A Milic vadregényes, keleti peremén
A Milic tömbjének keleti oldalán, a Füzér és Pusztafalu közötti rendkívül meredek, sziklás oldalakban teszünk kilátásokban és erdei hangulatokban gazdag körtúrát. A hegytömb 11 millió évvel ezelőtt, vulkáni aktivitással keletkezett, melynek végén a kitörések szórt üledékébe nyomult riolitláva nem tört a felszínre, hanem gázoktól feszülő tömegével meredek dómmá emelte a felszínt. Később a puha üledékek lepusztultak, a keményebb rétegek pedig kipreparálódva merész sziklákat formáltak a hegycsoport keleti peremén. Látványos, meredélyekkel tűzdelt leszakadások övezik a Pusztafalu által elfoglalt katlant, mely a hazai oldal legmeredekebb, legvadregényesebb zugait tartogatja. A Mejeszke és a Tolvaj-hegy kőpáholyairól pedig körbe is tekinthetünk a bástyákkal övezett medence felett a Hegyköz és a Zempléni-dombság, valamint a Bodroggá egyesülő folyók völgyeinek vidékére.
A zöldhatár és a Milic tömbjének e félreeső szeglete kalandos útvonalat ígér, ahol az erdők letermeléséhez létesített erdészeti dózerutak nyújtanak segítséget a vadregényes vidék bejárásához. Az erdei élet emlékeit is láthatjuk: a Csataréti erdészház és a Senyánszki-rét favágó kunyhója egy régi életforma emlékezetét őrzi az öreg bükkök árnyékában. Az erdei idill, a régi idők hangulata tapintható a Milic tömbjének bástyái között, a füzéri vár mögötti természetes erődítményben.
Author’s recommendation
- A túra igényeinknek megfelelően kiválóan rövidíthető vagy bővíthető. Jóval rövidebb kör, ha a Mejeszke kilátópontjától nem ereszkedünk vissza, hanem a nyeregből folytatjuk a S▲ jelzésen tovább a Senyánszki-rétre. Így egy kompakt, kényelmes, pár kilométeres kört kapunk a füzéri vár környékén. A rövidítés egy vadregényes, mohás, sziklás szintúton halad, aminek hangulata remekül illeszkedik a füzéri várportyához.
- Amennyiben tágasabb panorámákat keresünk, úgy pár kilométerrel meghosszabbítva a túrát felkaptathatunk a Kis-Milic kilátójához a Csata-réttől a K jelzésen. A határ vonalán vezető Z jelzés mentén még rövidebb útvonalon közelíthető meg a kilátó a Vaskapu felől.
- Remek alternatíva Pusztafalutól átsétálni az Izra-tóhoz, a hegység legnagyobb természetes tavához, a határ túloldalára. Ez pár kilométeres kitérővel és csekély szinttel megtehető a Tilalmason és a zöldhatáron keresztül a Z◼ és a K jelzéseket követve. A tó partján üdülőövezet, büfé és fürdési lehetőség kínálkozik.
Safety information
- A sziklás kilátóponton meredek oldalban, görgeteges ösvényen harántolunk ki. Óvatosan mozogjunk a csúszós felszínen!
- A területen őshonos a keresztes vipera, mely a nedves patakparti részeket és a sziklás felszíneket is kedveli évszaktól függően. Körültekintően mozogjunk, és tájékozódás után üljünk le a fűbe. Kígyómarás esetén hívjunk orvost, és haladéktalanul menjünk le a legközelebbi faluba!
Start
Destination
Turn-by-turn directions
Itiner:
- Füzér központjából a K+ jelzésen indulunk Pusztafalu felé.
- Útközben a Mejeszke kilátópontjára a S▲, majd S◼ jelzésen teszünk oda-vissza kitérőt.
- Folytatjuk utunkat Pusztafalura, majd rövid jelzetlen szakaszon követjük a Fő utcát.
- Előrébb a K◼ jelzés vezet keresztül Pusztafalun, ezt a település széléig követjük.
- A P▲ jelzésen jutunk Pusztafaluból a Csataréti erdészházhoz a határ érintésével.
- Az erdészháztól a K jelzésen ereszkedünk vissza Füzérre a Senyánszki-rét és a Vár-forrás érintésével.
- A buszmegállóhoz a K+ jelzésen jutunk.
A túra részletes leírása:
A füzéri vár vonzásában
Füzér büszke fellegvárának oltalmában, a katolikus templom köré kuporodó házaktól indulunk kelet felé a K+ jelzésen. A Rákóczi utcáról és annak folytatásaként a déli oldalon harántoló murvaútról végigkövet tekintetével a Várhegy déli, sziklás oldala, no meg a látványos tornyokkal tűzdelt vár. Ebből a szemszögből igazán megkapó a déli lankákból hirtelen magasba törő szikla és várfal, amelyek szerves egységet alkotnak a stratégiai erődítés védelmében.
Maga a vár egyike első kővárainknak, feltárása során tatárjárás előtti dénárokat találtak az udvarán, ezért feltételezik régebbi eredetét. A környéket uraló Aba nemzetségből valók építették, bár később királyi várként több ura is volt. Leghíresebbek a Perényiek, akik a mohácsi csata utáni zavaros időkben egy évig ide menekítették a Szent Koronát. A vár utolsó birtokosa a Károlyi család volt, akik füzérradványi kastélyukból kevés figyelmet szenteltek a mind jobban leromló épületnek, bár az állagmegóvó erősítéseket a 20. század kezdetén ők pénzelték. A 21. század elején állami megbízásból épültek újjá középkori pompájukban a rikítóan fehérre meszelt falak.
A Nyakvágó nevű oldalban egy esőbeállót érintünk, mely után elbúcsúzunk az erősség igéző látványától. A mohos sziklák alatt oldalazó szekérúttal belépünk a hegylábi tölgyesekbe. A hegyközre kilátást adó kis rét szélén felkapaszkodunk a Füzér és Pusztafalu közötti hágóba, ahonnan egy rövid, de tartalmas kitérőt teszünk a Mejeszkére. A S▲ jelzésen kaptatunk fel az erdős oromra, melynek déli szegélyén a S◼ jelzésre váltva, fenyves ligetekben érkezünk a ritkás, sziklás letöréshez. A falu felé meredeken lehajló sziklagyep kilátópontjáról tökéletes rálátásunk van Pusztafalura, a határmenti területekre és a Hegyköz keleti részére. Jellegzetes „sátoros" alakú hegyeivel zárul a hegység központi tömbje a déli látóhatáron, mögötte a Bodrog árterén felnyújtózó Alföld terpeszkedik a végtelenbe. Pusztafalun túl a Zempléni-dombság halmai mögött kivehető a Ronyva és az Ondava tágas völgyteknője, aminek hátterében tiszta időben feltűnik a Tokaj-Eperjesi-hegylánc testvére, a Vihorlát is.
Pusztafalu hegylábi katlanjában
A látvánnyal betelve ereszkedünk vissza a K+ jelzéshez, mely egy kis csapáson harántolva ereszkedik le a völgykatlanban ülő Pusztafaluba. A település az Árpád-kortól lakott, bár többször elnéptelenedett - ezért is nevezték már a középkortól Pusztafalunak. A Hegyköz és a Zempléni-dombság falvai közti természetes átjáróban fekvő települést a trianoni határ levágta a megélhetést biztosító vérkeringésről, így lakosságának jelentős része elvándorolt. Akik maradtak a Milic oltalmában fekvő zsákfaluban, a mindennapokban őrzik a régi idők hagyományait, úgy viseletükben, a jeles napok megünneplésének szokásaiban, mint a kiskertek, falu körüli földek megművelésében.
Hazánk egyik legészakabbra fekvő településének nyugodt, forgalomtól mentes főutcáján sétálva valóban úgy érezhetjük, mintha megállt volna az idő. Jelzésünket elhagyva a központba sétálunk - az út a falu feletti nyergen túl Szlovákiába vezet át Kolbása (Brezina) faluba és Tőketerebes (Trebisov) városába; itt már a K◼ jelek kísérik lépteinket. A falu főterétől, a kilátónak becézett faszerkezettől északra térünk a Milic sziklás tömbje felé a P▲ jelzésen.
A faluszéli kertek és kaszálók mellett kezdünk bele az ijesztően meredek oldal leküzdésébe. A mélyen bevágódó út azonban kikerüli a meredek térszínt, és a sziklák alatti tölgyesben ívesen kanyarodik fel a Sólyom-kő oldalába. A terület fokozottan védett, ne térjünk le a jelzett ösvényről!
A Milic keleti letörése, a vadregényes zöldhatár
Vad felszínformákat kerülgető dózerút visz a gerinc felé a sűrű erdőben. Balról kerülünk meg egy szirtet, majd laposabb térszínen jobb felé kanyarodunk vissza a Tolvaj-hegy mögötti nyeregbe. A gerincen vezető keskeny irtás az országhatár, amit a fehér-piros határkövek tesznek egyértelművé. A határokat javarészt a világháború előtt megépült vasútvonalakhoz igazították. Az etnikumaikban színes területeken, így például a Tokaji-hegységben is, hiába volt többségben magyarság, ha a vasúti pálya a magyar lakta vidéken vezetett, az szinte biztosan a határ túloldalára került. Így választották le Sátoraljaújhely vasútállomását is a városról, ahogy a Kassa felé Szaláncon át vezető vasútvonal miatt húzódik a Milic tömbjén a határ.
A határ vonalát egyben a közigazgatási határokhoz igazították, melyek pedig főleg a vízválasztó gerinceket követik, így természetesen nem a könnyű járhatóság volt a szempont. Így nem is meglepő, hogy sziklás, kitett gerincélek és lankásabb nyergek váltakoznak a turistaút mentén. Egy irtásnál rálátunk a szomszéd lejtőre: a meredek térszín alatti lankás halmok gyűrűjében csillog az Izra-tó kerek, erdők keretezte vize. A tó a meredek hegyoldal csuszamlásával, kőzetblokkok által elzárt mélyedésben keletkezett, és a hegység legnagyobb természetes állóvize. A trianoni határok meghúzása előtt Pusztafaluhoz tartozott, azóta pedig a szlovákiai Szalánchuta (Slanská Huta) közigazgatási területe, és hétvégi házak, valamint vendéglátó helyiségek épültek az erdei fürdőhely kihasználására.
A gerincet csak egy szűk kilométer hosszan követjük. Amint meredekebbé válik a felszín, a lankás nyeregbe erdőgazdasági feltáróút érkezik, melyen a P▲ jelzés kioldalaz a vad vidékről. A Vaskapunak nevezett hágótól közel szintben haladunk, és nagy ívben kerüljük a Bükkös-hegyet. Alattunk a Pusztafalut átszelő Falu-patak forrásvidéke vár mélyre a vulkáni hegyek között. Ahogy a völgytalp mind közelebb kerül az út szintjéhez, és hallhatóvá válik a víz csobogása, úgy ritkul meg az erdő körülöttünk, és bokros, ligetes tisztásával kinyílik a Csata-rét füves foltja. A patak mellett egy meghitt erdei házikó és pihenőhely is áll: a Csataréti erdészház mesébe illő bájjal húzza meg magát az évszázados bükkök lombkoronája alatt. A rét elnevezése feltehetően a környéken bujdosó kurucok és a császári portyázók összecsapásának emlékét őrzi.
Vissza Füzérre
Elhagyjuk az erdészeti feltáróutat - bár az is Füzérre tart, de egy sokkal tekervényesebb útvonalon. Ha mégis a dózerutat választjuk, félúton a Senyánszki-rét felé találunk egy remek kilátót, melynek alsó szintjén kis menedék, gerendaszoba áll rendelkezésre. A turistaút viszont egy darabon a patak mentén vezet a völgyben, majd egy dózerúton, szintben oldalaz a Senyánszki-rétre. Ezt követjük mi is: a K jelzéssel ereszkedünk egészen Füzérig.
A Senyánszki-rét nyergében egy hagyományos favágókunyhó áll. A földbe fektetett gerendákból és kőlábazatból kialakított menedék éppen elég a rossz időben pár favágó számára szárítkozni. A Senyányszki-réten találkozik ugyanis több erdészeti út, így ebben a csomópontban alakították ki a rönkrakodót, ahonnan tovább szállították a kitermelt faanyagot.
Átkelve a nyereg bükkösén, a Füzérre levezető dózerúton folytatjuk utunkat, melyről egy csapásra vált a K jelzés, lerövidítve a kanyarokat. Pár száz méteren belül megérkezünk a Vár-kúthoz, a füzéri vár alá. A jelentős forrásokra jellemző a hagyásfákkal teli védőterület, ahol a fáknak lehetősége van megöregedni. A Vár-forrás körül is ilyen agg bükköst láthatunk, mely időtlen hangulatot áraszt szürke, öles törzseivel. Némi képzelőerővel akár a várból érkező vízhordó asszonyokat is megpillanthatjuk, ahogy a kőből rakott forrásfoglalás elé helyezik korsóikat.
A bükkösből kilépve már aszfaltra érkezünk, mely tágas parkolóba torkollik a füzéri vár látogatóközpontjánál. Itt lehetőségünk van a várba vezető egykori szekérúton felgyalogolni a felújított erődítéshez, vagy egyszerűen csak leereszkedünk az aszfalton Füzér központjába, kiindulópontunkhoz (a buszmegállóhoz az utolsó métereken a K+ jelzés kísér).
Note
Public transport
- Füzérre Sátoraljaújhelyről jutunk busszal. A faluközpontban a Füzér, községháza megállóban szálljunk le.
Getting there
- A túra a buszmegállóból indul, majd ugyanoda érkezik vissza.
Parking
- A falu központjában, a közért előtti parkolóban hagyhatjuk az autónkat.
Coordinates
Book recommendation by the author
- Zempléni-hegység turistakalauz
Author’s map recommendations
- Zempléni-hegység (északi rész) turistatérkép (Cartographia)
- Bármely térkép a hegységről
Equipment
- Az évszaknak és időjárásnak megfelelő öltözet, túracipő, étel és innivaló, navigáláshoz TERMÉSZETJÁRÓ app.
Questions and answers
Would you like to the ask the author a question?
Rating
Photos from others