Z▲ jelzés vezet ki a Három-kőre. Rövid erdei sétával, barátságosan enyhe emelkedővel lyukadunk ki a Déli-Bükk páholyába: a gyepes terasz szabdalt sziklarengeteggel törik le, határozottan rajzolva meg a fennsík peremét. Nyugati irányban a Tar-kő hatalmas homloka uralja a látképet, mögüle a Mátra gerince bukkan elő. A déli hegységrész hatalmas, zöld hegytengerének varázslatos látványát közvetlenül alattunk csúf tarvágások hatalmas foltjai rondítják. A megbolygatott, felbontott erdő képe a tájhasználat napjainkra jellemző feszültségeinek bélyege: a klímaváltozás lassítása és hozzá kapcsolódóan az erdei életközösségek oltalmazása, valamint a természet megbecsüléséhez elengedhetetlen ökoturizmus az erdők zavartalanságát, védelmét kívánja meg, miközben az egyre növekvő népesség fogyasztási igényei nélkülözhetetlenné teszik a nagy volumenű fakitermelést. Ha tekintetünket a Tar-kőre emeljük, a Bükk legmagasabb természetes kilátóhelyét vizslathatjuk, ami ráadásul utunk következő állomása.

Át a Tar-kőre

Visszatérünk a Kéktúrára, és balra fordulva nekivágunk a (viszonylag könnyű) emelkedőnek. A változatos erdőben a talajt egyre több helyen törik át mészkőkibúvások, jelezvén, hogy közeledünk. A 949 méteres magasságot jelző betontömböt már a  K▲ jelzésen elhagyva sűrű lágyszárúszőnyeg jelenik meg, sejtetvén, hogy növényzettípusok határa közeleg. És valóban: eltűnnek a fák, és sziklagyepre lépünk (melyet a taposás és talán kaszálás véd meg a változástól). Előttünk, a távolban az Ódorvár csúcsa őrködik a Hór-völgy kijárata fölött, kelet felé tekintve pedig a Kőlyuk-Galya magasodik szomszédsága fölé. Jól érzékelhetően kirajzolódik a Bükk-fennsík déli letörése, melyet a Három-kő sziklaszirtjei és gyepes teteje uralnak. A Tar-kő alatt széles és hosszú sávban csúnya tarvágások, illetve régebbi letermelések nyomai szabdalják a tájat, mindössze az erdő maradványáról beszélhetünk (jelen állapotában). Nyugat felé azonban jobb a helyzet, a kövek alatt nem szeli fel semmi a rengeteget (ebből a szögből). A háttérben a mátrai Kékes tömbje kéklik, de a Vár-hegy alatt Felsőtárkány, mögötte Eger ablakai is megcsillannak.

A fennsík híres kövei többnyire szabdalt, máshol sík felületű falakként uralják a bükki tájat. A közel függőlegesen álló mészkő rétegek az őket aládúcoló palák gyorsabb pusztulása következtében támasztékukat vesztették, majd elhasadva leszakadtak - így óriási, fehérlő sebek maradtak hátra. A kövek vonulatán járva ezekről tekinthetünk le (a Három-kőtől a megbontott Bél-kőig). Üregeik, párkányaik, sziklagyepeik gazdag élővilágnak biztosítanak menedéket, számos védett ragadozómadár költőhelyei.

Az Őserdő, az eredeti vadon makettje

Ha tehetjük, időzzünk hosszan a Tar-kőn, élvezzük ki a mesés kilátást, hiszen utunk hátralévő részét újfent a rengeteg és rétjeinek birkózása fogja uralni. Elegyes kor- és fajszerkezet jellemzi azt az öreg, természetközeli állapotú erdőrészt, amin keresztül a Tar-kő oldalában ereszkedünk. Bár a bükk az uralkodó elem, a gyertyán is megjelenik: az egykori legeltetés és makkoltatás idején hódított teret ezeken a területeken. Jobbra fordulunk a K jelzéssel, és rövid kaptató végén (letaposott) kerítéssel szembesülünk: az Őserdő kapujában állunk. A belépés tilos, de a drótháló mellett baktatva, a rezervátum védőzónájából is kiválóan rálátunk e különleges erdőrész matuzsálemeire. A terület az Erdőrezervátum Program része, ennek megfelelően benne semmilyen emberi beavatkozás nem történik, a természetes körforgás szervezi az erdő életét. Az idős fák (főként) szélviharok alkalmával elhasadnak, kidőlnek, korhadó testük pedig számtalan lebontó szervezetet éltet, illetve humuszként gazdagítja a talajt. A dőlések meglékelik a lombkoronát, ezért a napfény az erdőaljig hatol, ahol a csemeték versenyre kelve növekedésnek indulnak. Így változatos korösszetételű, egyenetlen kombkoronaszintű erdőt láthatunk, mely menedékessége kimagasló fajgazdagságot eredményez. Az Őserdőt a 19. század elején vonták ki a gazdálkodásból, és a szilvásváradi illetőségű Király Lajos erdőmérnök 1942-ben érte el a terület tulajdonosánál, az őt nagyra tartó Pallavicini őrgrófnál, hogy az erdőrészletet továbbra se háborgassák, illetve nyilvánítsák védetté - ettől fogva az erdei életközösség természetes folyamatait kutató tudományos vizsgálatok színtere.

Sziklás ösvényen, a kerítés mentén kerüljük az Őserdőt, ami egyébként 2018 óta azon kevés magyarországi területek egyike, melyek bekerültek a sosem háborgatott, vagy régóta magukra hagyott erdőket listázó „Primary forests of Europe" adatbázisba. A szélben recsegő faóriások némelyike 200 éves „csupán", együtt mégis ősi hangulat gondnokai: az emberi hatásoktól (szinte) mentes erdők látképe tárul elénk. A Z jelzésen haladunk észak felé, egy rövid, ám meredek, köves kaptató után (kidőlt kerítésnél) keskeny útra térünk - látképében még felismerni az egykori kisvasút töltésének nyomát. Elnézve az erdőt, talán meglepő, de a 20. század elejétől itt is sínek szolgálták a faanyagszállítást, melyek a Kukucsó-völgybe épített siklópályán kapcsolódtak a szalajka-völgyi vasúthoz. Az Őserdő védetté nyilvánításakor ezt a szakaszt felszedték. A pálya nagy része a fennsík északi peremén futott (majdnem Bánkútig), a siklópálya felső állomása az Olasz-kaputól északnyugatra volt.

Felszámolt kisvasutak nyomvonalán

Egy szállítóútra emelkedünk, melyet kereszteznünk kell: túloldalán, az aszfaltot párhuzamosan követő ösvényen (K+ jelzés) folytatjuk. Itt, a Bükk-fennsík északi szegélyén máig élnek a hosszú pásztában ültetett idős fenyvesek. Illatos lucosban kanyarog a turistajelzés, a szakasz hangulata a Kárpátok magasabb vonalataira emlékeztet. Egy ponton mély víznyelőbarlang sötétje tátong a mészkőfalak szorításában. Kisvártatva az árnyas erdőt érdekes tisztás szakítja meg: a Káposztás-kert hatalmas, mély töbrei mozgalmassá teszik a terepet, köztes peremükön sétálva mintha egy tojástartó rekeszei közt egyensúlyoznánk. Bársonyzöld fű és a szegélyen sorakozó fák földig érő lombja varázsolják meghitté, eldugottá a tájat. A rövid töbörsor kialakulása a Zsidó-rétről írtakkal megegyező módon ment végbe - ám a meredekség és a közelség miatt itt talán szembetűnőbb az eredmény. (Az egyik mélyedés alján a hideget jól csapdázó formák időjárási adatait gyűjtő berendezést láthatunk.) Kis hátra érünk, majd ereszkedni kezdünk (jobbra a Feketesár-erdészház áll a fák alatt), és tágas tisztás kerül szemünk elé.

A Fekete-sár kaszálóját apró töbrök lyuggatják, a domb hajlott tálként, finom vonalakkal emelkedik - talán a fennsík egyik legszebb pontján állunk. Balra az Olasz-kapu sziklája tűnik fel. Az első világháborúban foglyul esettek közül 18 olasz katona került a terület tulajdonosa, az olasz felmenőkkel rendelkező Pallavicini őrgróf birtokára. Thurzó Gáspár vezetésével 1918-ban ők vágták át ezt a sziklát, mely az épülő fakihordó kisvasút útjában állt. Az áttört torlasz ma a fennsík egyik legfontosabb északi kapuja (túlsó oldalán parkoló található, Bánkúton kívül ez a másik autós feljutási lehetőség a Bükk legmagasabb részére). A tágas rét a 20. század elejéig a környékbeli falvak gulyáinak éjszakázóhelyeként funkcionált.

Rétek során

A K+ jelzés keresztülvág a Fekete-sár rétjén, és magas, helyenként köves hegyoldalban harántoló erdészeti nyomon halad. Balra a Huta-bérc emelkedik, ezt kerüljük meg, és rövid ereszkedéssel a Huta-rét kapujába kanyarodunk. Ne mulasszunk el kisétálni a végébe: a Bükk egyik legszebb, legnyugodtabb zuga ez. A szűken hullámzó kaszáló középvonalában keréknyom húzódik (az egykori kisvasút sávjában), a széleken hosszan tömött lucfenyves kecses, sötét szálai suhognak. A fennsík peremén fakadó forrásokat kihasználva kis hegyi telep jött létre a rét szomszédságában (Hármaskút), az egyik épület kulcsosházként bérelhető.

Különösen szép, ligetes úton kanyargunk, ahogy a S jelzésen Bánkút felé lendülünk. A nyugalmas rétláncolatot két oldalt magasabb peremek zárják közre, az erdő szűk korridort von körénk - mire erre járunk, már a délutáni napsütésben élvezhetjük a szapora madárdalt. A kisvasút csattogása a '60-as években tűnt el a tájból, és tőlünk balra, a fák takarásában a Leány- és Ablakos-kő-völgy keretezte, lezárt vadon mélyül. A Faktor-rétnél elhagyjuk a kaszálókat, és a Csurgó felé már zárt bükkösben eredünk. A kiemelt helyzetű hasadékforrásra épült telepen a Csurgói-erdészház áll, melyet Pallavicini őrgróf létesített a '30-as években. Érdekesség, hogy Déry Tibor „Simon Menyhért születése" c. filmje egy itt élő erdész történetén keresztül mutatja be a régi korok kemény bükki teleinek kihívásait. A szomszéd épület a '70-es évek vége óta barlangászház.

Az első világháború kitöréséig a Bükk-fennsík nyári legelőit Mályinka, Nagyvisnyó és Szilvásvárad gazdái bérelték (őrgróf Pallavicinitől), és március idusán hajtották ki az 500 egyedet meghaladó számú gulyát, ami András-napig (november 30.) legelt a hegyekben. A vízben szegény karsztplatón itatni az olyan kutaknál volt lehetőség, mint amilyen a Csurgó, ezért az állatok általában itt deleltek. A Hármas-kúthoz hasonlóan a Csurgó is vulkanikus kőzetek hasadékán tör a felszínre: mindketten kis-közepes hozamú, de stabil forrásokként éltetik azokat a patakokat, melyek a fennsík északi oldalába bevágódott, szurdokszerű völgyeket különösen mélyre vésték (ezzel pedig kifaragták azokat a kemény, mészkő rétegbordákat, amik például a névadó Ablakos-követ is tartalmazzák, vagy épp a Leány-völgy kilátóhelyéről szemrevételezhetők).

A Bálvány

A jelzés nehezen követhetővé válik, amint a Bálvány oldalában kanyargunk a parkoló felé. Szemközt, a fákon ismét megjelennek a felmázolt sárga sávok, és az aszfaltra jutunk. Túránk lezárásaként tegyük meg a rövid kitérőt a Bálvány tetejére, a Petőfi-kilátóhoz, nem fogjuk megbánni! A K▲ jelzésen sziklák közt iramodunk neki, az ösvény vékony gerincélen hág át, majd szélesebb háton kapaszkodik föl a 956 méteres Bálványra, amin átjátszótoronnyal osztozik a kilátó. 1948 óta áll itt, a szabadságharc 99. évfordulójára építették, innen származik neve is - anyaga pedig a diósgyőri vasgyár jelzőtornyából. A szűk lépcsőket, majd a tériszonyosok számára komoly kihívást jelentő létrát leküzdve vár a panorámaszint.

Észak-Magyarország egyik legszebb kilátásában gyönyörködhetünk: egyrészt alattunk a kiemelt, hullámzó Bükk-fennsík, emellett pedig a teljes Északi-középhegység megmutatkozik (tiszta időben). Keleten a Zemplén, északkeleten az Aggteleki-karszt, balra tovább a Heves-Borsodi-dombság és a Karancs emelkedik, markánsan tornyosul környezete fölé a Mátra hosszú gerince is. Az Upponyi-hegység hátai közt megcsillan a Lázbérci-víztároló tükre. Ha szerencsénk van, a távolban a Börzsöny, de még a Visegrádi-hegység is felsejlik. Az egész látvány egy nagy, kőbe dermedve hullámzó táj, melyből szigetekként törnek elő a hegységek. Északi irányban a terep mozgalmassága végtelennek tetszik, hiszen a szlovákiai Kárpátok távol ugyan, de széles pompájában kerül elénk: a Gömör-szepesi-érchegység lankái és a vulkanikus sorozat hátterében olyan vad hegyóriásokat is megláthatunk, mint a Nagy-Fátra főgerincének déli végében tornyosuló Krizna, a hegyközi medencék mögött emelkedő Alacsony-Tátra gyephavasi monstruma, és mindenk fölött a Felvidék sziklakoronája, a Magas-Tátra. Utunk végén, napnyugta környékén érkezve festményre kívánkozik a panoráma, ahogy arany-bíbor fényben felizzanak a szelíd hátak, és ködfoszlányokat pipálnak a falvakat bújtató völgyek.

Vissza Bánkútra

Túránk messze legnezehebb feladata elengedni a varázslatos látványt, és hátat fordítani a madárperspektívának, de ha sikerül, mindössze néhány perc alatt lezárhatjuk a menetelést. Bánkútra a megtett úton térhetünk vissza, de választhatjuk a kilátó mellett, meredeken lefelé hajló (jelzetlen, de kitaposott) ösvényt is, mely a sípályák tetejére vezet. A Csurgó rétjének fölső szegélyét követve gyönyörű perspektívát kapunk a fennsíki tájra, mielőtt a fák alá lépve újra a parkolóba érkezünk.

Note


all notes on protected areas

Public transport

  • Bánkútra nincs tömegközlekedés, a legközelebbi buszmegálló a miskolci 15-ös járat Ómassa végállomása.

Getting there

  • Ómassáról a S jelzésen kapaszkodhatunk fel Bánkútra (4,63 km, 390 m szintemelkedés).
  • A túra a bánkúti parkolóból, a Fehér sas Panzió és a Síház közti placcról indul.

Parking

  • Bánkúton ingyenes parkolóhely található.
Arrival by train, car, foot or bike

Book recommendation by the author

  • Bükk turistakalauz

Author’s map recommendations

  • Bármely Bükk-térkép


Questions & answers

Pose the first question

You have a question concerning this content? Here is the right place to ask it.


Reviews

Write your first review

Be the first to review and help others.


Photos of others


Status
open
Difficulty
moderate
Distance
18.5 km
Duration
6:00 h
Ascent
432 m
Descent
432 m
Loop Scenic With refreshment stops Cultural/historical value Geological highlights Botanical highlights Faunistic highlights Insider tip Summit route Healthy climate

Statistics

: h
 km
 m
 m
Highest point
 m
Lowest point
 m
Show elevation profile Hide elevation profile
For changing the range of view, push the arrows together.