Az élő palóc hagyomány falujának vonzásában

Itiner:

• A K jelzésen indulunk a faluból a Gyertyános-oldal tetejéig.
• A tanösvény T jelzése vezet keresztül a Kis-Liponyákon a Szár-hegy oldalához.
• A Szár-hegy oldalában csatlakozunk a K jelzéshez a Hollókő feletti Gomb-hegyig.
• A Gomb-hegyről a KL jelzésen térünk le Hollókő várának újjáépült erődítményéhez.
• A vártól a Vártúra tanösvény T jelzésén érünk vissza a Gomb-hegy oldalában a K jelzésre, amely visszavisz a faluba.

A túráról részletesen:

Időutazásunkat az újfalu és ófalu határától, a faluközpontból kezdjük az Országos Kéktúra K jelzését követve. A buszmegálló előtti téren bronzba öntött palóc pár üdvözöl minket. Bár a Kossuth utca mentén valóban szépen kifényesített emlékeit látjuk a múltnak, mindenképpen élő hagyományai ezek a vidéknek. A macskaköves Kossuth utcán egyveretű, fehérre meszelt, tornácos, kontyolt parasztházak sora előtt haladunk el. Az épületek egy jelentős része a 20. század elején újult meg egy tűzvész pusztítását követően, de ami a romokból újjászületett, időtálló és örök. A hétköznapok hagyományai, a mesterségek, az építkezési szokások emberöltőkön keresztül öröklődtek apáról fiúra, manapság pedig tudatosan figyel is rájuk a falu közössége, hiszen ezek eredménye emelte ki a környező települések sorából Hollókőt.

Már a falu nyugati széléről feltűnik a dombtetőről komoran a vidék fölé magasodó középkori vár. Évszázadokon keresztül csak romok emlékeztettek a múltra. Bár komoly szerepe nem volt a történelem alakulásában, mégis a török időkben meghatározó volt a hódoltság határvidékén strázsáló várak birtoklása. Ezen harcok következménye, hogy a falu egy hosszabb időre elnéptelenedett - sőt az eredeti falu magja jóval nyugatabbra, a Hollókői-patak és a vár vonalában lefutó gerincél között lehetett. Erre a falutól nyugatra megtalált ősi templom alapjai tanúskodnak, melyet utunkkal is érintünk.

Az Országos Kéktúra nyomvonala nyugat felé, a faluszéli kaszálók mentén hagyja el a települést és az török idők előtti falumag felé kanyarodik le a patakvölgybe. A legelők mentén terebélyes lombkoronával ékes tölgyek árnyékában haladunk. Az évszázados hagyásfák a nyári időben legelő állatok természetes védelme volt a napsugárzás ellen. Ezért is nevezi a nép delelőfának, mivel ezek árnyékában pihent a jószág a déli órákban. A meredek domboldalon a lombkorona alatt heverésző állatok kikoptatták a földet, így kérges, vastag gyökérfonatok tekergőznek a törzsek tövénél a felszín felett.

Az ereszkedés végén megérkezünk a patakvölgy árnyas fűz- és égerligetéhez. Egykor a falu kenderáztató tavai álltak sorba a patak mentén, ahol a mindennapi viselethez használt, mára már elfeledett növényt puhították, az elkészült kendervásznat mosták. A kenderkészítés lépései jól beilleszkedtek az éves földi munkák sorába. A növényt későn vetették, május derekán; betakarítása szeptemberre esett, így az étkezési termények munkálatainak szüneteiben tudtak a ruhák alapanyagával foglalkozni. Mára már ezek a kenderáztató tavak feltöltődtek, mocsaras, vizenyős élőhelyeket teremtve a vízi életközösségeknek. A két világháború között parasztfürdő is épült a patak forrásánál, amit a Vár-forrás vizével töltöttek. A falu ivóvíz iránti igénye azonban a népesség növekedésével ellehetetlenítette a strandot, így az a hatvanas évek közepén bezárt.

Egy hatalmas, ősi fűzfa mellett kelünk át a patak felett fektetett hídon, és érkezünk a túloldali gyertyános erdő lábához. A falu körüli tölgyesek a malacok őszi felhizlalásában, a makkoltatásban és az építkezéshez, bútor- és eszközgyártáshoz használt faanyag beszerzésében játszottak komoly szerepet. Az árnyas gyertyános-tölgyesben egy manapság is értékes "erdei gyümölcsök", a rendkívül ízletes vargányák, rókagombák, királytinóruk és galambgombák teremnek, amik az étrend finom és tápláló kiegészítésére szolgáltak és szolgálnak ma is. A vidék erdeinek egyik különlegessége a mára már védetté értékelődött császárgalóca, népi nevén az úrigomba vagy tojásgomba, mely melegkedvelő mediterrán fajként a helyi, enyhe klímájú tölgyeseket kedveli.

Az erdő felett kiérünk a gerincre. A kaszálók mentén haladó tanösvény zöld sávját követve balra visszakanyarodunk a forrás feletti nyeregbe. A legelők virággal borított gazdag élőhelyei a réti életközösségnek. A héricsek, kökörcsinek tavaszi színfoltjai után az őszi kikericsekkel bezárólag egész nyáron tarkállik a méregzöld tölgyesek között hullámzó mezők füzére. Lovak, tehenek és birkák mellett a környező erdők vadjai is előszeretettel táplálkoznak a tarka réteken. Ahogy kiérünk a nyeregbe, a Hollókői- és a Zsunyi-patak vízgyűjtőjének határára, így az Ipoly és a Zagyva, azaz a Duna és a Tisza vízválasztójára érkezünk. A túloldali medence rétjei mögött, a Zsunyi-patak völgye felett zöldellnek a Tepke és a Purga lankás hátai, jellegzetes, kilátótoronyban csúcsosodva.

A Tepke gerincén halad az Országos Kéktúra is, mely egy nagyobb félkört leírva Alsó- és Felsőtold felé déli irányból csatlakozik utunkhoz, így már a K jelzésen haladunk vissza a falu felé a szemközti gerincen felbukkanó vár irányába. A széles dózerút a Szár-hegy erdős, cserjés oldalába simul, lankásan vezet fel a Gomb-hegy nyergébe. Innen a KL jelzésen, borókacserjék között érkezünk le a hollókői várhoz. A környezetéből élesen kiemelkedő sziklára ültetett erődítmény a geológia természetes erősségét használja ki. A környező puha tengeri üledékből itt ugyanis egy mélyre törő hasadék mentén áramlott fel a magma, majd szilárdult meg a repedés menti hűvösebb kőzetnek köszönhetően. Az így kialakuló vékony andezitsáv meredeken kiáll a gyorsan pusztuló környezetéből. Ennek köszönheti természetes védettségét is a vár.

A nép legendát szőtt a markáns hangulatú erősség köré. A monda szerint a várat hollókká változott ördögfiak építették fel. A közelben álló Kacsics família erődjének ura a szomszédos földesúr feleségét rabolta el asszonyának, akit a saját várába záratott. Az asszony anyja azonban boszorkány volt, aki az ördöggel cimborálva annak fiait kérte segítségül lánya megmentésére. Az ördögfiak holló képében elhordták a várat, de ügyesen a kövekből egy újat építettek a közeli hegyoldalban.

Az andezitsziklán trónoló középkori épületnek számtalan gazdája volt: Csák Máté, Károly Róbert, Széchenyi Tamás, a husziták vezére is bírta az erősséget; a hódoltság alatt is gazdát cserélt magyar és török között, végül a Rákóczi-szabadságharc után a Habsburgok lerombolták. Csak az utóbbi évtizedekben kezdték el újjáépíteni és elevenítették fel az egykori vitéz élet dicső napjait, így manapság a romok helyett merész lovagvár fogadja a turistákat. A falak között betekintést kapunk a régmúlt, vitéz időkre, valamint pompás rálátást a környező tájra.

A várból ismételten a tanösvény zöld csíkjával kísért szintúton térünk vissza a K jelzéshez a Gomb-hegy oldalában, mely némi ereszkedés után visszatér a faluba a központi parkoló, az iskola és a temető mellett elhaladva a József Attila utcán.