A malmok és a víz útján: a Tési-fennsíkról a Gaja völgyébe

Itiner

• Tés központjából a P◼ jelzésen délnyugati irányba indulunk.
• A falu szélén jobbra a P jelzésre fordulunk.
• A Gaja-szurdok peremétől a K+ jelzésen megyünk tovább a János-árokig.
• Az erdei pihenőhelytől a KΩ jelek kalauzolnak a Római fürdő vízeséséhez és a Savanyó Jóska-barlanghoz.
• Visszatérve a pihenőhöz a K jelzésen haladunk a Gaja-patak mentén Jásd irányába.
• A Tési-erdő elágazásából a K▲ jelek mentén a Széchenyi Zsigmond-kilátóhoz, majd a fennsík peremére kapaszkodunk.
• K jelzésen Tés főutcájáig sétálunk.
• A túrakört a K◼ jeleken zárjuk be.

A túráról részletesen

Lefelé a fennsíkról

Tés központjából a P◼ jelzésen kezdjük meg vándorlásunkat a község főútja mentén. A falu szélétől már a P jeleket követjük, és a temető mellett jobbra, az Arany János utcába fordulunk. Az utolsó háznál elfogy a talpunk alól a bitumen burkolat, innentől kocsiúton haladunk a hívogató erdő széle felé.

Lejtmenetbe váltunk. A következő szakaszon elhagyjuk a Tési-fennsík kiemelkedését, és a Gaja völgyébe ereszkedünk, aztán a vízfolyás mentén egészen Jásdig süllyedünk - összesen csaknem 250 méter szintet. Szép elegyes bükkösben, löszös úton lépdelünk a sűrű aljnövényzetű Tési-erdő megnyugtató ölelésében. A nagyobb fákról lehulló makkokból csemeték nőnek, ezek levelei a vadak számára ízletesek. Keresztezünk két tűzvédelmi nyiladékot, aztán a hegyoldalban tekergőző Bakonynána és Tés közötti szállítóúton dobban lábbelink talpa, egy darabig majd ezen ballagunk.

Éles kanyarban érintjük a Csepegő-árok torkolatát. Érdemes kicsit letérni ebbe az oldalvölgybe, és közelebbről is megvizsgálni a rengeteg lekerekített kisebb-nagyobb mészkősziklát, amelyeket a nagyobb esőzések következtében lezúduló víz hozott le. A Tési-fennsík meredek letöréseibe számos ehhez hasonló árok mélyül, amelyek időszakosan vezetik le a fentről érkező áradásokat.

Továbbsétálva a makadámúton még egy hasonló köves medret látunk, majd a jobbra kiágazó és sorompóval védett K+ jelzés ösvényére térünk. Gerincúton, sudár bükkfák alatt tesszük meg ereszkedőnk utolsó etapját a Gaja vizéhez. Helyenként a talaj lemosódása miatt kiálló gyökereken lépünk át, végül sziklakibukkanások között érkezünk a patak partján lévő, nagyméretű pihenőhelyhez.

A Gaja szurdokában

Az esőházakkal és tűzrakókkal is komfortossá tett kicsiny tisztás közvetlenül a sebes vízfolyás mellett épült. Kiváló helyszín, hogy az eddigi gyaloglás fáradalmait kipihenjük, és elmerüljünk a szurdok hangulatában.

 A Keleti-Bakony legnagyobb vize a Gaja. Teljes hossza megközelíti a 100 km-t, ebből kb. 40 km a hegyi szakasz. Nagyesztergár mellett találjuk forráságait, majd a Tési-fennsík előterében Fehérvárcsurgó felé kanyarog, hogy aztán a Móri-árok mélyületébe kerüljön, és végül a Mezőföld síkvidékén több más patakkal egyesülve Sárvíz néven folytassa útját. Vizének tisztaságát jellemzi, hogy megél benne a pisztráng, emellett pedig számos más halfajta is kedveli. Bizonyos szakaszain engedélyezett a horgászat.

 A patak végig regényes környezetben tekereg, de két részlete különösen figyelemfelkeltő: Bodajk mellett és itt, Bakonynána szélén méretes sziklafalak között töri át magát, vad kőszurdokot létrehozva. Utóbbiba hatolunk be rövidesen.

Római fürdő: groteszk fantasztikum

Átkelünk a hídon a patak túloldalára, és a KΩ jeleket követve a parton megyünk a völgy legérdekesebb részére, a közeli Római fürdő szűkületéhez. Hatalmas mészkőpadok és függőleges sziklafalak, no meg a lezúduló víz robaja jelzi, amikor a többlépcsős vízeséshez jutunk. A katlan és környezete lenyűgöző, a kioldott üstök és medencék sorozata ihlette a környékbelieket az elnevezésre. Bár a Római Birodalom idején a térségen vezetett át egy kereskedelmi útvonal, nincs nyoma annak, hogy fürdőnek használták volna az ókorban. Az elénk táruló látványról Hamvas Béla így ír a Bakony című esszéjében: „A Római fürdőben van valami groteszk fantasztikum, mintha az amerikai Yellowstone parkból vágták volna ki és hozták volna ide. Hóbortos formájú sziklák, vadul zuhogó patak, vízesések, függő, háznagyságú fák és a hegyoldalban csupasz gyökerek.”

A Turistaság és Alpinizmus folyóirat egyik 1918-as számában pedig ezt olvashatjuk: "Toll nem tudja leírni e hely megkapó fenségét, elbűvölve állunk a vadul össze-vissza hányt sziklák közt zúgó, örvénylő, kavargó s itt-ott több méternyire is le-lezuhanó víz közelében s alig tudunk ráeszmélni arra, hogy itt most tulajdonképen a Bakonynak egy félreeső zugában állunk, nem pedig az Alpoknak vagy a Kárpátoknak legfeljebb arányaiban nagyobb, ritka szép helyén! (...) Emeletnyi magas és függélyesen szaggatott sziklafalaktól körülvett, csodás szépségű szurdokvölgy ez, melynek persze semmi köze a rómaiakhoz és csak valami tudálékos ember nevezte igy el régebben!"

Továbbmenve a zuhatag fölé vezető ösvényen a Savanyó Jóska-barlang tátongó szájához látogathatunk el. Az üreg a patak fölé magasodó függőleges sziklafal oldalában oldódott ki. Ideiglenesen akár be is kuckózhatunk a 12 méter hosszú kőodúba. A barlang előtti teraszon mozogjunk nagyon körültekintően! A hírhedt bakonyi betyárról elnevezett mélyedés csakugyan jó búvóhely lehetett a törvény elől menekülőknek. Érdemes a barlang előterében vagy a vízesés kőpadjain megpihenni, gyönyörködni a természet e csodálatos szentéjében, telítődni a hely szellemével.

Ahol a malmok és a vizek útja összeér 

Visszatérünk a pihenőhelyhez, majd átkelünk a gyalogbürün, és a K jelzésein folytatjuk utunkat az erdészeti emlékmű mellett. Kiemelkedünk a völgy fölé, és kerítéssel övezett erdőrész kapujához érkezünk, ami után löszös mélyúton ereszkedünk újra a Gaja partjához. A jobbra kiágazó K● jelzésen a bő vizű Vadalmás-forráshoz tehetünk kitérőt. Az ízletes és hűvös karsztvíz a fölöttünk terpeszkedő Tési-fennsík nyelőiből kapja utánpótlását, itt kerül újra felszínre a mészkőben leszivárgó csapadék. Öreg fák tövébe, kis forrástóba érkezik a hegy leve, ahol megtölthetjük palackjainkat. A közeli vízmű kerítése mellett pedig egy jelzetlen ösvényen visszatérhetünk a patak mentén a Római fürdőhöz, hogy alsó perspektívából is megcsodáljuk a szurdokot. Továbbhaladva a K jelzésen elhagyjuk a Gaja szurdokszakaszát. Innentől szelídebb völgyrészletben folytatjuk. Kitárul a táj, és a Vadalmás-rét szélén találjuk magunkat, amelyet régóta táborhelynek használnak a nyári időszakban - ezt jelzi a nagyméretű esőház és a kijelölt focipálya is. Itt már Jásd határában járunk. A falu széléig a Gaja partjait kaszálónak és legelőnek hasznosítják, ezért végig fedetlen terepen túrázunk. 

Hamvas Béla 1937-ben Várpalotáról indulva, Tés érintésével vándorolt a Római fürdő felé. Ezen a környéken lehetett az a tisztás, ami több napos kirándulásának egyik célja volt: „Tést kellemetlen léghuzatával és szélmalmaival, amelyek már romokban hevernek, elhagyom. Mondják, hogy itt egész évben fúj a szél, és mindig északról. Lefelé megyek, fiatal erdőn át a völgybe. Azt a rétet akarom elérni, amely egyike céljaimnak. Ez lebegett a szemem előtt otthon, amikor elhatároztam, hogy eljövök. Az erdő kinyílik, és ott vagyok. Emlékszem rá, amikor először voltam ott. Lélegzetem elállt, mikor kiléptem a fák közül, s azonnal Böcklinnek az a képe jutott az eszembe, amelynek címe: Gefilde dér Seligen - Az üdvözültek ligete. Tulajdonképpen semmi sem hasonlít Böcklin képéhez. Mégis ugyanannak éreztem hangulatban, természetben. Akkor is, most is. Ez a táj virágos nyugalmával, sugárzó üdeségével, friss harmóniájával olyan édes és mosolygó derűt áraszt, mintha nem a földön volna, hanem a boldogok szigetén. (…) Leülök és bámulom a virágokat és beszívom a zsálya illatát. Ide egyszer el kell jönnöm, több napra, sátorral, itt kell laknom, hogy e szépséggel és földöntúli nyugalommal torkig jóllakjak. A Boldogok ligetéből nincs félóra az a hely, amelyet Római fürdőnek hívnak.”

A táborhely után letérünk a makadámútról, és gázlón kelünk át a patak túloldalára. Rövidesen házcsoportot pillantunk meg balunkon: a Vadalmás- vagy másik nevén Tési-malom tűnik elő. Érdemes átkelni a hídon és közelebbről is megszemlélni a helyszínt, elképzelni, milyen lehetett a molnárok és családjaik élete itt, a hegyek között. A pusztulástól megmentett, felújított malom jelenleg egyesületi tulajdonban van. A terület táborként, az egyik épület pedig kulcsosházként funkcionál.

A Bakony sebes vízfolyásaira számos hasonló szerkezet épült a múltban, és a legtöbb falu határában dolgozott belőlük néhány. A Gaja-patak felső szakaszán és mellékágain az 1940-es években is még 9 malom működött eltérő feladattal. Nemcsak a gabonát őrölték, hanem darálásra, hántolásra, fűrészelésre és a gyapjú feldolgozására (kallómalom) is használták őket. A II. világháború utáni pártállami időkben elvették a molnároktól az üzemeket, ezt követően pusztult el legtöbbjük. A közelmúltban sikerült néhányat megmenteni, mint a Bakonynána melletti Prémmalom vagy az üzemképes Poós- és Vadalmás-malom itt, Jásd határában. A legkorábbi forrás, ami malmot említ a Gaján, 1410-ből származik. Ez is mutatja, milyen régi hagyománya van a környéken a vízenergia felhasználásának.

A malom működtetésére Tés község kért engedélyt, mivel a fennsíkon nem volt lehetőség ilyen üzemre, azonban a kereket meghajtó víz egy része mégis onnan származik – így ér össze a malmok és a vizek útja.

Márkus vára és a Szentkút

Továbbindulva a Gaja mentén a Márkus várának nevezett erdős kiemelkedés alatt sétálunk el, ahol a fák egy régi földvár kettős sáncait rejtik. Biztosan nem tudható, melyik nép és mikor emelte, azonban a témával foglalkozók legtöbbje a kelta eredetet valószínűsíti.

Pár száz méter után a vízmű területét kerüljük, majd közvetlenül utána a híres jásdi Szentkútnál állunk. A szépen rendezett és karbantartott búcsújáró hely hazánk legkorábban nyilvántartott és jelenleg is virágzó szent helye; egy 1845-ös egyházi irat szerint már akkor is 600 évnél régebbi volt. A kereszténység előtti időszakban áldozni jártak ide őseink, aztán 1164-ben bencés apátságot alapítottak a falu területén, ami a török időkben pusztult el a községgel és a kegyhellyel együtt. Fehérre meszelt kápolnáját 1837-ben szentelték fel, aztán felépült a kálvária, és elkészült a szabadtéri miséző hely is.

A hely legendája az itt fakadó forrással – amit a szomszédos vízmű is felhasznál – kapcsolatos. A történet szerint Péter remete vezekelni járt a környékbeli hegyekbe. Azonban az egyik nyáron olyan szárazság tört a vidékre, hogy a Gaja is kiszáradt. Péter – aki már napok óta szomjazott – álmot látott, amiben a Szűzanya megmutatta neki, hol talál vizet. A szerzetes ásni kezdett a megjelölt ponton, és így fakadt fel a forrás, amire jóval később a most látható házikó épült. Az évszázadok során számos csodás gyógyulás történt itt a víz hatására. A kegyhelyen a történet szereplőit – Szűz Máriát és Péter remetét – is megtaláljuk kőszobor formájában. Az itteni kitűnő minőségű karsztvíz szintén a Tési-fennsíkról érkezik a kőzet járatain keresztül. Érdemes a szent helyen megpihenni, leülni kicsit az árnyat adó fák tövébe, és szomjunkat is csillapítani.

Jásdról vissza a fennsíkra

Egy feszület után hídon keresztezzük ismét a Gaját, aztán Jásd belterületére érünk. A K jeleken vágunk át a falu utcáin. Ha vásárlási szükségletünk lenne, vegyesboltot és bisztrót is találunk itt. Az Árpád-korban alapított nagy múltú község a török idők után szlovákokkal és németekkel települt újra. A mai településkép és a lakosság egy részének gyökere is ebből az időszakból származik. Hurok alakú falulátogatásunk végén újabb átkelőn metsszük a már jó ismerősként üdvözölt Gaját, de ezúttal utoljára, ugyanis innentől emelkedőbe kezdünk. Eddig összesen csaknem 250 szintmétert süllyedtünk Tésről, amit a hátralévő 3 km-en kell visszapótolnunk, mire megérkezünk a fennsíkra. Búcsút intve a pataknak és hátunk mögött hagyva a völgyet az erdő sűrűjébe hív ösvényünk. Hamarosan a Siska-kút pihenőjéhez jutunk, ami a korábban látott forrásokhoz hasonlóan a fentről érkező víz kifolyópontja, és szintén a Gaját táplálja.

Középkorú bükkösben kapaszkodunk, majd vágás után felnövekvő fiatalos nyitja meg a kilátást az égbolt felé. Egy nyiladék és újulat lombsátra után a korábbról már ismerős Tés-Bakonynána szállítóútra csatlakozunk, ahol megenyhül az emelkedő. Itt ideiglenesen elhagyjuk az eddig követett jelzést, és a K▲ iránymutatásával a hegyoldalban kanyarogva a Széchenyi Zsigmond-kilátóhoz menetelünk.

A szabvány fa kilátótoronyból az Északi-Bakony kiemelkedéseit és a Gaja-völgy térségét szemlélhetjük, de a Vértes vonulata is jól kivehető. Megpillanthatjuk a Csetény és Szápár határában felépített szélturbinák oszlopait is. Visszalépcsőzve az épület aljába kipihenten vágunk neki a hátralévő kb. 60 szintméteres emelkedőnek Tés széléig. Fiatal bükkösben vezetett ösvényen folytatjuk a K▲ jeleken, és rövidesen újra rácsatlakozunk az K jelzésre, ahonnan már idősebb erdő szép fái között lépdelünk. Érintünk egy paddal komfortossá tett pihenőhelyet, majd a fennsík peremén az országútra lépünk. Jobbra fordulva rajta, a K◼ jelzésen bandukolunk vissza kezdőpontunkra Tés házai között. Útközben van lehetőségünk, hogy kitérőt tegyünk és megnézzük a híres szélmalmokat és a kovácsműhelyt.