Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Galyatető Turistacentrum Gerecse50 A kéktúrázás napja
Choose a language
Plan a route here Copy route
Hiking Trail Top

A zempléni tájgazdálkodás nyomában - Rákóczi-turistaút, 1. szakasz

Hiking Trail · Tokaj-Zempléni-hegyvidék · open
Responsible for this content
Magyar Természetjáró Szövetség Verified partner  Explorers Choice 
  • Hercegkút a Zemplén ölelésében a kálváriától
    / Hercegkút a Zemplén ölelésében a kálváriától
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Érkezés Komlóskára
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A hegység egyik legjobb kilátópontja a Pusztavár, rálátással a hutai hegyekre
    Photo: Német-Bucsi Attila, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Ruszin tájház (Komlóska)
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Zemplén hullámai a Mandulás-hegyről
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Bivakkunyhó Komlóska és Hercegkút között
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kitérő a Mandulás-hegyre
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Hercegkút pincesora
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Búcsú Sárospataktól
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Erdei út a gerinc felé
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Hercegkút mellett
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Boros idill Hercegkúton
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Komlóska hegyközi legelői
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Erdőhorváti szélén
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Sárospatak tetői a Mandulás-hegyről
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A hercegkúti kálvária
    Photo: Áron Dömsödi, Magyar Természetjáró Szövetség
m 500 400 300 200 100 18 16 14 12 10 8 6 4 2 km Rákóczi-vár (Sárospatak)
A Tokaji-hegység jelentős részét felfűző Rákóczi-turistaút első, bevezető szakaszára invitálunk. A túra a Bodrog partjáról vezet a közeli hegyoldalakra, majd megérkezve Komlóska medencéjébe már a hegyvidék zugaiban kanyarog. A menetelés Erdőhorvátiban ér véget.
open
moderate
18.8 km
5:30 h
590 m
575 m

A Rákóczi-turistaút a Tokaji-hegységet a P jelzés mentén átszelő, hosszútávú túra, ami a táj bemutatása mellett a II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez kötődő helyszínek sokaságát keresi fel. A közel 60 kilométeres útvonal végigjárása igazolófüzetbe történő bélyegzésssel bizonyítható. A mozgalom kiírója a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Természetjáró Szövetség. Túránk ennek kezdő (vagy ellenkező irányú bejárás esetén végső) szakaszát mutatja be, mely a hegyek lábát az Alfölddel egybeolvasztó Bodrog partjáról a bércek közé tekereg. Az egynapos útvonal báját a bortermő külső lejtők, a zárt rengeteg és a belső medencék falvainak hármassága teremti meg. Ezeket végiglátogatva a kárpáti hagyományokat tükröző helyi tájgazdálkodás minden jellegzetes elemével megismerkedhetünk.

A hegylábi dombokról mind a síkság, mind a bércek irányába kilátás nyílik, majd átlendülve egy alacsony gerincen már Komlóska tipikusan zempléni atmoszférájú medencéjében ereszkedünk. A lankásabb lejtőkön terpeszkedő, egyre jobban beerdősülő legelőrétek annak a csaknem letűnt tájgazdálkodásnak a maradványai, mely évszázadokig meghatározta hegyvidékeink képét. Felkapaszkodunk a község fölött trónoló Pusztavár romjai közé, ahonnan végigpásztázhatjuk ezt a pazar fekvésű, kultúrtörténetileg is kiemelkedően izgalmas falut és a hatalmas erdőtájat. Levezetésképpen pedig a völgyet követő aszfaltcsíkon menetelünk át Erdőhorvátiba, ahonnan másnap folytatható a túra a Tokaji-hegység északi részei felé (ez azonban már egy másik leírásunk témája).

Author’s recommendation

  • Sárospatakra érdemes akár már előző nap megérkezni, és időt szánni a vár meglátogatására.
  • A komlóskai Pusztavár nem része a Rákóczi-turistaútnak, de a szakasz legjobb kilátása miatt tanácsos felkeresni.
  • Vizet és élelmet csak a falvakban lehet beszerezni.
  • A Rákóczi-turistautat a szálláslehetőségek szűkössége okán sátorral ajánlott végigjárni.
  • A Rákóczi-turistaút valójában a sárospataki vártól indul, ezért aki teljes pontossággal akarja végigjárni az útvonalat, annak elsőként oda kell átgyalogolnia. A mi túránk ezt kihagyja (hiszen a várlátogatás úgyis különálló, időigényes program), cserébe olyan pontokra is elkalauzol, amiket a piros jelzés nem fűz fel, de kilátásaik miatt célszerű felkeresni őket.
Profile picture of Áron Dömsödi
Author
Áron Dömsödi
Updated: April 15, 2021
Difficulty
moderate
Technique
Stamina
Experience
Landscape
Highest point
406 m
Lowest point
107 m
Best time of year
Jan
Feb
Mar
Apr
May
Jun
Jul
Aug
Sep
Oct
Nov
Dec

Tips, hints and links

Start

Sárospatak, vasútállomás (116 m)
Coordinates:
DD
48.324906, 21.565598
DMS
48°19'29.7"N 21°33'56.2"E
UTM
34U 541925 5352567
w3w 
///royally.chain.feeds

Destination

Erdőhorváti, templom buszmegálló

Turn-by-turn directions

Itiner

  • A vasútállomástól a Csokonai utcán gyalogolunk a Wesselényi útig.
  • Jobbra átkelünk a vasúti síneken.
  • A túloldalon egyből balra kanyarodunk az Esze Tamás utcára, amit a házak végéig követünk.
  • Jobbra térünk a P jelzésre, amin a hétvégi házakig maradunk.
  • Jobbra átváltunk a P▲ jelekre, amiken egy kilátópontot keresünk fel a Mandulás-hegy tetején, majd visszaereszkedünk.
  • A P jelzésen maradunk, azt követjük Hercegkút széléig.
  • Balra kitérőt teszünk a PT jelzésen, és felkapaszkodunk a kálvária tetejére is.
  • Visszatérve továbbmegyünk a PT jelzésen, ami a főutcán éri el a Rákóczi-turistautat.
  • Balra fordulunk a P jelzésen, amit majdnem Komlóska túlsó széléig követünk.
  • A falu vége előtt balkanyarral kapaszkodunk föl a Pusztavárba a PT jelzést egyenesen követve.
  • A várból a PT jelzések másik ágán ereszkedünk vissza, lejjebb a már megtett úton érkezünk Komlóska utcájára.
  • A P jelzéseken, az aszfalton gyalogolunk át Erdőhorvátiba.
  • A templom túloldalán találjuk a buszmegállót.

A túráról részletesen

Dombok a bércek mentén

Sárospatak, a Bodrog árterébe épült város mintegy 100 esztendőn keresztül volt a Rákóczi-uradalom központja. Amennyiben kíváncsiak vagyunk műemlékeire, azokért kitérőt kell tennünk a kb. 10-15 percnyire található belvárosba. Végiglátogatásuk, vagy akár csak a Rákóczi-vár felkeresése azonban jelentős időigényű program, ezért túraútvonalunknak nem része. Menetelésünk a vasútvonal mentén, a Csokonai utcán kezdődik, melynek első sarkánál jobbra átkelünk a síneken. A túloldalon balra fordulva az Esze Tamás utcát követjük, aminek végén már a város szélén találjuk magunkat. Jobbra, a P jelekre térünk, és perceken belül magunk mögött hagyjuk a családi házakat. A napsütötte lankán napraforgók kísérnek, másik oldalt legelő karámja húzódik, szemben pedig a Tokaji-hegység jellegzetes, púpos bércei hullámoznak. A dűlőút rövidesen domb tövébe vezet: a kis hétvégi házak között jobbra teszünk kitérőt a P▲ jeleken. Az egyre meredekebbé váló ösvény elhagyja a kalyibákat, és megcélozza a tetőpontot, végül gazos fűben, a talajt áttörő andezitgörgetegek közt kanyarog ki a csúcsra állított kereszthez. A Mandulás-hegy a közeli dombokkal egyetemben a robbanásos kitörésekből keletkezett tufatakarós (azaz vulkáni törmelékes kőzettel fedett) felszín maradványa, melyről a viszonylag puha szórásterméket lepusztította az erózió, egyben a kiemelkedés magassága is jelentősen lecsökkent napjainkra. Érdekessége, hogy sekély talaja miatt sosem ültették be szőlővel, így egy egészen piciny szeletet őriz a Tokaj-hegyaljai táj eredeti növényzeti képéből, a gazdálkodás során felemésztett lejtősztyepprétekből. (Amint neve sugalmazza, részben mandulaültetvény is fedte, ez már régen nincs meg.) A kis púpon állva hegység és síkvidék mezsgyéjéről szemlélődünk: nyugaton a zempléni hegyvidék vonulatai hullámoznak, keleten Sárospatak és az Alföld síkja. Észak felé feltűnnek a Sátoros-hegyek szögletesre faragott sziluettjei, a közelebbi dombokon magasra felkúsznak a napfényben fürdőző szőlősorok. A dombból méretes szeletet hasított ki a Sárospatak építkezési kedvét kielégítő kőfejtő - jellemző volt errefelé a 17-18. században, hogy a célterület közelében, de annál valamivel magasabban nyitottak bányát, hogy a kitermelt anyagot könnyebb legyen mozgatni. (Az olykor hullámszerűen felerősödő csaholás a közeli kutyaotthonból hallatszik föl.)

Bortermő lejtők

Nem érdemes sokáig időzni, hiszen Hercegkút határából szinte ugyanezt a látványt csodálhatjuk majd (csak a csökkenő távolság okán a hegyek „nőnek meg" addigra). Visszaereszkedünk a P jelzésre, ami a Hercegkúti-patak völgyébe, a Mandulás-hegy tövébe vezet. Szedett-vedett üdülők előtt sétálunk, dús növényzet szorításában lyukadunk ki az országútra, amin gyorsan átkelünk. A túloldalon széles ívben kerüljük a Gombos-hegyet, és a kevéssé szívderítő, csapzott fasor látványa hirtelen változik meg, amint a balra elváló PT jelzéssel a hercegkúti pincesor macskakövére lépünk. Bal felől takaros, háromszög alakú pinceportálok sorakoznak, terméskő falukat sok helyen muskátlik díszítik. A világörökségi helyszín történelme nem is olyan régre nyúlik vissza: a Rákóczi-szabadságharc után lecsökkent népességű terület birtokosa, Trautson János Vilmos herceg alapította Hercegkút irtványfalut (német neve, Trautsondorf az eredeti Trautsonfalva megfelelője), amihez sváb telepeseket hívott a Duna forrásvidékéről, illetőleg a francia-svájci határ közeléből. A 18. századi falu minden házához tartozott pince, és mivel akkoriban igen jól fizető exportcikk volt a tokaji bor, területét a közeli szőlősorok alatt jelölték ki, a munkaerőhiányt pedig a német szőlőmunkások idecsábításával oldották meg. Hercegkútnak két emeletes pincesora is van (mindkettő a keleti hegylábat szélesen borító riolittufába mélyül), hasonló építészeti emléket nem találni máshol a borvidéken - a legtöbb pincét a 19. század végén, már a filoxéravész után létesítették. Ahogy elfogynak a fák, a szép, gondozott sétányról lelátunk a falura és tőkéire, majd ligetbe érve (bal felé) teszünk röpke kitérőt a Gombos-hegy tetejére. A rövid kálváriaút füves dombtetőre hív, rajta egészen az 1920-as évekig (errefelé ritka) szélmalom dolgozott, aminek nyomát már nem leljük, helyén a feltámadás kápolnája fehérlik. Teraszáról feltárulnak Hercegkút hatalmas szőlőterületei, a Tokaji-hegység szelíd, de tömeges magaslatai, a hosszú falu házsorai, megmutatkozik Sárospatak, délen pedig a tokaji Nagy-hegy szigetként harap ki az Alföldből még egy jókora darabot a hegyek javára. A kálvária és a kápolna egyébként modern építmények, mindkettő a 21. század és a helyi közösség szülötte. Nézelődés után ereszkedjünk vissza a turistaútra! A PT jelek visszakötnek a P jelzésbe, amin balra elhagyjuk Hercegkút házait.

Irány a hegység!

Szántók közti dűlőúton, eleinte lassan emelkedve lendülünk neki a peremi hegyvonulat átszelésének. Ha nyáron érkezünk, kellemetlen szakasz következik: a patakpart dús bozótjában, benőtt ösvényen bandukolunk, és készüljünk fel rá, hogy roppant rovarsereglet szegődik mellénk. A dzsumbujban alig észrevehető a Pogány-kút forrása, mely a törökök érkezéséről kapta nevét, legendáját még Tompa Mihály is versbe öntötte. Eszerint a hadak érkezésekor a lakosság elrejtette borát, de a sereg a hegyet feldúlva megtalálta azt, alaposan lerészegedett, amit a forráshoz érkező két magyar felfedezett. Ezután szétkürtölték a hírt, mire aztán aki tudott, fegyvert ragadott, és lemészárolták, ezzel legyőzték a megmámorodott haderőt.

Kevesebb derűre ad okot a következő etap: jó másfél kilométeren keresztül szedresben, nyakig érő csalánban, bizonyos időszakokban elviselhetetlen rovarfelhőben kapaszkodunk a völgyzárlatban. Aztán végre kinyílik a „sűrű", eleinte fenyőkkel is elegyedő, zilált erdőség, majd szebb tölgyes borul fölénk. Az út balra hajlik, és egy utolsó nekirugaszkodással a Csécsi- és a Papaj-hegy közti nyeregre érünk. Ezzel átszeljük azt a kis vízválasztót, melynek túloldalán lényegében már a hegység belső zugaiban túrázunk. Egynyomos ösvényen lépdelünk egyre csak lefelé, körös-körül a jégkorszakban felszabdalódott andezit kőtenger tanúskodik a hegy felépítő kőzetéről. Kisvártatva apró, enyhén vizenyős rét hasít a rengetegbe, balra egy kis fakunyhó tűnik elő az árnyékból. A festésében jellegzetes szlovák épületek jegyeit magán hordozó kalyiba ajtaja nyitva áll. Bent nem sok mindent találni, de egy éjszakára kiváló menedék lehet. Mellette pihenőhely roskadozik.

A hagyományos tájhasználat nyomában

Az ösvény átvág az apró tisztáson, és hol fiatalosban, hol keverék erdőben tör előre, majd kivezet egy széles erdeiút-csomópontba, amiben kereszt is áll. Jobbra, de a széles kihordó útról balra letérve menetelünk tovább. Ligetes erdő, fenyőkkel mixelt lombhullatók jelzik, hogy Komlóska külterületére érkeztünk. A szűk, eróziós eredetű medence alján kifejlődött falu földjeit, legelőit e lankásabb lejtőkön kellett kialakítani. Ehhez természetesen a rengeteg kitermelésére volt szükség, ami kapóra is jött, hiszen az északról szomszédos háromhutai völgyben üzemelt a Tokaji-hegység első üveghutája a 17. század legvégétől. Az üveggyártáshoz szükséges hamuzsírt helyben főzték Komlóskán, előállítása töméntelen mennyiségű fát (egész pontosan fahamut és faszenet) emésztett föl. A Kárpátokból ismerős, hagyományos tájhasználat jegyében a hátramaradt irtásokat főként legelőkként és (a téli takarmányozást biztosító) kaszálókként hasznosították, illetve gyümölcsfákkal ültették be. Ahol a lejtő túl meredek volt, ott lépcsőkké (grádicsokká) formálták, köztük füves pászta védte a talajt a lepusztulástól - ennek nyomait majd a Pusztavárból letekintve, Komlóska északi határában detektálhatjuk. Az eső gyorsan lemosta az erdőtől megfosztott talajt, ezért azt rendszeresen pótolni kellett: a trágyát sokszor lepedőből formált batyuban, emberi erővel hordták föl a kijelölt területre. A hegyi pásztorkodás termékei és a kicsiny földparcellák általában éppen csak elegendőek voltak a helyi élelmiszerigények kielégítésére, kereskedelemre nem nagyon futotta belőlük. Ellenben a külső lejtőkre települt falvak jó pénzért eladott borával, a bércek közt jellemző szilajabb körülmények szerényebb életet kínáltak a hegyek népének. A legelők benövényesülő maradékáról ki-kilátunk a zempléni táj megannyi gerincére, aztán egy kaszálónál szétnyílik a bozót, és feltűnik a falu is.

Köves úton, a dombon ülő templom sziluettje alatt kanyargunk le a völgybe, ahol a porták sorakoznak. A kis hegyi falu feltűnően rendezett, környezete is kellemes, az egyik leghangulatosabb, leginkább élőnek tűnő zempléni település. (A Komlóska név az itt működött sörfőzdével lehet összefüggésben.) A főutcát követve jobb oldalt, ágakból font kerítés mögött bájos parasztházra lehetünk figyelmesek. A (látogatható) tájház a komlóskai ruszinok lakókörnyezetét, építészetét mutatja be. A hegyközi medencét a 16. században népesítették be a „kárpátukránok", és évszázadokig, egészen a legutóbbi évtizedekig használták nyelvüket, őrizték szokásaikat. A kevéssé ismert, görögkatolikus etnikum otthona az Északkeleti-Kárpátok vidéke, két fő csoportjuk, a hegylakó „verhovinaiak" és az alacsonyabb területeken letelepedett „dolisnyánok" (nevük a szláv dolina, azaz völgy szóból ered) közül az utóbbiak lakták a zempléni hegyeket. A II. világháborút követő kitelepítések során nagy részük eltűnt a területről, sőt, magát a falut is felszámolásra ítélték, betiltották az építkezéseket, és megakadályozták, hogy a közösségnek saját vezetője lehessen. Napjainkban rendhagyó Komlóska fejlődése: adókedvezményekkel vállalkozások sokaságát csalták a településre, növelték a korábban csaknem eltűnt állatállományt, a közterületeket virágosítják, számtalan közösségi programot szerveznek. A településképen látszik az erőfeszítés, érdemes megkóstolni a több helyen is kapható helyi termékeket is.

Várra fel, völgybe le

A turistaút kivezetne a faluból, de a presszónál váltsunk balra a PT jelzésre, aminek tanösvénye a Pusztavár meredek kúpjára csábít. A különösen nehéz, combszaggató kapaszkodót bükkös szépíti. A végén egy ikercsúcsú hegy tetejére lépünk, amin alig néhány falmaradvány és kőrakás emlékeztet a 14. századi eredetű Pusztavárra. A középkorban Solymos várnak hívott erősség nem egészen 100 évet állt, azóta pusztul. A kilátás azonban pazar: alattunk a Komlóskai-medence, melynek karakteresen zempléni tájképe máig őrzi a kárpáti tájhasználat arculatát. A völgytalphoz simuló, keskeny falu körül legelők és kaszálók hullámoznak, az erdő a magasabb hátakra és csúcsokra szorul vissza (a fenyvesek a korábbi irtásokon történt fásítások gyümölcsei). Szemben a Bolhás-hegy magasodik; oldalában található az a bányavágat, mely miatt a falura valamikor ráragadt az „aranyos Komlóska" megnevezés. A hegy gyomrában a vulkáni utóműködés teléreket kreált, melyben olyan ércek dúsultak fel, mint az ezüst, az arany, vagy az utóbbira megtévesztésig hasonlító pirit. A kutatók nem biztosak benne, hogy valóban folyt kitermelés a tárnában; elképzelhető, hogy csak kutatási célokra használták. Az bizonyos, hogy a 20. században többször is átvizsgálták a kőzetet, és úgy találták, hogy gazdaságosan kitermelhető készletet nem rejt a mély.

A tanösvény másik ágán, köves talajon, ha lehet, még meredekebben ereszkedünk alá, és útba ejtjük a Rákóczi-forrást is. A zempléni hegyek között a hagyomány számos vízfakadáshoz köti a fejedelem látogatását, itt sincs ez másként. Éles jobbkanyart veszünk, és nem sokkal előrébb, egy elágazásnál balra térve visszajutunk Komlóska határába.

A P jelzésen búcsút veszünk Komlóskától, és az erdők ölelte aszfaltúton célba vesszük Erdőhorvátit. Mintegy 3 kilométert baktatunk a völgyet követő, csekély forgalmú betonon, miközben kissé megritkul az erdő, és keskeny kaszálók, valamint felhagyott gyümölcsösök lépnek a helyébe. Nem sokkal a falu széle után annak központjába jutunk. Balra, a templom túloldalán található bolt és buszmegálló, míg jobbra a már ismert megjelenésű pincék sorakoznak (köztük leljük a kocsmát is).

Note


all notes on protected areas

Public transport

Public-transport-friendly

  • Vasúttal érkezve Sárospatak vasútállomásán kell leszállni.
  • A Sárospatak, vasútállomás buszmegálló található a túra kezdőpontján.
  • Az Erdőhorváti, templom buszmegállónál ér véget az útszakasz.

Getting there

  • A túra mindkét végpontja tömegközlekedési megállóval esik egybe.

Parking

  • Autóval érkezve ajánlott Sárospatakon parkolni (pl. a vasútállomás közelében, ami egybe esik a buszállomással is), mert innen a túraszakasz kezdő- és végpontja is elérhető tömegközlekedéssel, de az egész Rákóczi-turistaút befejeztével is viszonylag könnyű visszatérni ide.

Coordinates

DD
48.324906, 21.565598
DMS
48°19'29.7"N 21°33'56.2"E
UTM
34U 541925 5352567
w3w 
///royally.chain.feeds
Arrival by train, car, foot or bike

Book recommendation by the author

  • Zemplén turistakalauz

Author’s map recommendations

Equipment

Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz TERMÉSZETJÁRÓ app.


Questions and answers

Ask the first question

Would you like to the ask the author a question?


Reviews

Write your first review

Help others by being the first to add a review.


Photos from others


Status
open
Difficulty
moderate
Distance
18.8 km
Duration
5:30 h
Ascent
590 m
Descent
575 m
Public-transport-friendly Point to Point Multi-stage route Scenic Cultural/historical value Geological highlights Botanical highlights Faunistic highlights Insider tip Dog-friendly Healthy climate

Statistics

  • 2D 3D
  • Contents
  • Show images Hide images
Features
Maps and trails
: h
 km
 m
 m
 m
 m
Push the arrows to change the view
Logo emmi Logo agrar Logo bethlen Logo mol Logo otp