A Milic vadregényes, keleti peremén

Itiner:

• Füzér központjából a K+ jelzésen indulunk Pusztafalu felé.
• Útközben a Mejeszke kilátópontjára a S▲, majd S◼ jelzésen teszünk oda-vissza kitérőt.
• Folytatjuk utunkat Pusztafalura, majd rövid jelzetlen szakaszon követjük a Fő utcát.
• Előrébb a K◼ jelzés vezet keresztül Pusztafalun, ezt a település széléig követjük.
• A P▲ jelzésen jutunk Pusztafaluból a Csataréti erdészházhoz a határ érintésével.
• Az erdészháztól a K jelzésen ereszkedünk vissza Füzérre a Senyánszki-rét és a Vár-forrás érintésével. 
• A buszmegállóhoz a K+ jelzésen jutunk.

A túra részletes leírása:

A füzéri vár vonzásában

Füzér büszke fellegvárának oltalmában, a katolikus templom köré kuporodó házaktól indulunk kelet felé a K+ jelzésen. A Rákóczi utcáról és annak folytatásaként a déli oldalon harántoló murvaútról végigkövet tekintetével a Várhegy déli, sziklás oldala, no meg a látványos tornyokkal tűzdelt vár. Ebből a szemszögből igazán megkapó a déli lankákból hirtelen magasba törő szikla és várfal, amelyek szerves egységet alkotnak a stratégiai erődítés védelmében.

Maga a vár egyike első kővárainknak, feltárása során tatárjárás előtti dénárokat találtak az udvarán, ezért feltételezik régebbi eredetét. A környéket uraló Aba nemzetségből valók építették, bár később királyi várként több ura is volt. Leghíresebbek a Perényiek, akik a mohácsi csata utáni zavaros időkben egy évig ide menekítették a Szent Koronát. A vár utolsó birtokosa a Károlyi család volt, akik füzérradványi kastélyukból kevés figyelmet szenteltek a mind jobban leromló épületnek, bár az állagmegóvó erősítéseket a 20. század kezdetén ők pénzelték. A 21. század elején állami megbízásból épültek újjá középkori pompájukban a rikítóan fehérre meszelt falak.

A Nyakvágó nevű oldalban egy esőbeállót érintünk, mely után elbúcsúzunk az erősség igéző látványától. A mohos sziklák alatt oldalazó szekérúttal belépünk a hegylábi tölgyesekbe. A hegyközre kilátást adó kis rét szélén felkapaszkodunk a Füzér és Pusztafalu közötti hágóba, ahonnan egy rövid, de tartalmas kitérőt teszünk a Mejeszkére. A S▲ jelzésen kaptatunk fel az erdős oromra, melynek déli szegélyén a S◼ jelzésre váltva, fenyves ligetekben érkezünk a ritkás, sziklás letöréshez. A falu felé meredeken lehajló sziklagyep kilátópontjáról tökéletes rálátásunk van Pusztafalura, a határmenti területekre és a Hegyköz keleti részére. Jellegzetes „sátoros" alakú hegyeivel zárul a hegység központi tömbje a déli látóhatáron, mögötte a Bodrog árterén felnyújtózó Alföld terpeszkedik a végtelenbe. Pusztafalun túl a Zempléni-dombság halmai mögött kivehető a Ronyva és az Ondava tágas völgyteknője, aminek hátterében tiszta időben feltűnik a Tokaj-Eperjesi-hegylánc testvére, a Vihorlát is.

Pusztafalu hegylábi katlanjában

A látvánnyal betelve ereszkedünk vissza a K+ jelzéshez, mely egy kis csapáson harántolva ereszkedik le a völgykatlanban ülő Pusztafaluba. A település az Árpád-kortól lakott, bár többször elnéptelenedett - ezért is nevezték már a középkortól Pusztafalunak. A Hegyköz és a Zempléni-dombság falvai közti természetes átjáróban fekvő települést a trianoni határ levágta a megélhetést biztosító vérkeringésről, így lakosságának jelentős része elvándorolt. Akik maradtak a Milic oltalmában fekvő zsákfaluban, a mindennapokban őrzik a régi idők hagyományait, úgy viseletükben, a jeles napok megünneplésének szokásaiban, mint a kiskertek, falu körüli földek megművelésében.

Hazánk egyik legészakabbra fekvő településének nyugodt, forgalomtól mentes főutcáján sétálva valóban úgy érezhetjük, mintha megállt volna az idő. Jelzésünket elhagyva a központba sétálunk - az út a falu feletti nyergen túl Szlovákiába vezet át Kolbása (Brezina) faluba és Tőketerebes (Trebisov) városába; itt már a K◼ jelek kísérik lépteinket. A falu főterétől, a kilátónak becézett faszerkezettől északra térünk a Milic sziklás tömbje felé a P▲ jelzésen.

A faluszéli kertek és kaszálók mellett kezdünk bele az ijesztően meredek oldal leküzdésébe. A mélyen bevágódó út azonban kikerüli a meredek térszínt, és a sziklák alatti tölgyesben ívesen kanyarodik fel a Sólyom-kő oldalába. A terület fokozottan védett, ne térjünk le a jelzett ösvényről!

A Milic keleti letörése, a vadregényes zöldhatár

Vad felszínformákat kerülgető dózerút visz a gerinc felé a sűrű erdőben. Balról kerülünk meg egy szirtet, majd laposabb térszínen jobb felé kanyarodunk vissza a Tolvaj-hegy mögötti nyeregbe. A gerincen vezető keskeny irtás az országhatár, amit a fehér-piros határkövek tesznek egyértelművé. A határokat javarészt a világháború előtt megépült vasútvonalakhoz igazították. Az etnikumaikban színes területeken, így például a Tokaji-hegységben is, hiába volt többségben magyarság, ha a vasúti pálya a magyar lakta vidéken vezetett, az szinte biztosan a határ túloldalára került. Így választották le Sátoraljaújhely vasútállomását is a városról, ahogy a Kassa felé Szaláncon át vezető vasútvonal miatt húzódik a Milic tömbjén a határ.

A határ vonalát egyben a közigazgatási határokhoz igazították, melyek pedig főleg a vízválasztó gerinceket követik, így természetesen nem a könnyű járhatóság volt a szempont. Így nem is meglepő, hogy sziklás, kitett gerincélek és lankásabb nyergek váltakoznak a turistaút mentén. Egy irtásnál rálátunk a szomszéd lejtőre: a meredek térszín alatti lankás halmok gyűrűjében csillog az Izra-tó kerek, erdők keretezte vize. A tó a meredek hegyoldal csuszamlásával, kőzetblokkok által elzárt mélyedésben keletkezett, és a hegység legnagyobb természetes állóvize. A trianoni határok meghúzása előtt Pusztafaluhoz tartozott, azóta pedig a szlovákiai Szalánchuta (Slanská Huta) közigazgatási területe, és hétvégi házak, valamint vendéglátó helyiségek épültek az erdei fürdőhely kihasználására.

A gerincet csak egy szűk kilométer hosszan követjük. Amint meredekebbé válik a felszín, a lankás nyeregbe erdőgazdasági feltáróút érkezik, melyen a P▲ jelzés kioldalaz a vad vidékről. A Vaskapunak nevezett hágótól közel szintben haladunk, és nagy ívben kerüljük a Bükkös-hegyet. Alattunk a Pusztafalut átszelő Falu-patak forrásvidéke vár mélyre a vulkáni hegyek között. Ahogy a völgytalp mind közelebb kerül az út szintjéhez, és hallhatóvá válik a víz csobogása, úgy ritkul meg az erdő körülöttünk, és bokros, ligetes tisztásával kinyílik a Csata-rét füves foltja. A patak mellett egy meghitt erdei házikó és pihenőhely is áll: a Csataréti erdészház mesébe illő bájjal húzza meg magát az évszázados bükkök lombkoronája alatt. A rét elnevezése feltehetően a környéken bujdosó kurucok és a császári portyázók összecsapásának emlékét őrzi.

Vissza Füzérre

Elhagyjuk az erdészeti feltáróutat - bár az is Füzérre tart, de egy sokkal tekervényesebb útvonalon. Ha mégis a dózerutat választjuk, félúton a Senyánszki-rét felé találunk egy remek kilátót, melynek alsó szintjén kis menedék, gerendaszoba áll rendelkezésre. A turistaút viszont egy darabon a patak mentén vezet a völgyben, majd egy dózerúton, szintben oldalaz a Senyánszki-rétre. Ezt követjük mi is: a K jelzéssel ereszkedünk egészen Füzérig.

A Senyánszki-rét nyergében egy hagyományos favágókunyhó áll. A földbe fektetett gerendákból és kőlábazatból kialakított menedék éppen elég a rossz időben pár favágó számára szárítkozni. A Senyányszki-réten találkozik ugyanis több erdészeti út, így ebben a csomópontban alakították ki a rönkrakodót, ahonnan tovább szállították a kitermelt faanyagot.

Átkelve a nyereg bükkösén, a Füzérre levezető dózerúton folytatjuk utunkat, melyről egy csapásra vált a K jelzés, lerövidítve a kanyarokat. Pár száz méteren belül megérkezünk a Vár-kúthoz, a füzéri vár alá. A jelentős forrásokra jellemző a hagyásfákkal teli védőterület, ahol a fáknak lehetősége van megöregedni. A Vár-forrás körül is ilyen agg bükköst láthatunk, mely időtlen hangulatot áraszt szürke, öles törzseivel. Némi képzelőerővel akár a várból érkező vízhordó asszonyokat is megpillanthatjuk, ahogy a kőből rakott forrásfoglalás elé helyezik korsóikat.

A bükkösből kilépve már aszfaltra érkezünk, mely tágas parkolóba torkollik a füzéri vár látogatóközpontjánál. Itt lehetőségünk van a várba vezető egykori szekérúton felgyalogolni a felújított erődítéshez, vagy egyszerűen csak leereszkedünk az aszfalton Füzér központjába, kiindulópontunkhoz (a buszmegállóhoz az utolsó métereken a K+ jelzés kísér).