Akadálymentes kirándulás a Szalajka-völgyben

Itiner:

• A völgyben végig a Z jelzést kövessük a Kis-tóig.
• A Szikla-forrás utáni elágazásban a Z▲ jelzét válasszuk, ez elvezet a Felső-tóig, túránk visszafordító pontjáig.

A túra részletes leírása:

Szilvásváradon a 2018-ban elkészült Lipicai Lovasközpont modern épületkomplexumának épületei közt indul túránk egy hosszú sétányon, amely széles, jó minőségű felületen nyílegyenesen vezet a működő ipari műemléknek számító Szilvásváradi Erdei Vasút Fatelepi állomásához. 

A völgy és a benne hosszan, vígan csordogáló patak a latin sal alcaliból származó szalajka, azaz népies nevén hamuzsírról kapta nevét. A hamuzsír az üveggyártás egyik elengedhetetlen kelléke volt, ahogyan a fa is - ez utóbbiak kitermelése az 1900-as évek elejére ipari méreteket öltött, ekkoriban építették ki a keskenytávú vasutat. A bányászat és a fakitermelői tevékenységek visszaszorulása után ez a bájos erdei vasút a turizmus szolgálatába állt. Az igényesen kialakított állomások és peronok, a stílusos erdei megállóhelyek tanúsítják, hogy ez a „szerep” is jól áll a kisvasútnak.

A vidék másik különleges természeti adottsága a karsztvidék jellegéből adódik: a mészkő oldódik a vízben, ezáltal megannyi üregecske, barlang, víz mosta mélyedés és képződmény van a föld alatt, egy részük pedig szürreálisan és romantikusan díszítik a felszíni környezetüket. A Szalajka-patak fő forrása, a Szalajka-forrás is egy még feltáratlan földalatti üregrendszer egymásba ágazó járatait rejtheti a föld alatt.

Ahogy elindulunk, a széles sétány jobbján tehát a Fatelepi állomás, bal oldalán pedig a hely népszerűségét jól mutató büfé-rengeteg található. A szép fokozatosan emelkedő út végigvezet a völgyön. A Szalajka-patak hol a jobb, hol a bal oldalunkon csalinkázik, kristálytiszta vize hosszú ideje sebes pisztrángok otthona. A völgyben mintegy 100 éve tenyésztik is a pisztrángokat, ezért a patak medrét több helyen visszaduzzasztották, mesterséges neveldéket alakítottak ki a sebes és a szivárványos pisztrángoknak. Ezért nem is meglepő, hogy a szilárd burkolatú úton haladva 500-1000 méterenként büfék és éttermek kínálják a hely évszázados gasztronómiai ínyencségét, a füstölt, kemencében sült pisztrángot.

A vegyeserdő színei kontrasztosan tornyosulnak az üdezöld patakpartok és rétek fölé, matuzsálemkorú fák és cserjések váltakoznak. Többször haladunk át igényesen megépített, fakorlátos hidacskákon. Később vadaspark mellett kanyarodunk nagy ívben, majd megérkezünk a Szalajka-Halastó állomáshoz, ami előtt bájosan kanyarodik a kisvasút sínpárja. Itt is, ahogy korábban, elszórtan rönkasztalok és padok várják a pihenni vágyókat. Ebben a miliőben találjuk az első nagyobb vízfelületet, a Nagy-tavat, amely vadkacsákkal, tiszta vizében lubickoló halakkal és zsombékos „koronájával” nyűgözi le látogatóit.

Félkörívesen haladunk el a tó mellett, majd egy meredekebb rövid szakaszt követően tovább fokozódik az élmény, megérkezünk a teljesen más jellegű Kis-tóhoz, amely vízinövény-szőnyeggel betakarva pihen az út jobb oldalán. Nagyobbacska halak „sziesztáznak” a növénytakaró alatt, ahol a víz olyan tiszta, hogy csak a fénytörések utalnak a mélységére.

Sziklákkal övezett terepen hagyjuk magunk mögött a Szikla-forrás romantikus üregét, a pisztrángtenyészetet és a sütödét, majd hosszabb erdei - helyenként meredekebb - útszakaszt követően megérkezünk a túra fő látványosságához, a Fátyol-vízeséshez.

Hazánk egyik leglátványosabb természeti képződménye nem a magasságáról, hanem sokkal inkább a hosszáról híres: 17 méteren keresztül zubog alá a víz, miközben 18 mésztufa-lépcsőt ejt útba. Amikor a Bükk mészkőtakarójára hulló csapadékot elnyeli a felszín, a víz a mélybe jutva réseken és nagyobb hasadékokon keresztül vándorol a hegyvidék pereme felé, majd a fennsík tövében bővizű forrásként kerül felszínre, ahol hosszabb-rövidebb patakokat táplál. A Szalajka-forrás működése is e folyamat eredménye. Amikor azonban a patak kilép a felszínre, a korábban a vízbe oldódott mésztartalom elkezd kiválni. Az így keletkezett, lukacsos felszínű mésztufa belepi a patakmederbe került akadályokat (pl. a fatörzseket), amelyeknek a látványos lépcsőket köszönhetjük. A természetes lépcsőkön átbukdácsoló víz zúgói varázsolják különleges szépséggé a Fátyol-vízesést. Érdemes csapadékban bő időszakban, például hóolvadás után idelátogatni, hiszen az épp aktuális vízhozam szerint tárja elénk bájait a kisebb zuhatagokban lépcsőző patak.

Meredekebb, de csúszásgátló kövekkel ellátott bitumencsík vezet fel bennünket a Gloriette-tisztásra: a hatalmas, jól ápolt, füves rétet katlanszerűen ölelik körbe a színpompás hegyek; a méretek és a távlat lenyűgöző, érdemes itt, a hangulatos réten egy pihenőt tartani. Továbbindulunk, a kisvasút végállomását elhagyva kanyarog az utunk a vágányokon keresztül az immár burkolatlan murvás talajon a Felső-tó délnyugati csücskéhez. A pazar tájkép itt sem marad el, ráadásként pedig a környezetére nagyon kényes foltos szalamandrával is találkozhatunk. A tó kétharmad részét balról kerekesszékkel is bejárhatjuk; ebben a fenséges erdei környezetben zárul túránk emelkedő szakasza.

Aki elfáradt, vagy idő híján van, csorogjon vissza a Gloriette-tisztásig, ahol a Szalajka–Fátyol-vízesés megállóhelytől átadhatja magát a kisvasutazás örömeinek. Azonban annyira tartalmas és feltöltő minél több időt eltölteni a természetben, hogy a visszautat is érdemes gyalogosan megtenni.