A Kócs-havas napos oldala

Itiner

• Valaská Dubováról (Oláhdubova) a K jelzést követjük a Stredná Poľana tisztására.
• A tisztásról a Z jelzésen kapaszkodunk fel a Kócs-havas (Veľký Choč) csúcsára. (Télen a tisztástól bal felé kövessük a feketével jelzett, majd (jobbra a) P jelű, téli turistautat (zimná trasa) a csúcsra.)
• A csúcsról a P jelzésen ereszkedünk le.
• Az ellaposodó lejtőn balra kiágazó téli út (zimná trasa) fekete jelzésein, néhány méter után elérjük a Stredná Poľana rétjét.
• A rétről a már ismert K jelzésen érjük el a falut.

A túra részletes leírása

Sötét fenyvesből napos tisztásra

Valaská Dubová magyar neve Oláhdubova, őrizve alapítói, a Balkánról érkezett, román juhászok emlékét. Nevezetessége az alsó kocsmája (egyben étterme), amely hangulatos, betyáros díszlettel várja a vendégeket - hiszen a szájhagyomány szerint a falu csehójában fogták el a híres szlovák rablóvezért, Juraj Jánošíkot. Bár a betyár alakjával dekorált vendéglátóhely az ő nevét viseli, az eredeti épület 1933-ban a község nagy részével együtt leégett. A házak fölött sötét fenyvest és marcona szirteket mutató hegyoldal felé a K jelzésen kezdjük meg túránkat. Az utcát elhagyva egy rétet szelünk át; jobbra, a patak túloldalán tűzrakóval is ellátott védkunyhó rejtőzik a fák alatt. Elfogy az út, és köves ösvényen kezdünk meredeken emelkedni - balra, egy vízfakadás mellett újabb pihenőhely áll, jó darabig az utolsó. Az erdő sűrűjét a csapást „nyaldosó", vastag törmeléknyelvek törik meg, fölöttük eredetük, a robusztus, szabdalt sziklafal is megmutatkozik - párkányain fenyőfák strázsálnak. A mészkőformáció egy ponton utunkat is eléri, a kis kőkapu mögött buja lucosban kaptatunk egyre feljebb. A meredek, fárasztó, gyökérfonatos ösvény nedves talajú, patakmentes árokból bukkan ki a Stredná Poľana („Középső-rét") hatalmas, fenyőfákkal tűzdelt tisztására, amely egy gerincek találkozásában szétterülő fennsíkon helyezkedik el, és északkeleti oldalában felvillantja végre a Kócs-havas (Veľký Choč) sziklasüveges, fenyves borította karéját is.

A túra festői pontja ez, és ráadásul a helyszínhez illő, nomád szálláslehetőséget is tartogat: a becenevén Hotel Choč-ként elhíresült, hajdani pásztorszállás autentikus éjszakázóhely (hiszen a rét létrejöttéért az erdők letermelése mellett az egykori havasi pásztorkodás a felelős). Benne szőnyegekkel tapétázott, a körülményekhez képest jól szigetelt szoba rejt priccseket, de lehet aludni a padláson is. Nem messze innen, dél felé található egy másik rét is, rajta állt 1924-től a (közelben született szlovák író-költőről elnevezett) Hviezdoslav-menedékház, mígnem a partizánokkal harcoló német katonák 1944-ben megsemmisítették. Azóta nem épült újabb turistaház a hegységben, ezért is örvend nagy népszerűségnek a puritán fakunyhó.

A réten előfordul a napsütést kedvelő, főként rovarokra és kisemlősökre vadászó keresztes vipera, de a környező, kiterjedt és szigorúan védett rengeteg a zavarásra érzékeny nagyragadozóknak is menedéke. A barna medve elsősorban a lankásabb, néhol nyitott, bőséges „erdei gyümölcstállal" kecsegtető térszíneken portyázik (mint amilyen ez a tisztás is). Étkein a szintén háborítatlan helyeket kereső, igen ritka fácánfélével, a siketfajddal is osztoznia kell. Európa legnagyobb macskaféléje, „a Kárpátok szelleme", a hiúz inkább a zegzugos, sziklás terepeket kedveli, akárcsak a megtermett szirti sasok. A Kócs-hegység egyébként fontos természetes sztráda a Fátravidék hatalmas, alig bolygatott erdősége és a Tátravidék között.

A Kócs-havas tetején

A Stredná Poľana tisztását már a Z jelzésen szeljük át, ami a fenyők közé kanyarodva meredek, néhol sziklás ösvényen veszi célba a csúcsot - de ez már a túra könnyebb szakasza. Az olykor kellemetlenül köves, eső után csúszós csapás (hátrapillantva) kilátásokat kínál a Nagy-Fátra egymás mögött sorakozó gerinceire, mielőtt törpefenyvesbe fúródik, és eléri a Kócs-havas (Veľký Choč) szikláit. Közvetlenül a szédítő, 4-500 méteres mélység fölött állva pásztázhatjuk végig a hegység teljes szerkezetét, az 1608 m-es tetőpontról pedig Szlovákia hatalmas cikkelye fölött szárnyalhat a tekintet, hiszen mintha a teljes ország tetején állnánk, olyan széles és lehengerlő a panoráma.

Az Északnyugati-Kárpátok összes magashegysége megmutatkozik: keleten a Liptói-havasok gyűjti a felhőket, mögüle kibukkan a magas-tátrai Kriván tömbje, délen az Alacsony-Tátra tömegéből csipkézett sziluettjével tűnik elő a Gyömbér csúcsa. Kelet felé fordulva a legmozgalmasabb a kép, hiszen látszik a Nagy-Fátra sűrű hegyvidéke, szomszédjában a Kis-Fátra gyephavasi gerince ível magasan, és figyelemre méltó a Nagy-Rozsutec sziklakoronája is. Északra tekintve pedig a Babia Hora szabályos kúpja uralja a Beszkidek lankásabb hátait. A jellegzetes pontok felsorolása hosszúra nyúlna, de beazonosításukban segít egy irányokkal és feliratokkal ellátott fémkorong.

Az alant terpeszkedő erdőségben terjedelmes tarvágások táblái és fésűszerűen vágott, keskeny sávokban letermelt csíkok éktelenkednek. Utóbbiakkal, az ugrósávos tarvágás nyomaival gyakran találkozhatunk Szlovákiában: a módszer során részben vagy egészben a természetes erdőfelújításra alapoznak, ezért a kivágott csík szélessége nem haladhatja meg a fák magasságát (hogy a magok a sáv teljes felületét beboríthassák). A klasszikus tarvágáshoz képest a megmaradt erdő klímája kevésbé módosul, az élőhely sem tűnik el teljesen, és amint az egyik sáv felnő, a korábban meghagyottat kivágják - így végül változatosabb korszerkezetű lesz a teljes állomány, mint az egészében letermelt táblán. Kelet felé nézve láthatjuk, hogy a Kócs-hegységben az egyveretű fenyveseket többnyire ellenállóbb, illetve nagyobb biodiverzitású vegyes erdőkre cserélik. Ellenben a csúcstömb és környezete rezervátumi védettséget élvez, következésképpen őserdőszerű, háborítatlan rengeteg fedi - méghozzá hatalmas kiterjedésben.

A téli ösvény izgalmai

A csúcs szigorú ormainak anyaga egyébként dolomit, ami foltszerűen maradt meg a lejjebb szétterülő mészkőköpeny hátán. Ereszkedés közben törpefenyvesen hatolunk keresztül: ezúttal a P jelzéssel tartunk a téli ösvényen („Zimná trasa"). (Figyeljünk, hogy visszafelé induljunk el a P jelzésen, máskülönben a hegy túloldalán kötünk ki.) A csapás sziklás hegyorrt követ, a téli hótakaró fölé nyújtózó karók jelzik a helyes irányt, és mindkét oldalról láncok nyújtanak kapaszkodót. Ezekre hómentes időszakban nem sok szükségünk lesz. A fák közé érve a korábbiaknál is szebb szakasz következik: a fenyőligetek rétjei pazar kilátásokat nyitnak a környező hegyvidékekre. Balra az Alacsony-Tátra főgerince és előhegyei, a Nagy-Fátra élénk domborzatú vidéke látszik, szemközt a Kis-Fátra magas, egységes, gyephavasi gerince nyújtózik. Kitűnnek környezetükből a Nagy-Rozsutec sziklacsipkéi is. Tőle jobbra már a Beszkidek hátai vesznek a párába, a „szomszédban" pedig az Árvai-Magura Minčol nevű csúcsa azonosítható sípályájáról. Amikor a fenyőerdő összezárul, egy elágazásban balra fordulva, a térképek szerint fekete, valójában hiányos jelzésen jutunk vissza a Stredná Poľana tisztására. Innen a már ismert úton, a K jelzést (jobbra) követve érjük el Valaská Dubovát.