Barangolás a zsombolyokat rejtő rengetegben

Itiner:

• Bódvaszilasról a K jelzés mentén túrázunk fel az Alsó-hegy platójára, a Meteor-barlanghoz vezető leágazásig.
• A Meteor-barlanghoz rövid letérővel ereszkedünk le a KΩ jelzésen.
• A K jelzésen visszafordulva a Z jelzésre váltunk, ami a Bába-völgybe vezet át.
• A Bába-völgyben a K jelzést követjük ismét a Szabó-pallagig.
• A Szabó Pallagtól a K+ jelzés vezet a Vecsem-bükkbe.
• A Z jelzésen kanyarodunk vissza Bódvaszilasra; közben egy igen rövid kitérővel még leereszkedünk a Vecsem-bükki-zsombolyhoz a ZΩ jelzésen.

A túráról részletesen:

Bódvaszilas felett a Bódva völgyének hosszú teknőjében

Bódvaszilas központjából kezdjük körtúránkat a K jelzésen. Az Árpád-kori falu egykor szebb napokat megélt, patinás épületei mellett, az erődtemplom és az Esterházy-kastély mögött visz utunk. A tekintélyes uradalmi magtárnál hagyjuk el a települést, ahonnan visszatekintve rálátunk a Bódva völgyének szegletében ülő településre.

Bódvaszilas történetében meghatározó volt a közeli Szádvár, ami uradalmi központként trónolt a vidék felett egészen a Habsburgok 1686-os megtorlásáig, amikor felrobbantották az erősséget a kuruc ellenállás felszámolására. A központi szerepet Bódvaszilas vette át; a vidék ekkori birtokosai, az Esterházyak is ide, az erődtemplom mögött épült kastélyba tették át székhelyüket. A filoxérajárvány és a feldarabolódó földbirtokok miatt sokan elvándoroltak Amerikába. A trianoni határokkal az egykor forgalmas Kassára vezető Bódva-völgy határvidék lett. A járási székhely Tornáról Bódvaszilasra került, így hivatali központként újra megerősödött, ez viszont csak relatív felemelkedés volt az egyébként elszegényedő vidék hanyatlásához képest.

Lassú emelkedéssel közeledünk az Alsó-hegy masszív mészkőtömbjéhez, ami hosszan nyújtózik keleti irányban egyetlen meredek, sziklás-cserjés mészkőfronttal. Az út viszont okosan megtalálja a mészkőfalból előrenyúló, lankásabb Kónya-gerincet, amin a legkisebb meredekséggel jutunk fel az Alsó-hegy fennsíkjára. A vízművet kerülve bokros, ligetes erdőben érkezünk a gerincélre, ahol belépünk az Aggteleki Nemzeti Park területére. Innentől védett területen haladunk végig a körtúrán.

Az Alsó-hegy peremének függőkertjében

Jobbra alattunk a Kökény-berki- és a Vecsem-forrás fakad, amik a látszólag vízfolyás nélküli fennsík vizét vezetik a felszínre. A karsztvidékre jellemzően ugyanis itt a felszínről beszivárgó vizek a mészkőrétegek repedéseiben, nagyobb oldott járataiban, barlangjaiban a felszín alatt gyűlnek össze, majd egyesülve lépnek a felszínre a hegy lábánál. Utunk első barlangja is ezt a szerepet képviseli, a Meteor-barlang ugyanis egy régi víznyelő hagyatékaként kis patakkal és az ország egyik legnagyobb barlangi termével összesíti a felszín alatti vizeket, és még ismeretlen járatokon vezeti a karsztvizet ezekbe a forrásokba.

Az ismeretlen föld alatti járatok felett a felszínen a gerincet követve, majd a meredek oldalba egy dózerúttal befordulva érkezünk a fennsík peremére, ahol a karsztvidék jellegzetes sziklás töbrei között kanyargunk a K jelzésen észak felé. Két nagyobb töbör között egy leágazás indul jobbra a mélyedés aljára KΩ jelzéssel a Meteor-barlang bejáratához. Az öreg gyertyános-bükkös erdő árnyékos félhomályában rejtőzik egy látványos, mohás oldott sziklafal tövében az üreg bejárata. A hatvanas évek elején fedezték fel a föld mélyén megbújó járatrendszert, amikor vízfestéssel követték le a hegyen elszivárgó csapadékot, mely a Vecsem-forrásokban lépett a felszínre. A barlang a nevét is így kapta, ugyanis a Vörös Meteor barlangkutatói fedezték fel a csodálatos föld alatti világot. Különlegessége a gigászi cseppkőképződményekkel ékes hatalmas barlangi terem, a Titánok-csarnoka, ami az ország egyik legnagyobbja és leglátványosabbja.

Ha rövid túrát akarunk csak tenni, akkor a Meteor-barlangtól követhetjük észak felé a K jelzést a Szabó-pallagig, de pár kilométeres extra körrel betekinthetünk a karszt egyik hangulatos függővölgyébe, a Bába-völgybe a Nagy-Kopasz-galy túloldalán. Ehhez vissza kell mennünk a K jelzésen száz métert a Nagy-vizes-töbör oldalába, majd csatlakozni a Z jelzéshez nyugat felé. Meredek sziklás vidékbe vágott úton oldalazunk a Nagy-Kopasz-galyt kerülve. Némi ereszkedéssel érkezünk a Drúga-pallagra, a töbrös laposára, ahol már csak a név őrzi az egykori hegyi kaszálót, mert az erdő visszafoglalta az őt megillető területet. Rövid kapaszkodással átkelünk a Bene-bérc lapos nyergén, és a túloldali bükkösben beereszkedünk a misztikus Bába-völgybe.

A mára már szárazzá vált völgy alján számos barlangi üreg, töbör tátong, jelezve a vízelvezető szerepét. A mohos sziklákkal tűzdelt sötét, sűrű erdőnek misztikus hangulata van. A lapos töbörsorral nyugati irányba lejtő völgy alján ismét csatlakozunk a K jelzéshez, amin észak felé kanyarodva hatolunk mind mélyebbre a fennsík belsejébe, a Szabó-pallag irányába. A Bába-völgy keskenyedő bevágása lassan emelkedik észak felé a Kopasz-galy oldalában. Alig pár száz méterre fut tőlünk az országhatár: az Alsó-hegy túloldala már Szlovákia - igaz, a torna-völgyi településeken főként magyar szót hallani erős palóc dialektusban.

Az Alsó-hegy fennsíkján; a Szabó-pallag és a Vecsem-bükki erdőrezervátum

Egy erdőgazdasági út keresztezése után felérkezünk a fennsíkra. Innentől töbrök és lekerekedett hegytetők ritmikus váltakozásával, enyhe formákkal hullámzik a táj. A közeli Kápátok klímahatása miatt az alacsony átlagmagasság ellenére hegyvidéki fajok jellemzik a vidéket. Ezt akarta kamatoztatni a helyi erdőgazdaság is fenyőfélék telepítésével. Ennek hagyatékaként kiterjedt erdőirtásokat találunk manapság erre, mivel a változó klíma, a legyengült fenyőerdők terjedő kórokozói és a helyi természetvédelem is a tájidegen fenyvesek kivágását szorgalmazták.

Egy ilyen felbokrosodott, egykori fenyves után maradt irtás szélén, egy tekintélyes töbör oldalában találjuk a Szabó-pallagi-zsombolyt, közismert nevén a Baglyok szakadékát, ami azonban kevésbé látványos sziklahasadékkal nyílik, mint amilyen szerteágazó kürtő- és hasadékrendszerrel terjed szét minden irányban a felszín alatt. Bejárása nagy szaktudást, fizikai és pszichés állóképességet igényel, bízzuk ezért ezt a profi barlangászokra. Megközelítése is veszélyes, bár ezt az egyre sűrűsödő bozótos egyébként is egyre nehezebbé teszi.

A töbrökkel zegzugos tájon kanyargó erdészeti út hamarosan eléri az egykori vadászházat és a környező legelőket. A Szabó-pallag erdészház kőépülete és a mellette található pihenő, szalonnasütő, esőbeálló stratégiai pontja a barlangászoknak és a túrázóknak. Innen közelíthető meg legkönnyebben mind a három híres alsó-hegyi zsomboly: az imént érintett Baglyok szakadéka, a közvetlenül a határ mellett nyíló Almási-zsomboly és utunk fordulópontja, a Vecsem-bükki-zsomboly, mely mélységével sokáig listavezető volt a magyarországi barlangok sorában.

A Szabó-pallagnál a K+ jelzésre váltva tartunk tovább keletnek a fennsíkon. Hangulatos kaszálóréten vágunk keresztül; a fennsíki rét a Bükk tetejét és a közeli kárpáti legelőket idézi. A vadvirágos mező túloldalán lépünk a sűrű vegyes erdőbe, ami innentől meghatározó lesz végig az Alsó-hegy további vidékén. A Vecsem-bükknek nevezett terület erdőrezervátum, az erdőkép így megmarad természetes vegyes összetételében, itt nem szaggatják irtások az összefüggő lombkoronát. A sűrű, árnyas erdőben kanyargó, töbröket kerülgető út teljes mértékben időtlenné teszi a gyaloglást; egy idő után elveszett érzés vehet erőt rajtunk a tájékozódási támpont nélkül ismétlődő tájon. Figyeljük a jelzést, nehogy eltévedjünk az utak szövevényében. Egy hosszabb északra tartó szakasz után kitartóan keletnek haladunk a töbrök között. A kárpáti klímahatásnak köszönhetően a fák törzsét moha és zuzmó borítja, ami erősíti az őserdei hangulatot.

A Vecsem-bükki-zsomboly: kapu a mélységbe

Mikor már úgy érezzük, hogy teljesen elvesztünk a sűrű erdők töbrökkel hullámos, sziklás világában, a Z jelzés keresztezi az utunkat a Vecsem-bükk északi oldalában. Az út átvisz a szlovák oldalra, hiszen itt egy alig egy kőhajításnyira vagyunk az országhatártól. Visszafordulunk déli irányba, majd pár lépés után rövid kitérőt teszünk a ZΩ jelzésen az alattunk húzódó tágas töbörhöz, aminek oldalában nyílik a hegység legmélyebb barlangja, a Vecsem-bükki-zsomboly.

Bár a barlangok ritkán fedik fel első pillantásra titkaikat, azért a Vecsem-bükki-zsomboly bejáratánál érződik az irdatlan mélységbe vezető hasadék mérete. A nyílás hűs, nedves levegőt lehel a mélységből, a lépcsőzetesen összezáródó mohos sziklák a párás homályban tűnek el alattunk.

Az elágazáshoz visszakapaszkodva déli irányban követjük a töbrök közt kanyargó erdei utat, ahol a Z jelzés navigál. A fennsík elvarázsolt erdejéből egy kilométer után keveredünk ki; feltűnő az alattunk lezuhanó hegyoldal nyitotta tágas érzés. Az út élesen jobbra kanyarodik, és kitartó ereszkedésbe kezd a köves hegyoldalba vágva. Egy kis nyak pihenője után lomha ívvel ereszkedünk tovább a Pályi-völgy völgyfőjében, ahol a túloldali lankás gerincet elérve visszaérkezünk a K jelzéshez. Innen a már felfele megtett bevezető szakaszon visszaérkezünk Bódvaszilasra.