Bába-hegyi körtúra

Itiner:

• Pusztafalu keleti széléről a K▲ jelzéseket követve, a Bába-hegyen át a 200 éves tölgy melletti elágazásig túrázunk.
• Jobbra a K+ jelekre váltva Füzérkajata érintésével érkezünk vissza Pusztafaluba.

Túraleírás:

Indulás Pusztafaluból

Pusztafalu központjából startolunk a település keleti széle felé a K▲ jelzésen. A jellegzetes, patakvölgybe épült irtástelepülés a hegyközi falvak egyik utolsójaként alakult a 14. században. Természetes átjáró volt itt a Hegyköz és a Zempléni-dombság falvai között, amíg a trianoni határokkal el nem vágták a kapcsolatot. A falu értékes területeket veszített a Milic tömbjének erdőségéből, illetve a hegység legnagyobb természetes tava, az Izra-tó is a határ túloldalára került. A zsákfaluvá kényszerült településről sokan elvándoroltak, mára a lakosság száma 200 fő alá csökkent. Az Európai Unió belső határainak eltörlésével ismét szabadon mozoghatunk a határvidéken, akár felkeresve az egykor Pusztafaluhoz tartozó külterületeket.

A Fő utcán elindulva a régi házakat magunk mögött hagyjuk. Ahogy a község feletti nyeregbe emelkedünk, jól érzékelhető, hogy az eredetileg a védett völgykatlanban meghúzódó épületek hogyan terjeszkedtek idővel a kitett részek felé, ahol a nyeregben átbukó északi szél már sokkal barátságtalanabb körülményeket teremtett. A lapos nyereg szlovákiai oldalán jól belátjuk a lankás ártereket, a Ronyva, a Tapoly és az Ondava völgyén felnyújtózó alföldet. A síkvidék peremén az Északkeleti-Kárpátok vulkáni ívének tagjai keretezik a horizontot.

Keresztül a Bába-hegyen 

A nyeregben jobbra kanyarodunk, majd egy erdőfolt után nyílt területen vágunk át a szemben magasodó Bába-hegy irányába. Mögöttük az országhatárt hordozó gerincet, azon túl pedig a Tokaj-Eperjesi-hegység Szlovákiában magasodó részeit szemlélhetjük. Kerítés mentén sétálva érjük el az erdőt, ahonnan éles kanyarokkal tartunk a hegyhát felé. A szép bükkösben ösvényre térünk, és befordulunk a Bába-hegy letörése alá. A hirtelen meredekké váló felszínen törmelékmező fogad, ami ívesen emelkedve terül el az erdőaljon. A múlt jégkorszakaiban, a tundra éghajlaton ezek a hegyoldalak fokozott fagyaprózódásnak voltak kitéve, ahol a mélyben fekvő kőzeteket a hátráló erózió kihámozta a hegy belsejéből. Ennek eredménye a rengeteg kőzettörmelék is, amit mára már erősen beborított a növényzet. A másik érdekes jelenség, hogy az itt meghúzódó öreg bükkös a nedvesebb és hűvösebb mikroklíma hatására a hegytető tölgyese alatt húzódik, felcserélve a szokásos vegetációs tagolódást.

A gerincvonal szellős ösvényén kanyarodunk fel a riodácit sziklafal peremére, ami épp a letörés szélén vezet a csúcsra. Kellemes hangulatú tölgyerdőben haladunk, a fák törzse és a földfelszín üde mohapárnával fedett. A ritkásabb erdő néha szűk kilátást enged a Felső-Hegyköz térségére, míg a Bába-hegy 545 méteres csúcsán már valódi kilátópont fogad, ahonnan nagyszerű panoráma nyílik. Ebből az irányból a legmerészebb a Milic tömbjének kontúrja, Pusztafalu mögött a Tolvaj-hegy sziklás vidéke igazi kárpáti bércként magasodik a falu kaszálói fölött. A hegycsoport déli peremén pedig a mindig impozáns füzéri Várhegy vulkáni kúpja trónol a Hegyközi-medence szélén. Távolban a hegység központi részének csúcsai kapaszkodnak egymás hátán, hazánk egyik utolsó vadonját rejtve.

Ereszkedőben Füzérkajatára

Az ösvény innentől lankásan ereszkedik, nagy ívben visszakanyarodik keletre az országhatár irányába. Alig pár száz méter után széles kövesútra érkezünk ki egy vadászháznál, ami tágas terasszal, padokkal és asztalokkal csábít pihenésre az üde tisztás szélén. Érdemes itt, a hegy idilli zugában kicsit leülni, mielőtt hosszú ereszkedésünket megkezdjük - innentől ugyanis a vegyes bükkös tölgyesben kanyarogva jutunk el a szlovák határ közelébe. Egy helyen a jelzés ösvényre terelve átvág a szállítóút kanyarulatán.

Érintjük a Fövenyes-kút kifolyóját, majd rövidesen bükkök tövében a kis faházikóval foglalt Mester András-forrásnál újabb pihenőhely padjainál ülhetünk le. A varázslatos helyszínt a patak menti ösvényen hagyjuk el, és újra a kövesútra lépve jobbra a K+ jelzésre váltunk. A kereszteződés mellett a 200 éves tölgy két matuzsálemét csodálhatjuk meg. Ezek a tekintélyes hagyásfák a régmúlt erdőségeinek emlékei. Nyugati irányban folytatva elhaladunk egy fúrt kút, aztán az Erzsébet-tanya épülete mellett, majd a fák között a Hollóháza feletti Kánya-hegy tűnik fel a kiemelkedő katonai lokátor tornyával. Füzérkajata szélétől aszfaltra váltunk, és a Rednek-kút vízműbe foglalt védterülete után az apró község házai közé jutunk. Az út kanyarulatából a Telkibánya környéki hegyek látványában gyönyörködhetünk.

Vissza Pusztafaluba

A K+ jelzésen maradva a falu központja előtt letérünk az aszfaltról, és felkapaszkodunk a Pap-hegy oldalába. Az erdő helyenként felszakadozik, meghitt kis tisztásokat keresztezünk. Jelzésünk hamarosan rácsatlakozik egy szintben vezetett szállítóútra, ami végül a Pusztafalu és Füzérkajata közötti kaszálókra és szántókra vezet le.

Szépen belátni innen a tágas Hegyköz vidékét, a hegység északkelti szélét. A táj képét azonban a füzéri Várhegy és tetején a felújított erősség uralja. Az ereszkedés ismét oldalazásba vált, ahogy az út észak felé visszakanyarodik a Bába-hegy lábához, ahol szántók és gyümölcsösök között érkezünk Pusztafalu széléhez. A község felett a sziklás Tolvaj-hegy és az országhatárt hordozó gerinc nyújtózik. Utunk a hátsó porták kertjei alatt, a patak mellett vezet be a faluba. A Fő utcán érintjük az Öreg Bence turistaházat, majd a régi házak között gyalogolva érkezünk vissza kiindulópontunkra.